GMO (génmódosított organizmus)

1.) A meghatározás

Többféle definíció forog közszájon, melyek közül talán a legegyszerűbb a következő: GMO-nak nevezzük azt az élő szervezetet, melynek génállományát emberi beavatkozás változtatta meg. A meghatározásnak biológiailag meglehetősen tág értelmezési tartományt biztosító „élő szervezet” szóösszetétel arra utal, hogy GMO lehet

baktérium, vírus, gomba, növény, állat, vagy akár emberi lény is (hogy ezek kombinációjáról most ne is beszéljünk). Ez az európai megközelítés; bizonyos amerikai szakértők a természetes kiválasztódás, vagy a spontán mutációk eredményeként létrejövő változásokat is génmódosítottaknak tekintik. Nyelvtanilag igazuk is van.

2.) Egy kis visszatekintés

Malacvágtában tekintsük át a GMO-hoz vezető, körülbelül százötven éves tudományos felfedezések sorát.

2.1.) A kísérletek

Az iskolai biológiaórákról sokan emlékszünk még Gregor Mendel nevére, aki a XIX. század második felében egy brünni Ágoston-rendi kolostor (vagy monostor?) kertjében sétálgatva elgondolkozott azon, hogy a környezet mennyire befolyásolja a növények tulajdonságait. Elkezdett virágokat keresztezni, és megfigyeléseit tudományos

alapossággal dokumentálta is. 1873-ban Louis Pasteur az első, aki a párizsi szabadalmi és védjegyügyi hivatalnál bejegyzi az első, élő szervezetre vonatkozó kizárólagossági jogosultságot: onnan kezdve csak ő állíthat elő (pontosabban: csak ő tenyészthet és forgalmazhat) egy bizonyos élesztőgombát, amelyet a sörgyártásban hasznosítottak.

A huszadik század első éveiben egy amerikai biológus (Thomas Morgan) volt az, aki a keresztezési próbálkozásokat – emeltebb szinten – a szerencsétlen ecetmuslicákon folytatta, és soktízezer muslica élete árán megfogalmazta az öröklődés kromoszómaelméletét (ezért 1933-ban megdobták egy orvostudományi Nobel-díjjal).

Az ötvenes években bukkan fel a Watson-Wilkins-Crick hármas, akik a dupla csavaros DNS-t fedezik fel (szintén orvosi Nobel-díj, 1962-ben). Alig tíz év telt el, s Paul Berg már megpróbálkozik az első génmódosítással: kísérleti

alanya az emlősök beleiben élő kóli-baktérium, melynek genetikai állományába kívülről juttatott be egy részletet a rákkeltő SV40-es vírus DNS-éből. És innen nincs megállás: a hetvenes években jóformán nem múlik el hónap, hogy újabb és újabb (egyelőre továbbra is bakteriális szintű) génmódosítási próbálkozások ne történnének valamelyik laborban.

1982 meghozza az első komolyabb állatkísérletet: a biológus-kutatók és idült alkoholisták által oly jól ismert fehéregerek egyik embrionális példányának DNS-ébe beültetik (nem tudom, jó szó-e a „beültetés”, de hirtelenjében nem találtam megfelelőbbet) a jóval nagyobb vándorpatkány azon hormonjának DNS-szekvenciáját, amely a növekedésért felelős. Az eredmény pontosan az, amire számítottak: a nyomorult fehéregér (akit senki sem kérdezett) patkány-nagyságúra nő. Egy évre rá dohánynövényt módosítanak úgy, hogy ez ellenálló legyen egy bizonyos antibiotikummal szemben.

Mindezen kísérletekkel párhuzamosan folynak a klónozási próbálkozások is, amely a genetika másik területe ugyan (itt és most nem is foglalkozunk vele), de legalább olyan intenzitású biológiai, egészségügyi, jogi és etikai kérdéseket generál, mint a génmódosítás.

2.2.) A GMO felbukkanása a hétköznapokban

A mesterséges génmódosítások eredményei a nyolcvanas-kilencvenes években jelentek meg a hétköznapi fogyasztási cikkek között, gyógyszertárak, áruházak és élelmiszerboltok polcain. Az egyik első ilyen termék a GMO-k segítségével létrehozott rekombináns inzulin volt, amely 1983-ban kapta meg a gyártási engedélyt, s azóta is cukorbetegek tízmilliói használják. Ezelőtt az időpont előtt szarvasmarhák és sertések hasnyálmirigyét felhasználva állították elő. 1990-ben válik mindenki számára elérhetővé az első olyan élelmiszer-csoport (tejtermékekről van szó), amelynek létrehozásához olyan enzimeket használtak fel, amelyek nagyipari előállítása nem valósulhatott volna meg GMO-k nélkül.

1993-ban a missouri Monsanto nevű cég (hallani fogunk még róla később) beszerzi az amerikai Gyógyszer- és Élelmiszer-Engedélyezési Hivatal jóváhagyását és olyan GMO-gyökerű növekedési hormont dob a piacra, amely a tehenek tejhozamánál 20-30%-os emelkedést generál. Egy évvel később megjelenik a piacokon az első génmódosított paradicsom (leszedés után sokkal tovább marad friss, mint a hagyományos verzió), ’96-ban ugyancsak a Monsanto szabadalmaztatja azt a GMO-szóját, amely sokkal ellenállóbb a betegségeknek és a kártevőknek. Ezt hónapokon belül követi a hasonló tulajdonságokkal bíró kukorica, burgonya, illetve gyapot is, amelyeket sok tízezer hektáron kezdenek el termeszteni az USA-ban.

A sor vég nélkül folytatható, de nem ez a célunk, mindössze rögzíteni szeretnénk, hogy a GMO-termékek körülbelül húsz éve mindenki számára elérhetőek, noha az utóbbi években több állam (többek között Magyarország is) határozottan kiáll a GMO-mentes mezőgazdaság és élelmiszertermelés mellett. És nem is akármilyen szinten:

(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, [...], valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.

(Magyarország Alaptörvénye, XX. cikk)

3.) Egy kis kitekintés

Nemzetközi statisztikák szerint 2012-ben a világon körülbelül 160 millió hektáron termesztettek GMO-kultúrnövényeket (ez 9%-os növekedés a 2011-es állapotokhoz képest). Mivel tudom, hogy a hektárral, mint mértékegységgel sokan bajban vannak (főleg az urbánus olvasók), elárulom, hogy 160 millió hektár az 1,6 millió négyzetkilométer, vagyis úgy tizenhét magyarországnyi terület. Másképpen mondva: nagyjából ekkora területen fekszik mondjuk Irán, vagy (Európa-centrikusoknak) ez körülbelül három Spanyolország. Hogy ez sok vagy kevés, döntse el ki-ki maga.

Példálózó jelleggel lássuk, hogyan is viszonyulnak más államok a GMO kérdésköréhez.

3.1.) Abszolút tiltáspártiak

A már említett hivatalos hazai hozzállással nem vagyunk egyedül. A teljes GMO-mentességet (vagyis azt, hogy területükön nem termeszthető ilyen növény) tűzték zászlajukra a sógorok, de ide tartozik Európából például Görögország, Bulgária, Luxembourg, s a portugál tartomány Madeira is. A szaúdi kormány két évvel ezelőtt hasonló döntést hozott, noha a homokdünék, a kőolajfúrókutak és a nyilvános lefejezések országa nem kifejezetten a mezőgazdaságáról híres.

3.2.) Középutasok

Franciaország, Spanyolország, Svájc, Ausztrália, Csehország, Szlovákia – pár példa azokra az országokra, ahol komoly ellenőrzési és engedélyezi eljárás mellett ugyan, de szabadon vethetők és arathatók (szedhetők, szüretelhetők, stb.), továbbá kereskedelmi forgalomba is hozhatók GMO-növények.

3.3.) A GMO bajnokai

A világon felbukkanó GMO-termékek 44%-a az USA-ból származik (2012-es adat). A második helyezett Brazília (19%), a bronzérmes Argentína (16%). Szintén az élbolyhoz tartozik India (7%), Kanada (5%), Kína (3%), valamint Paraguay (2%). A többiek csak futottak még. Az Egyesült Államok kukoricatermésének 85%-a, az ottani szója 94%-a, a gyapot 91%-a, míg az Amerikában termesztett repce 90%-a génmódosított növény.

3.4.) Európa

Ha kicsit közelebbről megnézzük földrészünk releváns adatait, rádöbbenhetünk, hogy Európa a fasorban sincs a GMO-térképeken. Ebben a régióban a termőföldek mindössze alig egy ezreléke (0,1%-a) érintett a GMO-termesztésben. Hogy ez örömhír vagy inkább keseregni kéne miatta, nos, ennek eldöntése ismét csak rátok van bízva. A spanyol mezőgazdaság adja az európai GMO-k 80%-át, a második 10%-kal a szárazföldi Portugália (a már említett madeirai kivétellel), s a maradék egytizeden viszonylag testvériesen osztozik Csehország, Románia és Szlovákia.

Össz-európai kontextusban (kevés kivétellel) két GMO van engedélyezve nagyipari mértékben: a Monsanto Mon810-es kódszámú kukoricája, illetve a német BASF nevéhez köthető Amflora fantázianevű keményítőburgonya. Az amerikaiak kukoricáját (a brüsszeli rábólintás ellenére) Ausztria, Magyarország, Franciaország, Görögország, Németország, Bulgária és Luxembourg kitiltotta területéről.

4.) GMO-állatok

Ami bennünket illet, mai posztunkban főleg a növényi GMO-val foglalkozunk, de igazságtalan lenne megfeledkezni azokról a próbálkozásokról, amelyek állatok genetikai (és ezen keresztül fizikai és/vagy viselkedésbeli) jellemzőinek megváltoztatására irányultak. Mindenki hallott már például azokról a díszhalakról, amelyekbe valami medúzagén-szekvenciákat juttattak, minek következtében az eredetileg fekete-fehér halak vígan fluoreszkáltak sárgán, zölden

vagy rózsaszínben úszkálás közben (lásd a GloFish-projektet). Az egér-patkány kísérletet már említettük. A francia GenOway cég kifejezetten arra szakosodott, hogy különféle kísérleti laboroknak genetikailag módosított egereket állít elő, megrendelésre. Egyetlen ilyen egér ára a viszonylag szerény 50 eurótól ennek a kétszázszorosáig terjed. Egy biztos: az ilyen alapanyagból készült egérpörkölt ára nem a mi zsebünknek való.

Egy kanadai egyetemi kutatóintézet szakemberei létrehoztak (kitenyésztettek?) egy olyan sertésfajtát (mondanom sem kell: génmanipulációs módszerekkel, háziegér és kólibaktérium kombinált DNS-szekvenciáival), amelynek széklete

sokkal kevesebb foszfort tartalmaz, mint a jóféle háztáji fajtáké. S ezt nem pusztán szórakozásból tették: a disznótrágya nagyon magas foszfortartalma okozza a sertéstelepek környéki talajok gyakorlatilag teljes sterilizálását, az alattuk található talajvizek totális elszennyeződését. Az EnviroPig fedőnevű program a tavaly fejeződött be, szegény disznókat 2012 nyarán eutanáziában részesítették. Az ezt követő disznótorról nincsenek információink.

A brit OxiTec cég kutató komoly előrehaladást értek el Brazíliában és Malajziában olyan moszkitók génmódosításos „előállításával”, amelyek már nem terjesztik a paludizmusnak nevezett trópusi betegséget, s ezzel párhuzamosan képesek (lesznek) arra, hogy idővel kiszorítsák a hagyományos moszkitókat.

5.) Pro és kontra

A GMO szurkolói, illetve ellendrukkerei úgy 25 éve folytatják a harcot egymás (de leginkább a még közönyös kívülállók) meggyőzése érdekében. Lássuk, milyen érveket és bizonyítékokat sorakoztatnak fel (vélt vagy valós) igazuk mellett, s milyen vádakkal illetik a szembenálló felet.

5.1.) A GMO-t pártoló tábor érvei

Az emberi kultúra és civilizáció fejlődésének egyik konkrét mutatója az, hogy milyen mértékben akarunk, merünk és tudunk beavatkozni a természetes folyamatokba. Ha körülnézünk, mindenfelé beavatkozást látunk: beavatkozás az utak leaszfaltozása, a házak építése, a vízvezetékek lefektetése, a bányászat, a műanyagok gyártása, a fűtés, a halászás… Ha őseink nem avatkoztak volna be a természet évmilliárdokon keresztül zavartalan rendjébe, még ma is barlangokban élnénk, a születéskor várható átlagos élettartam nem haladná meg a 25 évet, s nem nézhetnénk a tehetségkutató versenyeket a plazmatévénken.

A génmódosítások zöme az emberi élet minőségének javítását szolgálja. Vagy tényleg jobb egy napi 15 liter tejet adó tehén annál, amelyik rendszeresen 40 litert ad? Kérdezzenek meg egy kukoricatermesztő parasztot, hogy baj-e, ha a növény ellenáll a fuzáriumnak (ez egy méreganyagot termelő gombafertőzés) és dühöng-e a gazda, ha a kukoricacsövek kétszer akkorák, mint a kezeletlen elődjének. Mutassanak egy ír vagy székely krumplitermesztőt, aki jobban örül a hektáronkénti 25 tonnának, mint az 55-nek, vagy amelyik mosolyogva, hálateli szívvel szedi a kolorádóbogarat a levelekről.

Jobb terméshozamok, egészségesebb növények, kevesebb vesződség a gyomokkal és az állati kártevőkkel. Tényleg olyan rossz lenne mindez?

A világon jelenleg 880-900 millió ember formálisan éhezik. A Föld lakosságának 12-15%-a napi 1200 kilokalóriánál kevesebbel kénytelen beérni az egészségügyileg minimálisnak tartott 2500 helyett. Az emberiség hús iránti kereslete 2050-ig megduplázódik, gabonaszükséglete várhatóan 80%-kal növekedni fog, ugyanakkor különféle okokból (szikesedés, vízkészletek csökkenése, sivatagosodás, környezetszennyezés, stb.) a termőterületek nagysága

csökkenő tendenciát mutat. Honnan és mivel akarjuk etetni negyven év múlva az akkor már kilencmilliárd embertársunkat? A kiskertekben, apró parcellákon megtermelt (állítólagos) bio-élelmiszerek nemcsak sokkal drágábbak az ipari módszerekkel és mennyiségben termesztett társaiknál, de mindig is egy szűk, fizetőképes elit gasztrohobbijának lesznek a tárgyiasult elemei. Arról nem is beszélve, hogy a bioigazolások komolyságával és megbízhatóságával kapcsolatban már sokszor megfogalmazódtak nagyon kemény kételyek, külföldön és idehaza egyaránt.

Génmódosított (génkezelt) kukorica, szója és krumpli 17 éve van a piacon, de az ellenzők mindeddig nem tudtak egyetlen olyan objektív és elfogulatlan, konkrét és egyértelmű laboreredményt sem produkálni, amely félreérthetetlenül kimondta volna, hogy ezek fogyasztása akár az állatokra, akár az emberekre negatív következményekkel járt volna. A Food and Drug Administration, vagyis az amerikai élelmiszerbiztonsági hatóság a világ egyik legszigorúbb, ugyanakkor legátláthatóbb módon működő hasonló intézménye, s a brit, finn, francia és holland társszerveiről ugyancsak nem mondható el, hogy hányaveti, felelőtlen módon végeznék munkájukat. Hogy lehet, hogy a fejlett nyugati világ egyetlen állami (tehát nagy gazdasági érdekcsoportokhoz nem köthető) egészségügyi intézete sem fogalmazott meg az elmúlt közel két évtizedben konkrét és általános tiltást a génmódosításokkal kapcsolatban? Persze egy-egy termékről olykor kiderül, hogy nem felel meg az egyes nemzeti vagy nemzetközi szabványoknak, de ez előfordul a gépjárműgyártásban, a gyerekjáték-előállítóknál és az ásványvíz-palackozók esetében is, emiatt mégse akarja egy normális ember sem generálisan betiltani az autókat, a gyerekjátékokat vagy az ásványvizet.

A harcos GMO-ellenzők többsége, a GMO támogatók szerint, (hasonlóan a sötétzöld, radikális környezetvédőkhöz) mind eladta magát azon gazdasági szereplőknek, akik abban érdekeltek, hogy minél több vegyszerre legyen szükség a gyomirtásban és az állati kártevők elleni harcban, hogy saját, elavult technológiájú, alacsony hozamú mezőgazdasági termékeiknek továbbra is megmaradjon a felvevőpiaca, akik lusták (vagy intellektuálisan képtelenek) felvenni a kesztyűt a tudomány legújabb vívmányait alkotó módon alkalmazó versenytársakkal szemben. A GMO-ellenzők azok, akik a haladás ellen vannak, akik képtelenek a váltásra. S ők azok, akik (ha ebben a versenyben ők nyernek) felelősek lesznek az egyre durvább éhínségekért, teljes régiók leszakadásáért, s az ebből egyenesen következő, minden eddigi mértéket messze meghaladó migrációs hullámért, mellyel a Nyugat hamarosan szembesülni kénytelen.

És ha teljesen betiltjuk a génmódosítást, akkor feledkezzünk meg az ezzel a technológiával készült gyógyszerekről is? Álljunk vissza a marha-hasnyálmirigyből készült inzulinra? Dobjuk ki a génkezelt kecskék tejéből készülő speciális

(véralvadásgátló) plazma-proteint, amely a trombózis megelőzésének egyik leghatékonyabb és legkorszerűbb eszköze? Egyetlen génmódosított kecskétől egy év alatt annyi anti-koagulánst (úgynevezett humán antitrombint) lehet nyerni, amennyit (ezt megelőzően) 40 ezer liter (!) emberi vérből tudtak kivonni. Érzékeltetésül: Magyarországon az önkéntes véradók évente körülbelül 250 ezer liter vért adnak, tehát (antitrombin szempontjából) hat kecske ki tudná őket váltani. És – hogy az állatvédőket is megnyugtassuk – a génmódosított kecskéknek kutyabajuk, már halehet ilyet mondani. 

A génterápia egy viszonylag új módszer több, súlyos betegség gyógyítására, illetve a tünetek enyhítésére, melynek során génmódosított vírusokat juttatnak az emberi szervezetbe. Ilyen terápiával kezelnek többek között rákosokat, Parkinson-kórban szenvedőket, cukorbetegeket, izomsorvadásosokat, súlyos anyagcsere-betegségekkel (például cisztás fibrózissal) születetteket. Tiltsuk be ezeket a módszereket is, több millió ember talán utolsó reményét, csak azért, mert génkezelt vírusokat használunk fel gyógyításukhoz, vagy kínjaik enyhítésére?

A GMO-t ellenzőknek óriási a felelősségük abban is, hogy egy elképesztő intenzitású, ki tudja, kik által finanszírozott kommunikációs kampánnyal próbálják ellehetetleníteni az egész géntechnológiai ágazatot, diabolizálják a génkezelt termékeket, riogatják a tájékozatlan, konteókra kiéhezett tömegeket mindenféle horrorisztikus jövőképpel. Ne hagyjuk befolyásolni magunkat, hallgassunk a józan észre és a szakértőkre!

5.2.) A GMO-t ellenző tábor érvei

A génmódosításokkal létrehozott élőlények (legyenek azok baktériumok, növények vagy állatok) teljesen környezetidegenek, hiszen a természetben, az ember közreműködése nélkül nem jöttek (és nem is jöhetnének) létre, ami az első intő jel. A természeti egyensúly, az evolúció roppant kényes dolog, s amikor az ember Istent játszott, annak sohasem lett jó vége.

Az első GMO-k alig  20 éve jelentek meg, hosszútávú hatásaik még váratnak magukra. Számtalan olyan súlyos betegséget ismerünk, amelyek kialakulásához évtizedekre van szükség. Az azbeszt rákkeltő hatásáról például sokáig fogalmunk sem volt, használtuk is bőszen építkezéseknél, szigeteléseknél, fékbetétek gyártásánál, s sok tízezer halálra volt szükség ahhoz, hogy egészségkárosító hatása nyilvánvalóvá váljon, s alkalmazását betiltsák. Pedig az azbeszt természetes anyag. A röntgensugárzásról sem tudták sokáig, hogy milyen katasztrofális másodlagos hatásai lehetnek, pedig a kor legnagyobb tudósai dolgoztak vele. A dohányzás sem két hét alatt végez az emberrel, miként az alkohol vagy a McDonald’s hamburgere sem. Hosszú éveknek kell eltelnie ahhoz, amíg az ember észbekap, de akkor már – a legtöbb esetben – késő.

Mindenféle ellenkező híresztelés ellenére számos laborban végeztek kísérleteket a génmódosított organizmusok mindenféle válfajával, s az eredmények minimum riasztóak. Csak hogy az egyik legfrissebb kutatási eredményt említsem: 2012 szeptemberében a roppant tekintélyes amerikai „Food and Chemical Toxicology” című folyóirat (amely az élelmiszer-toxikológiai kutatások egyik legelismertebb fóruma) leközölte a Caen-i Egyetem molekuláris biológia professzora, Giles-Eric Séralini és csapata által lefolytatott, és két éven át tartó (összesen 3,2 millió euróba került) kísérletsorozat eredményeit. A következtetés (és most csak a lényeget ragadjuk ki) ez: az amerikai Monsanto cég NK103-as, majd az NK603-as kódszámú génmódosított kukoricájával etetett patkányok a kísérlet 13. hónapjáig teljesen egészségesnek és tünetmentesnek tűntek, majd ekkor jöttek a bajok: az OMG-vel etetett állatok szervezetében robbanásszerűen kifejlődtek a különféle rosszindulatú tumorok, amelyek sokszor az állat eredeti súlyának 20-25%-át is elérték. A nőstényeknél az emlőrák dominált, a hímeknél főleg a belső szervek (máj és vesék) robbantak le. A 24. hónap végére az OMG-vel etetett állatok 80%-ánál alakult ki valamilyen daganat, míg a kontrollcsoportnál (tehát azoknál, amelyek normál kukoricát kaptak) ez az arány alig érte el a 25%-ot. Mindkét csoport (az OMG és a másik) egyaránt 100 patkányból állt.

És most tegyük gyorsan hozzá, hogy egy kísérleti patkány átlagos élettartama 24 hónap (ezért is tartott ennyi ideig a kísérletsorozat). Rövid fejszámolás (általános iskola, ötödik osztályos matek): az, ami egy 24 hónapig élő patkány életében 13 hónap, az egy átlagos ember számára úgy 40-42 év… Magyarul: a GMO által kiváltott rákrobbanás első jeleiig még nagyjából (és statisztikailag) úgy 25 évet kell várni. De akkor bizony eljön, s ha nem állítjuk meg, globális méreteket fog ölteni!

A tudomány ismeri a „kereszthatás” kifejezést, ami (egyszerűen megfogalmazva) annyit tesz, hogy ha egy A anyagnak X a hatása C szervezetre, egy B anyagnak Y a hatása ugyancsak C-re, akkor ha az A és a B anyagot egyidőben alkalmazzuk C-re, ezek együttes hatása nem biztos, hogy csak X + Y lesz, hanem lehet, hogy Z. És ez a Z gyakran több (vagy súlyosabb), mint X + Y.

Hú, remélem, tudtatok követni, nem bonyolítottam túl…

Ezt most csak azért említjük, mert a génmódosított élelmiszerekkel kapcsolatban minden kereszthatásra nem lehet előzetesen kísérletet elvégezni; ezek hatásai csak a való életben fognak megmutatkozni, túl azon, hogy senki ne mondja, hogy a két hétig friss maradó paradicsom, vagy a 24 órán belül beérő banán normális dolog…

Az a legborzasztóbb, hogy az ember soha sehol nem lehet biztos abban, hogy az a paradicsom vagy krumpli, amit egy vasárnapi ebéd során jóízűen betermel, nem génkezelt-e… Nem tudjuk, hogy az a csirke, amelynek kirántott combját éppen rágcsáljuk, a disznó, amelyből az a guszta tarja keletkezett, amit a grillen baráti körben éppen sütögetünk, az a szarvasmarha, melynek a tejét a gyerekeink reggelire megisszák, szóval az az állat nem kapott-e génkezelt kukoricát vagy szóját az etetéskor.

Persze vannak szabályok és állítólagos garanciák (elméletileg számos országban fel kell tüntetni a termék csomagolásán, hogy génmódosított-e), de a GMO-sok bizony magas ívben tesznek a hasonló regulákra. Őket csak a profit érdekli, s ennek érdekében nemcsak újságírókat és tudósokat, hanem teljes kormányokat is megvásárolnak, tokkal-vonóval. A pénz nem akadály, a GMO-ban érintett vállalatok elképesztő összegek felett rendelkeznek, melyek jeletős részét az emberek félretájékoztatására és hamis (meghamisított) kísérleti eredmények népszerűsítésére használják.

5.3.) A nagyon kemény kontrák

Az igazán radikális GMO-ellenesek egyenesen az emberiség elleni összeesküvésről beszélnek, melynek keretein belül az Új Világrend zsoldosaiként fellépő génmódosítási vállalatok kifejezetten az emberek génállományának megváltoztatására törekednek termékeikkel. Új, engedelmesebb és könnyebben megvezethető humanoidokat szeretnének alattvalóként, s a GMO-élelemiszerek és –takarmányok kizárólag ezt a célt szolgálják. Alattomosabban, lassabban, kevésbé látványosan, de biztosabban, mint a chemtrail. És gyakran előjönnek a fluorid-párhuzamok is, legalábbis ami a hatásmechanizmust illeti. No persze az összeesküvést kitervelőknek az sincs ellenükre, ha mondjuk 20-25 év múlva az emberiség bizonyos százaléka (20-tól 70 százalékig vannak találgatások és előrejelzések) tényleg elpusztul daganatos és más, gyógyíthatatlan betegségekben, elvégre tudjuk, hogy a népességszabályozás, az emberiség létszámának bizonyos határokon belül tartása egyike a New World Order stratégiai célkitűzéseinek.

Arról meg végképp nem is beszélve, hogy az a technológia, amellyel ma krumpli vagy muslica genetikai állományát módosítjuk, holnap egy emberét fogja megváltoztatni. Tökéletes katonákról már olvastunk, talán itt az ideje egy új emberfaj megalkotásának, amilyenre az Új Világrendnek szüksége lesz.

6.) Kínzó kérdések

Nem akarok senkit befolyásolni, de a vita megkezdését elősegítendő felteszek pár kérdést, amelyekre tőletek várom a válaszokat:

a.) Ismertek-e másik olyan országot, amelyik alkotmányában (alaptörvényében) szerepel az adott ország GMO-mentessége?

b.) Van-e értelme ilyet kijelenteni, amikor hét szomszédunk közül csupán egy tiltja a GMO előállítását és felhasználását? Romániában például a Magyarországgal 130 kilométeren keresztül határos Arad megyében több, mint 100 hektáron termesztenek a Monsanto-féle Mon810-ből, s ugyanezt a típust Szlovákiában is megtalálhatjuk.

c.) Tudjátok-e, hogy az Európai Bíróság az egyik 2012. szeptemberi ítéletében kijelentette, hogy az EU tagállamai nem tilthatják meg, hogy területükön a gazdák génmódosított növényeket termesszenek?

d.) Tudjátok-e, hogy a Magyarországra importált állati takarmánykeverékek döntő többsége dél-amerikai eredetű szójalisztet tartalmaz, ami főként Brazíliából, Argentínából és Paraguayból származik? És most tessenek visszalapozni jelen poszt 3.3-as pontjához…

xxx XXX xxx

Megismétlem: a génmódosított organizmusok (s ezen belül a GMO-élelmiszerek) témaköre olyan komplex valami, hogy ebben a cikkben tényleg csak a felszínt kapargattuk (a szövegbe esetlegesen becsúszott szakszerűtlen kifejezésekért utólag is elnézést kérek a profiktól). Arra ez az írás azonban remélhetőleg elég, hogy akit tényleg érdekel a téma, kedvet kapjon az utánaolvasásra, a forráskutatásra, s ízlésének, világnézetének és meggyőződésének megfelelően kialakítson magában egy véleményt. Esetleg (az olvasottak vagy a vita hatására) megváltoztassa a már meglévőt.