.

Meglepő fordulat a maláj MH-17 járat lelövésének vizsgálatánál




Izraeli gyártmányú levegő-levegő rakétával lőhették le a lezuhant MH-17-es járatot


A holland nyomozók, akik az MH-17-es malajziai utasszállító repülőgép egy évvel ezelőtti lelövését vizsgálják, nagyon nehéz helyzetben vannak, mivel megállapításaik ellentmondanak a szeparatisták "bűnösségét" előre beharangozó nyugati és ukrán változattal.
 


A Malajziai Légitársaság Boeing 777-200 MH-17-es repülőgépe Amszterdamból Kuala Lumpurba tartott 2014 július 17-én, amikor Ukrajna felett, közel Grabovo faluhoz, rakéta találat érte. A repülőgép a levegőben esett szét, a tragédiában 283 fő utas, és 15 fős legénység vesztette életét. Az MH-17-es törmelékei mintegy 50 négyzetkilométeres területen szóródtak szét.



Az eset kivizsgálást a nagyszámú holland utas miatt a Holland Biztonsági Hivatal éltal javasolt szakértők végzik.
Albert Naryshkin (más néven albert_lex) privát LiveJournal oldalán múlt hét kedden kiszivárgotta a készülő jelentés lényeges megállapításait.

A kiszivárogtatot jelentés hosszan taglalja a lelőtt gépen található sérülés nyomokat és arra a megállapításra jutott, hogy a gépet egy izraeli gyártmányú Python légiharc (levegő-levegő) rakétával lőhették le.
A szakértők szerint jelenleg négy fajta levegő-levegő rakéta okoz olyan sérüléseket, mint amilyenek a maláj gépen találhatók.  Ezek a rövid hatótávú francia Magis-2, az izraeli Shafrir, az amerikai AIM-9, és az izraeli Python.

Az első három kiesett a listáról, a robbanófej fajtája, vagy az irányító rendszer műszaki jellemzői miatt. A Python rakéta használatának számítógépes szimulációja azonban a valóságban is tapasztalható sérüléseket okozott.
Ez új megvilágításba helyezi a tragédia folyamatát, mivel kizárja, hogy a szeparatisták által használt orosz gyártmányú, földről indítható BUK rakétával lőtték le a gépet.

Néhány nyílt katonai forrás arra utal, hogy a 2000-es évek elején számos Szu-25-ös támadó harci repülőgépet újítottak fel úgy, hogy alkalmas legyen negyedik és ötödik generációs Python rakéta használatára, amelyek nagyon hasonlítanak a Szu-25-ösökön eredetileg alkalmazott szabványos R-60 levegő-levegő rakétára.

A Holland Biztonsági Hivatal, amely nemzetközi vizsgálatot javasol a tragédia okainak kiderítésére, hivatalosan októberben hozza nyilvánosságra jelentését.

A jelentés részletei, melyek alapján megállapították a lelövéshez használt rakéta típusát

A vizsgálati jelentés szerzői kiszámították a rakéta lehetséges robbanási kiindulási pontját, amely eltalálta az utasszállító repülőgépet, és a becsapódó elemek hozzávetőleges számát és súlyát, amelyek viszont meghatározzák a fegyver feltételezett típusát és gyártóját.
 


Az MH-17-es géptest külső látványa azt jelzi, hogy a "pilótafülke egyes darabjai meghatározott károkat szenvedtek lokalizált lyukak és felületi horpadások formájában, amelyek lövési becsapódásoknál jellemzőek kompakt és kemény tárgyak esetében," - a jelentés szerint, hangsúlyozva, hogy hasonló károk találhatók a pilótafülke belső oldalán is.

A jelentés külön kiemeli, hogy a géptest darabjain a lyukak körül jellemző hullám hatások figyelhetők meg, melyeket becsapódási hatások okoztak.
 

Néhány sérülést, bár nagyobbak és kevésbé csoportosak, a repülőgép bal oldali motorja közelében is találtak.

A károk jellege lehetővé teszi a forrás azonosítását, ami egy nagy robbanóerejű légvédelmi fegyver volt, állítja a jelentés.

Eltekintve a nagy lyukaktól, a repülőgép orrának és pilótafülkéjének törmelékein nagy számban találhatók szétszóródott mikro kráterek, melyek nagy sebességű por és apró törmelék becsapódásából származnak, például rakéta el nem égett hajtóanyagából és elemeiből, amit egy lökéshullám kísért a robbanásnál, mely a célhoz közel történt. Az MH-17-es esetében a pilótafülkénél.

A jelentés szabályként említi, hogy a modern légvédelmi fegyverek becsapódó elemeinek kezdősebessége 1500 és 2500 méter/másodperc között változik.



A  szakértők összességében a pilótafülke öt darabján és az MH-17-es bal oldali részein mintegy 230 "harci kárból" származó lyukat és sérülést találtak.

Mindezt figyelembe véve a szakértők azt állítják, hogy a robbanás hatásának pontos zónáját nagy pontossággal meg lehetett állapítani.

A felrobbnat rakéta robbanófeje nagyon közel volt a pilótafülkéhez a bal oldalán, 0,8-1,6 méterre a pilótafülke ablakaitól, pontosan szemben a légijármű parancsnokának tolóablakával.
 
A lyukak mérete és jellege, melyeket a becsapódott elemek hagytak állítólag lehetővé teszi az adott esetben használt fegyver típusának meghatározását és azonosítását.

A szakértők által tanulmányozott 186 lyuk 86 százalékának mérete 6 és 13 milliméter között változik, és ezek közül a legtöbb 8 milliméteres maximális mérettel rendelkezik.

A szakértői csoport ebből a tényből következtetni tudott a robbanófej becsapódó elemeinek körülbelüli méretére. Ha a robbanófej kétféle robbanóelemmel lett volna felszerelve, akkor a lyukak többsége is két típusú lett volna, jegyzi meg a jelentés.

Az alkalmazott becsapódó elemek téglalap alakú tömbök voltak, melyek 8x8x6 milliméter méretűek, 0,5 milliméteres hibahatárral, valamint nagy valószínűséggel acélból készültek, és a becslések szerint a súlyuk 3 gramm. Ezeknek az elemeknek a száma összesen 2000 és 4000 között lehetett.
A becsapódó elemek teljes tömege 4,88 és 14,8 kilogramm közöttire becsülhető.

Ugyanakkor a Buk rakéta dupla-T becsapódó eleme 8,1 gramm súlyú, ami több mint készer annyi, mint ami az MH-17-es testét lyukasztotta át. Így a jelentés szerint a Buk rakétarendszer hipotézis, amelynek köze lehetett a katasztrófához, "valószínűleg hibás".

Ez jelentés valószínűsíti azt az orosz jelentést, miszerint az MH-17 -es járatot egy ukrán Szu 25-ös lőtte le, melyről műholdfelvételt is közre adtak. (eddig ezt a felvételt fotomontázsnak tartották)

A nagyközönség számára összeállított hivatalos jelentésre októberig várni kell, csak akkor tudhatjuk meg mi az amit ezzel kapcsolatban el kell hinnünk.


A cikk az újvilágtudat információi alapján készült

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja