John Titor az időutazó

Szerző: Tiboru

John Titor története

Az időutazás lehetőségei, a párhuzamos univerzumok kérdésköre, illetve a jövőbelátás (jóslás) képessége mindig is élénken foglalkoztatta a konteósokat; mi is beszélgettünk már például Szent Malakiásról és a jövőbelátásról úgy általában. Mai posztunk egy olyan, viszonylag rövid ideig tartó eseménysorozatot ismertet, amely 14 évvel ezelőtt lázban tartotta az amerikai internetezők jelentős részét, s évekig tartó, jobbára kellemes fejtörési lehetőséget adott nem csak az összeesküvéselméletekkel foglalkozóknak, de a szociálpszichológusoknak, a futurológusoknak és a scifi-kedvelőknek is. Hölgyeim, uraim: a John Titor-sztori!

Amikor a nejem megkérdezte, hogy miről fog szólni a legközelebbi konteóposzt, azt válaszoltam neki, hogy John Titorról. Tágra nyílt szemekkel rámnézett, s gyermeki őszinteséggel kibukott belőle ugyanaz a kérdés, amit 2011. július 27-én Deutsch Tamás tett fel Thomas Meliával kapcsolatban. „John Titor egy időutazó volt. Azaz időutazó. Illetve hát időutazó lesz.” – válaszoltam kicsit tétován, elvégre az ilyen témához elég nehéz kiválasztani a megfelelő igeidőt.

Az egész ügy 2000 novemberében kezdődött, amikor egy, az időutazás különböző aspektusaival foglalkozó internetes üzenőfalon (később csevegőcsatornákon és más fórumokon) felbukkant egy kommentelő, aki már a kontaktus első perceitől kezdve sokkolta mindazokat, akik elkezdtek beszélgetni vele. Ez az illető (első hozzászólásaiban a TimeTravel_0, később a John Titor nicket használva) ugyanis nem kevesebbet állított önmagáról, mint azt, hogy a jövőből (konkrétan 2036-ból) érkezett amerikai katona, akinek az a feladata, hogy 1975-be visszautazva beszerezzen egy IBM 5100 típusú számítógépet,

 melynek egyik alkatrésze (vagy szoftveres képessége – ez számomra nem teljesen világos) feltétlenül szükséges a 2036-ban elszabadult, és katasztrofális következményekkel járó kompjutervírus megfékezéséhez. Ahogy John mondja: ez az IBM-gép tudta olvasni (dekódolni?) valamennyi olyan programnyelvet, amelyek az APL és a Basic elterjedése előtt voltak használatosak. Úgy tűnik, a Unix oprendszerrel akadtak komoly gondjaik 2036 körül.

Ugye jól indul? Na, akkor röviden összefoglalom, hogy (evilági) tevékenysége mintegy 140 napja (és szám szerint 151 hozzászólása) során John Titor nagyjából miket posztolt, illetve milyen információkat és egyfajta előrejelzéseket osztott meg napról napra gyarapodó számú beszélgetőtársaival és olvasóival. 2001 márciusának végén elbúcsúzott az addig többszázezerre tehető rajongói táborától, s azóta sem hallott felőle senki.

Egyes források 1998-ra teszik Titor első felbukkanását, igaz, akkor még csak offline formátumban: ekkor küldött ugyanis (állítólag) két faxot egy paranormális jelenségekkel foglalkozó éjszakai rádiós beszélgetős műsornak (Coast to Coast AM). A faxokban a 2000. év beharangozott számítástechnikai katasztrófájáról (Y2K), illetve az amerikai kormány szükségállapoti terveiről értekezik röviden.

Fontos leszögeznünk, hogy Titor (nevezzük mi is így) végig nagyon barátságos és közlékeny volt a csetpartnereivel, készségesen válaszolt majdnem minden kérdésre, sőt, mondandója alátámasztásául még illusztrációkat

(dokumentumok fénymásolatát és fotókat) is nyilvánosságra hozott, amelyek közül néhányat ebben a posztban is láthattok. És a korrektség miatt azt is előre kell bocsájtanunk, hogy Titor mindig is hangsúlyozta a párhuzamos múltak, jelenek és jövők lehetőségét, s azt is fontosnak tartotta kijelenteni, hogy a paralel idősíkok között elég kicsi is lehet a különbség (néha csak 1-2%), de akkor is létező.

Lássuk akkor a témákat, amelyeket érintett. Kommentjei zöme kérdésre adott válasz volt, s a visszaemlékezésekből úgy tűnik, hogy in real time felelt, az esetek döntő hányadában azonnal, s nem kért gondolkodási vagy felkészülési időt.

a.) A legnagyobb durranás (ha szabad ezt ilyen morbid módon megfogalmaznom) John jövőre vonatkozó emlékei közül minden bizonnyal a 2015-ben kitört és három milliárd áldozattal járó világháború, amit Oroszország kezdett azzal, hogy megtámadta Európát, majd az USA-t és Kínát. 2036-ban már nincsenek hatalmas ipari komplexumok, a léthez szükséges élelmiszert helyben termelik meg és főként lokális kereskedelemben forgalmazzák. A virtuális (internetes? technológiaközpontú?) kapcsolattartás helyébe a klasszikus, emberközeli, humán relációk lépnek: személyes kapcsolattartás, face to face beszélgetések, olvasás. A vallás és a családcentrikus mentalitás ismét elfoglalja központi helyét, noha a vallás sokkal emberközpontúbb és sokkal kevésbé intézményesített, mint kétezerben. Érdekesség, hogy az általános pihenő- és imanap a szombat (!), legalábbis Amerikában.

b.) John nem érti, hogy napjaink (a kétezres év) emberei miért aggódnak annyira az időutazás lehetséges negatív következményei miatt. Szerinte egy időutazónak semmivel nincs nagyobb beleszólása az aktuális események és a jövő alakításába, mint bármelyik, éppen élő embertársának. Azt hiszem, ezt nevezik úgy, hogy az alternatív történetek hipotézise.

c.) A (világ)háború elkerülhetetlen, de ő ezt sem tartja akkora tragédiának. Úgy érvel, hogy hadiállapotban a nagy felfedezések és jelentős találmányok száma ugrásszerűen megnő, ami bizonyos értelemben „kifizetődővé” teszi a világégést. Nem szó szerint így mondja, de nagyjából úgy jön át a mondanivalója és a véleménye (már ha jól értelmezem), hogy a háború szükséges rossz, olyan, mint a tarló felperzselése a mezőgazdaság számára: lehet, hogy az adott pillanatban nagyon rossznak és az élővilág számára károsnak tűnik, de következményeit tekintve végül az emberiség szempontjából az egyenleg inkább pozitív.

d.) 2036-ban a szoft-technológiák továbbra is csúcsszínvonalúak, az internet és a távközlési lehetőségek új eredményeket értek el, de ezek megmaradnak az emberi szükségletek kiszolgálóinak. Ezek vannak az emberért és nem fordítva (láthatjuk, hogy a közhelyek 2036-ban is közhelyek maradnak).

e.) Az ufókra és az esetleges földönkívüli civilizációkkal történő kapcsolatfelvételre történő rákérdezésekre Titor a következőt válaszolja: 2036-ban nincsenek új információk ezzel kapcsolatban, de az ő személyes véleménye, hogy az, amit a 20. században mi ufóknak és idegeneknek hívtunk, azok valójában olyan időutazók, akik még az ő idejénél is későbbről (vagyis távolabbról, messzebbről) térnek vissza.

f.) Rajta kívül további 7 (hét) időutazó tevékenykedik, akiknek az elsődleges feladata olyan információknak és tárgyaknak a múltból 2036-ba történő eljuttatása, amelyek hozzásegíthetik a civilizációjukat ahhoz, hogy a 2015-ös harmadik világháború negatív következményeit orvosolják. John csapatának fő célidőszakai az 1960 és 1980 közötti évek. Minél messzebb mennek vissza az időben, a divergenciák (tehát az ő univerzumuk és a meglátogatott múlt által meghatározott idővonal közötti különbségek) egyre nagyobbak és jelentősebbek, s ezzel egyenes arányban nőnek a különféle kockázatok is.

g.) Titor univerzumában az USA 2011-ben egy nagyon súlyos polgárháborúval küzd, melynek az egész nyugati civilizációra negatív következményei vannak. A polgárháború csak 2015-ben, a világháború kitörésekor ér véget.

h.) Jó hír a napjaink pénzforgalmi mechanizmusait rendszeresen kritizálóknak: 2036-ban nincs központosított bankrendszer, noha pénz és hitelkártyák vannak, ugyanakkor nincs kötelező személyi jövedelemadó.

i.) Azért esett rá a választás az adott küldetéssel kapcsolatban (emlékszünk: 1975-ös IBM 5100-ás számítógép alkatrészét kell előrevinnie 2036-ba), mert annó nagyapja részt vett a szóbanforgó kompjuter megépítésében és programozásában.

j.) Az ismétlődő, jövőre vonatkozó konkrét kérdésekre válaszul John közzétette, melyek azok a témák, amelyekről nem hajlandó beszélni:

j1.) Nem adhat olyan információt, amely alkalmas arra, hogy bárki személyes hasznot húzzon a válaszból. Tehát se sporteredményt ne várjanak tőle, se részvényárfolyam-előrejelzést.

j2.) Nem adhat olyan konkrét információt, amely lehetővé teszi bárkinek is, hogy elkerülje az amúgy nagyon valószínű halálát. Tehát se földrengésről, se terrortámadásról nem beszél.

j3.) Nem adhat olyan konkrét információt, amely megakadályozhatja bárki bármilyen, jövőbeli tevékenységét vagy veszélyeztetheti emberek/családok életét és jólétét.

k.) Az USA fővárosa a Nebraska állambéli Omaha, s az állam 5 föderális régióból áll, mindegyik élén egy-egy területi elnökkel. A halálbüntetés létezik, akárcsak a nyilvánosan végrehajtott halál- és egyéb büntetések intézménye, valamint a száműzés.

l.) Titor időegyenesén az olimpiai mozgalom 2004-ben megszűnik működni, nincs többé Olimpia.

m.) John 1998-ban született, s kamaszfejjel kezdett el harcolni a 2004-es elnökválasztást követő polgári engedetlenség miatt 2008-ban kitört polgárháborúban. Még a katonai alakulatának, a „Fighting Diamondbacks”-nek a karjelvényét is bemutatta a kommentelőknek.

n.) Az időgépről is elég részletesen ír, többször posztolt illusztrációkat (sőt: fotókat) ezzel kapcsolatban. Kétféle mechanizmus (a C204-es és a C206-os) létezik, mindkettő cézium alapú speciális órákat használ (négy darabot egységenként), s a rendkívüli apró fekete lyukak felfedezése tette lehetővé megépítésüket. Az időgépek rendeltetésszerű működését „duális mikroszingularitások” teszik lehetővé, amelyek nagyon erős mágneses mezőben vannak elhelyezve. Hogy ne legyen feltűnő, az időgépet eleinte egy 1967-es Chevrolet Corvette csomagtartójában, majd egy húsz évvel későbbi évjáratú egyterűben (Chevrolet Suburban) rejtették el, illetve ide építették be.

2001. március 24-én John Titor kiposztolja utolsó üzenetét, ami önmagában is felér egy kisebbfajta rejtvénnyel („Hozz magaddal egy benzineskannát, amikor a kocsi az útszélen megadja magát”), megszünteti a regisztrációját, majd soha többé nem adott életjelet magáról.

Röviden ennyit arról a szűk öt hónapról, ameddig Titor aktív volt. A konteósokat ismerve abszolút természetes, hogy egyfajta kultusz alakult ki körülötte (főként az USA-ban). Minden hozzászólását, kérdésre adott válaszát ezerszer megrágták és elemezték az elmúlt 14 évben, rejtett utalásokat és célzásokat kerestek (és naná, hogy találtak) kommentjeiben, amelyeket a szurkerek bizonyítékként lobogtattak John hitelessége mellett. És az is természetes, hogy rengeteg ellendrukker volt, akik szerint egy jól megkonstruált hoax áll az egész mögött.

De mi az értelme? Cui prodest, vagyis kinek áll(t) ez érdekében?

Több embert is meggyanúsítottak azzal, hogy ő személyesítette meg Amerika talán leghíresebb időutazóját. Ilyen szerepben találta magát egy bizonyos Oliver Williams, aki 2003-ban nekiállt és egy külön honlapot hozott létre John valamennyi megnyilvánulásáról, ezek magyarázatáról, lehetséges hátteréről. A johntitor.com a titorizmus (igen, ilyen is van már) valóságos zászlóshajójává lépett elő, amit én is legfontosabb forrásomként használtam. Sajnálatos, hogy még mindig nincs teljesen kész, legalábbis ebben az idősíkban.

A már említett rádióműsor (a Coast to Coast AM) is meglovagolta a témát, számtalan kellemes és izgalmas órát szerezve hallgatók és betelefonálók millióinak. Egy Marlin Pohlman nevű számítástechnikai szakértő 2004-ben szabadalmi kérelmet nyújtott be az illetékes amerikai főhatóságnak egy olyan időgépre, amelyet – állítólag – John Titor ötletei alapján állított össze. És ne feledkezzünk meg a John Titor Alapítványról sem, akik 2003-ban egy kötetben kiadták John valamennyi hozzászólását, amelynek új példányáért jelenleg 988 dollárt, használt példányaiért 160 dollárt kérnek az Amazonon.

Ennek az alapítványnak (és vezetőjének, Lawrence Habernek) amúgy alaposan utánanéztek olasz tévések. 2008-ban megbíztak például egy magánnyomozót, hogy derítse ki, hol él (vagy hol élt) a floridai Titor család, de a magánszimat egyetlen értékelhető nyomra se bukkant (noha – emlékeztetőül – John szerint ő 1998-ban született, tehát tíz évvel később maradnia kellett volna valaminek a famíliából, ráadásul nagyapja részt vett az IBM 5100 megalkotásában).

Olyan találgatások is lábrakaptak, hogy az egészet az IBM marketingesei találták ki, ezzel is beemelve az internetes közbeszédbe a céget és termékeit. Nem ismerem a százmilliárd dolláros forgalmat lebonyolító multinacionális cégek piacpolitikáját, s arról sincs tudomásom, hogy a Titor-affér következtében nőtt-e a számítógépeik forgalma, de hogy az 5100-as gépre százezrek kerestek rá az interneten, az biztos. Fogadjunk, hogy te is ezt tetted.

Aztán az USA kormányzata, vagyis hát a CIA szakemberei is szóba jöttek, akik – így ez a verzió – egy társadalomlélektani kísérletet végeztek, letesztelve, hogy mit szólnak az emberek egy olyan világ lehetőségéhez, amilyenből úgymond Titor barátunk érkezett. És kipróbálták, milyen fogadtatása lenne egy valódi időutazónak – mert az időgép az bizony készen van, csak rejtegetik előlünk (például Fort Knoxban, amint az tudvalevő!).

Itt tehát az alkalom, hogy a Titor-jelenség kapcsán beszélgessünk mi is egy kicsit az időutazásról, az ezzel kapcsolatos paradoxonokról, a kivitelezési lehetőségekről és akadályokról,  a konzisztens történetek hipotéziséről vagy bármiről, amiről szeretnétek.

Szerző: Tiboru