Mi lehet az Antarktiszon, ha az egyik kutatóexpedíció jelentésének titkosítását még ma sem oldották fel.

Titkosított Antarktisz
 

Annak ellenére, hogy egy egész földrésznyi területről van szó (a maga 13 millió négyzetkilométerével 30 százalékkal nagyobb, mint Európa, közel kétszer akkora, mint Ausztrália), igen keveset tudunk róla.
  A 19. század elején, pontosabban 1920-ban, Fabian Gottlieb von Bellingshausen nevű orosz haditengerész-kapitány volt az első, aki 1820 januárjában hivatalosan is felfedezi azt a földrészt, amiről sok legenda terjedt a tengerészek körében.
Addig senki nem hajózott délre arrafelé nem kerestek új földrészt, hidegnek találták az óceánok déli részét. A híres nyugati felfedezők, Kolombusz, Magellán, szintén tengerészkörökben terjedő legendák alapján vágtak neki felfedező útjuknak, de ők az egyenlítő és a baktérítő közti vizeket részesítették előnyben a fagyos déli vizekkel szemben.
Viszont amit nehezen lehet megérteni, az 1500-as évek elején, a hatalmuk csúcsán lévő törökök, miért nem voltak kiváncsiak arra a földrészre, ami Piri Ibn Hadzsi Mehmed nevű török tengerészkapitány és térkép készítő (később admirális) művein szerepelt.
Ezen a mappán már szerepel Antarktisz és Dél-Amerika keleti partja. A térkép különösen meglepte a mai topgráfusokat, mivel meglehetősen pontosan ábrázolja Antarktisz jégréteg nélküli partvonalát. Csak a huszadik század közepének technikáival sikerült a több ezer méteres vastagságú jégréteg alá „látni” és megállapítani, hogy milyen is a partvidék talajának rajzolata…

A déli földrész körül az utóbbi ávtizedekben is történtek és történnek érthetetlen események. Hitler úgy gondolta, hogy ott egy régi civilizáció túlélői laknak, akik magas tudatosságal és technikával rendelkeznek. Ennek kiderítésére 1938-ban Alfred Ritscher kapitány vezetésével kutató expedíciótt indított, és ha már ott vannak a felfedezett területet csatolják a Harmadik Birodalmhoz. A kutatókat és a "védelmükre" rendelt katonákat szállító hajó a sokat sejtető Neuschwabenland (Új-Svábország) nevet viselte, s ugyanezt a nevet kapta az általuk részletesen feltérképezett terület is
A világháború végén pontosan nem tudni mi történt az időközben jól felszerelt német kutató táborral, jelet nem adott magáról, és sorsa ismeretlen maradt a nagyhatalmak előtt.
Az USA vezetői nem felejtették el Hitler Antarktiszhoz fűzött reményeit, ezért úgy döntöttek, ők is tudományos expedíciót indítanak a földrész felfedezésére.
1946-ban az USA hadügyminisztere, James Vincent Forrestal kiadja az utasítást a High Jump névre keresztelt expedíció szervezésére. Pár hónapon belül egy egész inváziós hadsereg, 4700 ember, 16 hajó, többek között a CV-47 Philippine Sea repülőgéphordozó, nyolc helikopter, továbbá kéttucatnyi repülőgép állt készen a tudományos(?) feladatra. Ja és rengeteg nehéz láda, amelyeken nagy betűkkel ez volt olvasható: Tudományos felszerelés, nyílt láng használata tilos! – Az Egyesült Államok tulajdona.
Az amcsik 1946 karácsonyán érik el az antarktiszi partokat, majd Vízkeresztkor partra is szállnak. A hivatalos tervekben az szerepel, hogy legalább fél évet fognak ott tölteni; készleteik, tartalékaik ennek megfelelő nagyságúak: minden eshetőségre felkészülve nyolc havi élelmet és üzemanyagot vittek magukkal.
Hatalmas lendülettel kezdik feltérképezni a vidéket, repülőgépekkel és motoros szánokkal, de alig hat hét elteltével, 1947 februárjának közepén hirtelen fogják magukat és mindenféle hivatalos magyarázat nélkül összepakolnak és hazamennek. A High Jump egyike a negyvenes évek azon kevés amerikai (tudományos? katonai?) műveleteinek, amelyeket a mai napig államtitokként kezelnek és nem vonatkoznak rájuk a tudományos kutatás szabadságát biztosító jogszabályok sem.

A következő évtizedekben 46 ország létesített kis létszámú kutató bázisokat a déli földrészen, amelyek minden különösebb hírverés nélkül végezték feladatukat. Azonban 2016 a változás éve. Februárban Kirill, az ortodox egyház pátriárkája, közvetlenül Ferenc pápával való találkozása után múlhatatlan szükségét érezte, hogy ellátogasson Antarktiszra és elmondjon egy misét  a György király-szigeti Szentháromság templomban, amely mellesleg a jeges kontinens egyetlen állandó istenháza.
Mi lehet az Antarktiszon, ami annyira vonzza a magas rangú személyeket, hogy ilyen kis horderejű, mások által is elvégezhető eseményeken részt vegyenek. Ilyenkor felrémlenek a kontinens körüli legendák, a most is titkos jelentések, és az az érzés, már megint nem az igazságot közlik a nagyérdeművel.