.

Újabb leletek teszik hiteltelenné a jelenlegi történelem könyveket



 

Az lenne tisztességes, ha a mai történelem könyvek első oldalán ez állna:

"Ez a könyv a történészek jelenlegi álláspontját mutatja be, de ettől még az események egészen máshogy is történhettek."

 

Oroszországban rengeteg ősi emlék, régi civilizáció nyoma található. Ezekről mostanában kezd cikkezni a nyugati sajtó.
Gornaya Shoira hegy oldalában már régóta ismert, de csak mostanában publikált megalitok léte sok fejtörésre és feltételezésre ad okot. Az eddig ismert legnagyobbként számontartott mesterségesen megmunkált monolit a libanoni Baalbekben van, súlyát 1260 tonnára becsülik.  Shoirában a fenti képen látható "építőkő" súlya több mint kétszerese az eddigi rekordernek, súlya valahol 3-4000 tonna közt lehet.
A kövek összeillesztése, magasba emelése igen fejlett technikai tudást, szerzámozottságot feltételez, vagy egy olyan elfeledett technikát, ami a mai korban sem jönne rosszul.
 


A hatalmas munkálatokat milyen célból, és mikor végezték, nagy talány. A régészek nem akarnak olyan feltételezésekben bocsájtkozni, ami szakmai hírnevük csorbítását okozná, így inkább nem kreálnak elméleteket és hallgatnak erről az építményről. Az építés idejeként felemerült I. e. 15-20 ezer év, annyira hihetetlen, hogy inkább csak lehetőségként, mint valóságként kezelik.
Mostanában egyre több lelet bizonyítja, a civilizáció nem a barlangok tüzénél melegedő vademberekkel kezdődött.
A képeket nézve elfogja az embert a kétely az emberi civilizáció eddig tanított történelmével kapcsolatban.
 

Forrásanyagok:
http://mysteriousuniverse.org/2014/02/super-megalithic-site-found-in-russia-natural-or-man-made/
http://englishrussia.com/2014/03/06/huge-mysterious-megaliths/2/
http://rejtelyekszigete.com/misztikus-erdekes-helyek/az-eddigi-legnagyobb-kotombokbol-allo-megalitikus-epitmenyre-bukkantak-oroszorszagban/
http://mysteriousuniverse.org/2014/02/super-megalithic-site-found-in-russia-natural-or-man-made/

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja