Holografikus a világ?

Ettől a hírtől nem vágta hanyat magát az egyszeri polgár, csupán elkönyveli magában: az unatkozó tudósok megint valami előadnak annak bizonyítására, hogy nem ajándékba kapják a fizetésüket.

A tudósvilágot viszont felborzolta ez a bejelentés.
Lényegében ez azt jelentette, hogy nincsen távolség a két részecske közt, hiszen a fénysebességnél gyorsabban nem haladhat még az információ sem. Ezek szerint az univerzumban nincsenek távolságok.
Ez sok fejtörést okozott tudós berkekben.

David Bohm az University of London fizikusa kidolgozott egy elméletet, amelyik megmagyarázza ezt a jelenséget. Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Úgy véli, szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió.
Mivel ez a felfedezés a látható valóság cáfolata, ezért teóriája szerint az univerzum szilárd formája csupán látszólagos. A mindenki által megélt valóság egy gigantikus hologram.

Bohm következtetésének megértéséhez tudni kell, mi is valójában a hologram. Ezeket a három dimenziós fényképeket lézer segítségével készítik. A megörökítendő tárgyat először lézersugárral pásztázzák. Egy második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a film csupán fényes és sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják meg, megjelenik az eredeti tárgy három dimenziós képe.
Az eredeti felvételt több részre vágva, bármely darabját lézerfénnyel átvilágítva, a tárgy teljes képe látszik.
Bohm ezek alapján egy huszárvágással véli megoldani a gordiuszi csomót. Amit mi különálló részekként érzékelünk az csupán a nagy lézershow képének egy-egy részlete. Hogyha két részecske, legyen a világegyetem bármely részén, időkorlát nélkül átveszi egymástól az információt, akkor a valóság mélyebb szintjén ez azt jelenti, hogy a teljes univerzum egy tömör egység, aminek lézerkép darabjairól hisszük, hogy valóság. A holografikus univerzumban az idő a tér nem létezik. Ebben a környeztben minden mindennel összefügg.
Ezt az elméletet elfogadva új kérdés merül fel: Honnan van a mintául szolgáló tárgy, honnan származik a lézerfény, vagy bármely ennek megfelelő energia, ami létrhozta ezt a gigantikus hologrammot? Ennek magyarázatára még elmélet sincs.

Bohm nem az egyetlen kutató, aki igazolva látja, hogy a látható világegyetem csupán hologram. Az agykutatás területén dolgozva Karl Pribram, a Stanford egyetem neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy a holografikus világkép lehet a valóság.
Az agykutatók régóta keresték az agy információkat és emlékeket rögzítő részét. Nem éppen állatbarát kisérletekkel kiderítették, ha a patkányok agyábaól eltávolítanak részeket, az előzőleg megtanult útvesztőn úgyanúgy végig mennek, mint az agyrész eltávolítása előtt.
Pribram a 60-as években ismerte meg a hologram elvét. Rájött az agyban az emlékek nem úgy vannak tárolva mint a könyvszekrényben a könyvek, hanem idegi impulzusok mintázatába vannak bekódolva, mint ahogy a lézerfény elmenti a holografikus képet. Amikor eltávolították a patkányok agyának egy részét, az agy másik részében ugyan úgy benne maradt az útvesztő információja. Vagyis Pribram szerint agyunk holografikus tár.

Ismert történet, hogy a harctéren elesett fiú édesanyja az eseménnyel egy időben érzi meg fia halálát. Alain Aspect szerint ez is bizonytja, hogy a két testben lávő szubatomi részecskék, távolságtól függetlenül, kapcsolatban vannak egymással.
Az eddig rejtélyes telepátia is megmagyarázható holgafikus univerzum elméletével. Ha a látható világunk egy nagy egység minden részletét is magában foglaló holografikus kép, akkor a másik ember agya is benne a van ebben a képben. Csupán egyéni érzékenységtől függ, megtaláljuk e benne azt amit keresünk.

MInden nagyobb vallás, vagy minden nagyobb hitrendszer az egység fogalmára épült. Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez is csak képzelődés. A modern fizika most kezdi komolyan venni ezt a lehetőséget.

Ezek után fürkészve nézünk feleségünkre, gyerekünkre, embertársainkara, miközben azt kérdezzük magunktól: Mindez csak ilúzzió? (Bár sokan vannak akik örülnének, ha házasságuk csupán múló ilúzzió lenne.)

Kapcsolódó cikk: Mátrix, vagy nem mátrix?