.

Egy rejtélyes gyilkosságsorozat, amiben a tettes a mai napig ismeretlen: Hasfelmetsző Jack




A XIX. század vége felé járunk, a Brit Birodalom fővárosának rosszhírű negyede, az East End legsötétebb körzetében, a bűn, a prostitúció, továbbá az erkölcsi és a fizikai mocsok kétes hírű fellegvárában, Whitechapelben, ahol több kocsma volt, mint lakóház (csak bordélyból ötvennél többet regisztráltak), és
ahová sötétedés után csak a nagyon részegek, valamint a sokéves átlagnál is bevállalósabbak merészkedtek. Ezen a vidéken ritkán telt el éjszaka késelés, verekedés, erőszakos közösülés vagy sima rablógyilkosság nélkül. Ír és orosz bevándorlók, közép-európai zsidó menekültek, angol  és skót kétes egzisztenciák színesítették az etnikai palettát.

Ennek ellenére 1888 augusztusának legvégén olyan eseményláncolat kezdődött, amely még a sokat látott londoniak idegeit is felborzolta. Az itt következő részek naturalista leírásokat is tartalmaznak, ezért aki úgy érzi, hogy nem bírja az ilyesmit, lapozzon a 2.) ponthoz. Vagyis inkább a harmadikhoz.

1.) A gyilkosságok

1.1.) Polly Nichols

Pénteken, 1888. augusztus 31-én hajnali fél négykor a Buck’s Row utcában, egy téglafal tövében a rendőrjárőr egy csúnyán megcsonkított holttestre talál. Az azonosítási eljárás gyorsan eredményre vezet, hiszen a környéken mindenki ismerte a 43 éves Pollyt, a mintegy 1200 east endi kurva egyikét. Pollyt a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna luxusprostinak nevezni (miként kolléganőit sem), és nem csak azért, mert öt gyermeket szült: alkoholista, ápolatlan, hiányos fogazatú kövérkés szerencsétlen volt, aki egy shillingért (kábé 1100 mai forintért) bármikor kapható volt egy félperces, kapualjakban lebonyolított légyottra.

A nő egy megalvadt vértócsában hevert, torka fültől fülig átvágva, s az elkövető gyomortájékon is több mély vágást ejtett, áldozata belső szerveihez azonban (még) nem nyúlt. A korabeli CSI megállapította, hogy a gyilkos balkezes.

1.2.) Annie Chapman

Alig egy hét múlva szombaton, szeptember nyolcadikán reggel, röviddel hat óra előtt a Hanbury Street egyik hátsó udvarában a lakók rábukkannak a 48 éves, tüdőbajos, talán még Pollynál is nyomorúságosabb Annie holttestére. A torokátvágáson kívül a gyilkos itt már megmutatta, hogy rendelkezik bizonyos anatómiai ismeretekkel, hiszen áldozata hasüregét teljesen felnyitotta, s belső szerveit a test mellé helyezte, a szakadozott gönceivel együtt. A helyszínelés rávilágít, hogy az augusztus 31.-i és a mostani eset „nagy valószínűséggel” ugyanazon tettes műve.

Az újságírók száját már nem lehetett betömni holmi hivatalos „eseti rablógyilkosság” dumával: a hétfői londoni lapok már tele voltak a kéjgyilkosságok részleteivel; a Scotland Yard vezetőinek homlokán pedig sötét felhők gyülekeznek.

1.3.) Elizabeth Stride

Jó három hét elteltével vasárnap, szeptember 30-án, röviddel éjfél után a Berner Street egyik kocsmájának felszolgálója belebotlik Liz holttestébe. A 45 éves, svéd bevándorló családból származó prosti torkát ugyancsak elvágták, de minden jel arra utal, hogy a gyilkost megzavarták, mert az amatőr boncolásra már nem tudott sort keríteni. Liz jól megtermett nő volt, s úgy tűnik, dulakodott is hóhérával halála előtt. Teste mellett, a földön csokoládét és pár szem szőlőt találtak.

1.4.) Catherine Eddowes

Ugyanaznap, alig másfél órával Liz holttestének megtalálása után a Mitre Square-en Edward Watkins közrendőr egy újabb megcsonkított hullára bukkan. Már senki sem lepődik meg azon, hogy Cathy (46 éves wolverhamptoni születésű prosti) torka át van vágva, s fel van trancsírozva. Bal veséje hiányzik, több belső szerve (többek között a méhe) a test mellett hever. Pár lépésre tőle a falra valaki ezt a graffitit írta: „The Juwes are the men that will not be blamed for nothing“, amit egyesek úgy fordítottak, hogy „A zsidók azok, akik sohasem felelősek semmiért” – már ha a furcsa Juwes szót elírásnak tekintjük, egy fölösleges u betűvel és betűcserékkel.

Ezt a falfirkát a rendőrök (attól tartva, hogy zsidóellenes zendülés lehet belőle) eltávolították a falról.

1.5.) Mary Jane Kelly

Az ötödik áldozatra november kilencedikén, pénteken délelőtt fél 11-kor lelnek a Miller’s Courton bérelt lakásában, az ágyán.  Ő több szempontból is kilóg a sorból: alig 25 éves, s a kor lezüllött prostijainak standardjához képest ápolt és csinos. Nem utcai kurva, hanem egy viszonylag normális bordélyház alkalmazottja, aki még táncosként is fellépett olykor. A szomszédok kikérdezését követően valószínűsítették, hogy a gyilkosságra hajnali négy óra körül kerülhetett sor.

A test teljesen fel volt boncolva: mellei levágva, belei, mája, veséi, továbbá bal tüdeje a teste körül hevertek, arca megcsonkítva, összeszabdalva. Mary máskülönben harmadik hónapos terhes volt, legalábbis egyes források szerint.

Egyes szakírók és egykori rendőrök az öt, imént felsorolt áldozat mellett további négy, ugyancsak tisztázatlan és felderítetlen gyilkosságot is megpróbáltak Jack nyakába varrni, de ezek végül lekerültek a listáról; vélelmezhetően utánzós elkövetők voltak a valódi tettesek, ezért ezekkel most nem foglalkozunk.

2.) A modus operandi

Úgy tűnik, valamennyi nőt viszonylag azonos forgatókönyv szerint ölte meg. Nagyjából éjfél  és hajnali négy között valamikor odalépett hozzájuk és – feltételezhetően kuncsaftként – megszólította őket. Az ár és a szolgáltatás tisztázását követően a lányok hátatfordítottak és felemelték a szoknyájukat (a londoni utcák kurváit nem lehet a tantrikus szex papnőinek nevezni és az sem túl valószínű, hogy átlagos ügyfeleik szabadidejükben a Káma Szútrát vagy Az illatos kertet olvasgatták volna). 

Miután a nő megfordult, a gyilkos hátulról megragadta a torkukat és addig szorította, amíg azok vagy megfulladtak, vagy az oxigénhiány miatt elvesztették eszméletüket (az ujjak nyomát minden esetben megtalálták a nyakakon). Az ájult (vagy már halott) testet aztán kezelésbe vette: torokelvágás, hasüreg felnyitása, machinációk a belső szervekkel, egyéb csonkítások. És tette mindezt szédítő gyorsasággal (becslések szerint Eddowes esetében az egész maximum nyolc percet vett igénybe), általában közterületen és sötétben. A holttestet aztán négy esetben (Mary Kelly kivételével) felnyalábolta és több méternyit odébbvitte.

3.) Jack bemutatkozik: a levelek

3.1.) Dear Boss

A második gyilkosság után (szeptember 27-én) az egyik londoni hírügynökség (a Central News Agency, CNA) levelet kap az állítólagos gyilkostól, „Dear Boss”, vagyis „Kedves Főnök” megszólítással. A szerző ebben gúnyolódik egy sort a rendőrségen, további gyilkosságokat helyezvén kilátásba. Ezt írja alá úgy, hogy „Jack the Ripper”, (to rip = felhasítani, felvágni, felszakítani), amit gyönyörű anyanyelvünkön a még kifejezőbb Hasfelmetsző Jacknek fordítottak.

Katt a levelekre az olvashatóság kedvéért.

Később egy Tom Bulling nevű újságírót gyanúsítottak meg azzal, hogy szenzációhajhászásból ő maga írta volna a levelet (és találta ki a jólhangzó becenevet – ez tényleg a zsurnalisztákra vall), de megnyugtatóan ezt (sem) sikerült letisztázni az elmúlt 120 év alatt.

3.2.) Saucy Jack

Október elsején ugyancsak a CNA kap egy levelezőlapot, amelyben Jack az elmúlt nap kettős gyilkosságáról ír pár sort. A kézírás (akárcsak az aláírás) megegyezik az első levél szerzőjével. Ez az úgynevezett „Saucy Jack” (Pimasz Jack) levelezőlap, mert a szövegben így is hivatkozik önmagára.

3.3.) From Hell

A leghíresebb levélre (melynek kezdő szavai egy egészen jó film címeként is ismertté váltak) a „From Hell” (A pokolból) néven szoktak hivatkozni. Szerzőjének kézírása eléggé eltér az első levél, illetve a levelezőlap kézírásától, snincs is aláírva. Szakértők szerint a From Hell szerzője sokkal iskolázatlanabb valaki lehetett, mint az első két írományé.

Ez a harmadik üzenet október 16-án érkezik George Lusknak címezve (itt balra), aki a civil kezdeményezésű polgárőrség (Whitechapel Vigilance Committee) vezetője volt akkoriban az East Enden. A küldemény érdekessége, hogy egy kis dobozban kézbesítik, s (mintegy csatolmányként) egy emberi vese volt mellékelve hozzá. Mivel a DNS-azonosítás akkoriban még nem volt ismert, ezért csak annyit sikerült megállapítani róla, hogy emberi bal vese (Eddowes testéből ugye a gyilkos eltávolította a bal vesét), és egykori tulajdonosa ugyanolyan betegségben szenvedett, mint a negyedik áldozat.

A levél (és a vese maga) sajnálatos módon az idők folyamán eltűntek a nyomozati anyagok közül, számos egyéb bizonyítékkal és rögzített nyommal együtt… Érdekes, ugye?

4.) A nyomozás

Egy ilyen sorozatgyilkosság elkövetőjének felderítésére (természetesen) a Scotland Yard teljes erőbedobással koncentrált. Több, mint kétezer tanút hallgattak ki, az eljárás során összesen kétszázkilencven potenciális gyanúsítottjuk volt, akik közül hetvenet rövidebb-hosszabb időre még őrizetbe

is vettek, de konkrét, egyértelmű bizonyítékokat senkire nem sikerült összegyűjteniük, noha szakértők tucatjait keresték meg különböző szakvéleményekért: orvosokat, henteseket, írásszakértőket, kórboncnokokat, pszichiátereket, vegyészeket, késkészítőket, stb.

Bónusz: a Hasfelmetszős ügy kapcsán született meg a kriminalisztika első, írásban is dokumentált „bűnözői profilalkotási jelentése”, amelyet Thomas Bond rendőrségi szakértő vetett papírra.

De mivel ez nem egy rendvédelemtörténeti blog, a nyomozással itt részletesebben nem foglalkozunk; legyen elég annyi, hogy két és fél év elteltével, 1891 tavaszán az ügyet lezárták, az elkövető ismeretlen maradt.

Legalábbis hivatalosan.

Szerző: Tiboru

 

Webcam Fuengirola

csak egy kattintás és élőben nézhető a fuengirolai tengerpart



Vár a Costa del Sol