.

Rejtélyes Hold.



A Hold

A Hold minden este fenn ragyog az égen. Annyira megszokott, annyira hozzátartozik életünkhöz, hogy nem is foglalkozunk vele, miszerint a fizika törvényei szerint nem is lehetne ott.

De hát ott van.

Nincs általánosan elfogadott elmélet a Hold keletkezésérõl, pályája kialakulásáról, súlyáról, belsõ szerkezetérõl és még néhány megfigyelt, de megmagyarázhatatlan felszini jelenségrõl.

Keletkezésének „hivatalos” elmélete szerint, egy Mars jellegû bolygó bejött a naprendszerbe, nekiütközött a földnek, ettõl egy nagy darabja letört, ebbõl lett a Hold.
Kiderült, ez az elmélet ellentmond a fizika törvényinek ezért átdolgozták. Megalkották a dupla ütközés elméletét. E szerint a Mars szerû bolygó az elsõ ütközés után visszajött és még egyszer ütközött a földdel. Azonban kielégítõ választ ez az elmélet sem ad.

Figyelembe véve a föld tömegvonzását és a fizika egyéb törvényeit, úgy hozzá egy maximum 30 mérföld átmérõjû hold tartozhatna, nyilatkozzák egyértelmûen a csillagászok. Azonban a hold átmérõje 2160 mérföld. Nagyobb mint a Pluto.

Az Apolló küldetésekkel elhozott kõzetek megmagyarázhatatlan összetevõkbõl állnak.
A hold felszíne rendkívül kemény. Olyan ásványokat is tartalmaznak, mint a titán.  Ami viszont a legmeglepõbb, a hold kõzetek feldolgozott fémeket is tartalmaznak. Rezet, csillámot, urán 236-t, neptúnium 237-t, ami természetes körülmények között eddig sehol nem fordult elõ.
Az urán 236 az elhasznált nukleáris fûtõanyag radioaktív hulladéka. A neptúnium 237 pedig mellékterméke a nukleáris reaktornak és a plutónium gyártásnak.

További éthetetlen tény, hogy egyes hold kõzetek titán tartalma tízszer magasabb a leggazdagabb titántartalmú földi kõzeteknél.

A tudósok arra sem találtak magyarázatot, hogyan lehetséges, hogy a holdkõzet 5,3 milliárd éves, amikor a föld, csak 4,6 milliárd éve keletkezett. Ez felborítja a keletkezésével kapcsolatos elméleteket.
Dr Harold Urey , Nobel díjas vegyész szerint a minták olyan hihetetlenek, hogy nem tud rájuk magyarázatot adni, különösen a kõzet magas titántartalmára.
Ezek a fémek szinte elnyûhetetlenek és rendkívül rossz hõvezetõk.
A Hold pályája is sok fejtörésre ad okot. Kozmikus szemlélettel nézve, rendkívül közel kering a földhöz, ennek ellenére nem zuhan rá.
Két tudós, Christopher Knight és Alan Butler „Who built the Moon?”  (Ki építette a Holdat?) címmel írt könyvet a holddal kapcsolatos anomáliákról.  
(A könyv az Amazonon itt meg is rendelhetõ: http://www.amazon.com/gp/reader/190585711X/ref=sib_dp_kd#reader-link)

A könyvben hosszan sorolják a tényeket, elméleteket, számításokat, végül a következõ megállapításokat teszik:

A Hold nagyobb, mint amilyennek lennie kéne.
Idõsebbnek tûnik, mint amilyennek lennie kéne.
Sokkal kisebb a tömege, mint amilyennek lennie kéne.
Egy nagyon valószínûtlen pályán mozog


A Holddal kapcsolatos elméletekrõl pedig megállapítják:  „Minden magyarázat a jelenlétére komoly nehézségekkel küzd.”


Õszinte tudósok meg is mondják, nem tudják hogyan került ide a Hold. A fizika törvényei nem adnak magyarázatot arra, hogy ott legyen.
Isaac Asimov, orosz származású amerikai biológus és író nyilatkozta:
„Vagyis kénytelenek vagyunk azt a következtetést levonni, hogy a Holdnak nem szabadna ott lenni ahol van. A tény, hogy mégis ott van az olyan szerencsés véletlen, ami már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen….”
Aztán ott vannak még a megmagyarázhatatlan fényfelvillanások . A csillagászok már több száz éve megfigyelték, hogy idõnként fények jelennek meg a Holdon. A NASA 1968-ban adta ki a nyilvánosság számára azt az összeállítást, melyet felkérésére neves csillagászok  állítottak össze. Ebben az 1500-as évektõl napjainkig rendszerezték a megfigyelt fényfelvillanásokat.  (  A dokumentumot  R277  számon tartják nyilván. Az interneten itt megtekinthetõ:  http://www.creationism.org/books/nasalunar/ )

1953.-ban készült  hiteles kép egy erõs fényfelvillanásról

A NASA, 1969 novemberében 1 tonna TNT-nek megfelelõ energiával nekiütköztettek egy modult a holdnak. A  kisérlet megfigyelõi azt mondták: „A Hold úgy kongott, mint egy harang.”
Mariuce Ewing a szeizmikus kísérlet egyik vezetõjének, sajtótájékoztatón tett nyilatkozatából: „Hogy ez mit jelent, azt most inkább nem értelmezném, de olyan volt, mintha valaki megütött volna egy harangot egy templomtoronyban, és az ütéstõl az további 30 percig kongott volna.”
Késõbb egy 11 tonna TNT-nek megfelelõ ütköztetésnél a NASA szerint a Hold úgy reagált mint egy gong. Folyamatosan rezgett 3 óra 20 percen keresztül egészen 25 mérföldes mélységig.
Khen Jhonson, aki az Apollo program idején az Adat és Fotó Ellenõrzõ Részleg vezetõje volt, nyilatkozta errõl a kísérletrõl: „Nem csak kongott, hanem olyan módon hullámzott, mintha gigantikus rezgéscsillapító merevítés lenne a belsejében.”

A sok megmagyarázhatatlan tény kapcsán, egyre többen vetik fel a belül üres Hold elméletét. Ez esetben megmagyarázható a pályája, a becsapódásokat követõ rengés, és az a földrajzi (holdrajzi) adottság, hogy a holdkráterek mélysége limitált.
Csupán a keletkezése marad homályban.
Igen elgondolkodtató az a tény, hogy ennyi rejtély, ennyi felfedezésre váró különlegesség ellenére, a NASA negyven éve nem tért vissza a Holdra. Pedig a holdon épített bázis, a világûrbe vezetõ út kapuja lehetne.
Építettek ûrsiklót, nemzetközi ûrállomást, tervbe vették egy marsi kolónia létrehozását, de ami a legkézenfekvõbb lenne, a szomszédban keringő Hold részletes felfedezése, a rejtélyek megfejtése, valahogy kimaradt a kutatási tervekből.  Miért?

 

Hasonló cikk: A Phpbos rejtély
                   Az X bolygó

 

Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja