.

Calahondától Marakeshig 2




Szerző:
Gesler György
 

 

Calahondától Marakeshig 2

 
  
 
   Igazán látni és megismerni csak menet közben lehet egy várost! Mentünk is! A legborzasztobb sikátorokban, poros, névtelen, kiismerhetetlen útakon bizonytalanul tekeregtünk , de semmi félelem nem volt bennem. Egyszercsak egy ifjú mellénk gurul egy rozoga scooter szerű kétkerekűvel és kedvesen érdeklődik hová mennénk. Mondom a Mosque nevét, ö nevet és felajánlja, hogy elvezet a keresett helyre. Ezt persze örömmel, meg azért egy kis kétkedéssel, ismerem az ilyen segítő kész arab ifjakat, elfogadtam és ráálltam, hogy egy pár drachmáért mutatja az utat. Már egy a gyanúnál kissé erősebb mondhatni bosszúság kerített hatalmába , mikor egy parkolóba vitt , ahol  rögtön láttam , hogy a haverjáról van szó, akinek le kellett két három drachmát fizetnem a semmilyen nevű őrzés fejében.
 
  Bizalmam meginogván , követtük a barátságos ifjút , akinek jónéhány gyalogló perc után már sikerült  pofátlan arabbá válni, ugyanis nem vitt ö a Mosqe-hoz , de valami ócska , ám, nagyon speciális marokkói, "világhírű" kerámia vásárra egy koszos udvarba próbált betuszkolni minket. Itt felbátorodva a sarkamra álltam és persze csak magyarul elküldtem a jó francba és csak egyetlen cél lebegett a szemem előtt, hogy minél hamarabb megszabaduljak tőlük , mert immár ketten voltak, ugyanis  korábban egy kereszteződésben felpattant mögé a koszos robogójára, egy hasonszőrű barát , aki szintén követelt egy drachmát az idegenvezetésért.

    Megszabadulván a két sviháktól, mondanám , hogy sietve visszamentünk a parkolóhoz, de sajnos megszenvedtük, amíg az egyforma színes sárházak és sikátorok közt végre ráakadtunk, legalább egy fél órai bolyongás után. Amugy a városban a parkolás nem okozott gondot, legalább is úgy tünt. Egyik nap a főutcán megálltam valamiféle üzletsor előtt, ahol használt bútorokat, ágybetéteket, kínai cuccokat kínálgattak és árusítottak. Előttük, ki tudja hol a járda és honnan már az úttest nagy összevisszaságban álltak a békés szamárfogatok és az autók, meg a teherautók.
 

 
   Az út elején láttam valami félrebillent, színtelen, porlepte táblát, mintha a Várakozni Tilos lett volna , de gondoltam , amig foglalunk egy asztalt a közeli étteremben nem bántanak. De valaki nem így gondolta és visszatérvén a kocsihoz egy valószerűtlen rozsdás kopott kerékbilics ligett-logott a keréken. Azt hittem, hogy talán egy üzletes mérgében, hogy elé álltam rátette, de tíz másodperc sem tellett bele, már jött is egy elég meggyötört, szomorú, burnuszos fickó és kissé félénken mondta: Bonjour Monsieur! -- itt egy kis izgalom lett úrrá rajtam, tudtam jön a bilincslevétel, meg a büntetés összege--40 drachma, /4 ! azaz négy Eu./ mondta és máris valami célszerszámszerű fogóval leszedte a kerékbilimcset. Kár , hogy nem ott élek ugyanis mifelénk 168 Eu ugyanez, igaz a kerékbilincs nikkelezett fényes darab. Volt aztán nagy csalodás is!
 
   
 
    Alig vártam már a hétvégét , mikor a főtéren , amit minden valamire való fözőműsorban, ami egyre több van, megmutat egy-egy elképesztő műmosolyú, vidám háziasszonynak álcázott, de fözőkanalat még az életében nem látott, viszont a szerkesztőnek a valakije és lelkesen jobbnál jobb ropogós sültek közelijének bemutatásával reklámozza a marrakeshi dinom-dánomot! A kifőzdék meg a méretek valóban elképesztőek, de sajnos a több tucat hely közül egyet sem találtam kedvemre valónak. Az illatok meg a mód , ahogy készültek a méteres átmérőjű serpenyőkben az ételek, tényleg izgató volt , de a szánalmas ragacsos asztalok meg padok  látványa visszatartott attól , hogy leüljünk.
 
 
    Az ételpiac körül azonban emberi éttermek sokasága hívogatóan sorakozott, találomra kiválasztottunk és kiültünk az egyik emeletes teraszára és a varázslatos, langymeleg  éjszaka fényei meg az étel, amit rendeltünk, fejedelmi, savanykás birkaragú kuszkusszal kárpótolt a korábbi csalódásért.
 
 
    Az igazi, nagy szintén híres árúpiac pont mint másutt, fele csarnok , másik fele nyított, felmérhetetlen mennyiségű vicik-vacakkal tömve. Alkudni bajnok ezidáig a Kati volt egy 500-as sálat 100-ért vett meg , igaz aki eladta azt majdnem megverték a szomszédok, mi pedig sebesen továbbálltunk.
 
 
    A szállódában befizettünk egy Beduin Estre, jött is értünk a kisbusz, pontosan ahogy igérték. Mikor az egyik piros lámpánál megálltunk egy horrorisztikus dolog történt, ugyanis egy lövést hallottunk és az első ablakon keresztül egy golyó csapódott be az első  ülésbe. A sofőr azonnal kiugrott és berohant az út melletti sürű fás-bokros bozotosba. Még megrémülni sem volt időnk, mert fel sem foghattuk valójában mi történt, miközben a sofőr visszajött, láthatóan eredménytelenül, rendkívül feldúltan telefonált, a rendőrséggel beszélt. A Beduin Partyt kissé lekéstük, de a döbbenetes sokkhatás ellenére, a lehetőségekhez képest a vacsorát, az arab zenét, táncokat és a monumentális lovas programot élveztük. Sokszor elemezgettük mi lehetett ennek a vészes lövésnek az oka. Vagy a soför elleni személyes viszály, gyülölet, vagy turista elriasztás valami fatalista által. 
 

 
     Az utobbi kicsit elbizonytalanitotta remek másnapi kirándulásunk tervét, ugyanis ha tényleg turistarémisztésről van szó, akkor az 50 km-re lévő síparadicsomba elmenni nem kis kockázat. Bátrak voltunk, mentünk, jól tettük.Gyönyörű, kanyargós szerpentinen jutottunk fel a többszáz méter magas, hóval borított hegy csúcsára, ahol annak ellenére, hogy az úton alig találkoztunk valakivel, legnagyobb meglepetésünkre több száz sí meg hóimádó csúszkált. Azért nem éppen egy Cortina d' Ampezzo, de a sárga homok után a fehér hó, jó!
 
      Marrakesh jól csengő név és a város érdekesnek igérkező, világhírű turistacél , amit én csak nyomatékosan megerősíthetek. Visszafelé ismét Casablancán keresztül jöttünk , ahol a tranzit ellenőrzésnél hosszú sorokban álltak a lehorgasztott fejű, dacosan szótlan , csomagtalan , magányos afrikaiak és várakoztak a steril szájkendőt viselő jegykezelőknél és biztonságiaknál a továbbmenés reményében.  

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja