Miért vonulnak vissza az oroszok Szíriából?

A héten bejelentett csapatkivonás leginkább azokat az amerikai politikusokat és kommentátorokat lepte meg, akik a következő időszakban az afganisztáni szovjet, vagy az USA vietnámi beavatkozásának forgatókönyvét jósolták és az oroszok szíriai jelenlétét erőszakos hatalmi terjeszkedésnek nevezték.

Az orosz beavatkozás tavaly szeptemberben kezdődött, amikor az erősen vesztésre álló, Aszadot váratlanul megsegítették. Az amerikai befolyású országok bírálták Aszad támogatását, Moszkva pedig azt hozta fel indok gyanánt, hogy Aszadé az egyetlen erő, amely képes küzdeni az Iszlám Állam és a többi helyi terrorista erő ellen. Hogy ki a „jó” ellenzék, és ki a terrorista, erről persze megoszlottak a vélemények.

Először kevés haladás látszott, de aztán a légitámadások kezdték meghozni eredményeiket. Az Iszlám Állam és más csoportok is meggyengültek, a kurdok felszabadították az általuk lakott területet, Aszad pedig főleg az utóbbi időben visszaszerezte a síiták által lakott területek túlnyomó többségét.

A több mint másfél éve kezdődött, de tavaly nyár óta felerősödött menekülthullám  sokkolta  a nemzetközi közösséget. A kivonulás hiteltelenné teszi azokat a vádaskodásokat, miszerint nem a polgárháború, hanem az orosz beavatkozás miatt menekülnek az emberek Szíriából. Az európai államoknak lépniük kell, ha nem akarnak belefulladni a menekültáradatba. Putyin a labdát átpasszolta az ENSZ által felügyelt béketárgyalásoknak, így már Moszkvát nem érheti az a vád, hogy katonai erejével kívánja befolyásolni a tárgyalások eredmémyét.

Az is ügyes húzás, hogy a szíriai rezsimnek nyújtott katonai támogatás megszüntetésével Aszadnak is limitet szabnak hatalmi ambícióiban: vagy elfogad valamilyen kompromisszumot, vagy távozik, esetleg egy területileg jóval kissebb alavita állam marad az övé.

Ezzel Putyin elérte politikai és katonai célját. Oroszország bemutatta határaitól távol is hatékonyan működő katonai erejét, így nemigen tarthatja már senki papírtigrisnek, viszont az afganisztáni hibát sem ismételte meg, vagyis nem bonyolódott bele túlzottan az ügybe.  Megmutatta, hogy oroszország újból katonai szuperhatalom amit nem lehet mellékes tényezőként kezelni.