A katalán függetlenség gyökerei

Spanyolország északkeleti régiója megtette az első pár kilométert a függetlenséghez vezető úton. Ez azonban Madrid részéről kemény ellenállásba ütközik. David Keys, a BBC szakértője és az Independent munkatársa a mai ibériai válság történelmi gyökereit kutatja.

Katalónia mai helyzete Spanyolországban

Történelme

Katalónia nyelvi, politikai és gazdasági szempontból is alapvetően különbözik a többi spanyol tartománytól. Mind a katalán, mind a spanyol nyelv latin eredetű, de különböző dialektusaiból származnak. A spanyol (a modern kasztíliai) a rómaiak által Északnyugat-Spanyolországban beszélt nyelv változatából ered. A katalán viszont eredetileg a középkori francia nyelv délkeleten beszélt változata, az úgynevezett régi okcitán, amely az ott beszélt latin nyelvből alakult ki.
 

Katalónia politikailag is önálló identitással rendelkezik. A 8. század végén a mórok elfoglalták Spanyolország jó részét, de Dél-Franciaországból kiverték őket a frank királyok, egy sor félig független, határ menti ütközőállamot hozva létre, hogy megakadályozzák a mórok visszatérését. A 10. század végére az ütközőzóna keleti része kiszabadult a francia fennhatóság alól, és Katalóniává alakult át.

Katalónia az északi spanyol királysággal, Aragóniával egyesült, és a 14. században fenntarthatta befolyásos parlamentjét – így saját politikai identitását is. Gazdasági téren is másként fejlődött, mint Spanyolország többi része, ami ideológiailag hosszú távú következményekkel járt. Ennek három fő oka van. Az első a földrajzi fekvés – a terület a Földközi-tengerrel határos, és közelebb esik a többi európai piachoz is –, ami hatalmas kereskedelmi előnyt jelent az Ibériai-félsziget többi részével szemben.

Katalán kereskedők az 1375-ben kiadott Katalóniai Atlasz című kódex lapjain (Fotó: Dea Picture Library / Europress / Getty)

A másik az, hogy mivel a mórok csak pár nemzedékre foglalták el a 8. században, Katalónia jó részére nem terjedt ki a rekonkviszta, ami a keresztény Spanyolország által az ország déli és középső részének visszafoglalását jelentette a móroktól a 11–13. században.

A rekonkviszta döntő változást hozott a földtulajdonlásban: a spanyol nemesség és az egyház hatalmas területeket kapott. Ezeken az újra visszahódított területeken a földbirtokok nagyon kevés személy kezében összpontosultak. Katalónia legnagyobb része nem ment át ezen a klasszikus feudalizációs folyamaton, és így ahelyett, hogy földbirtokszerzéssel akartak volna magas pozícióba jutni, a katalánok a kereskedelemben és a politikai, gazdasági terjeszkedésben látták a kibontakozás útját.

A középkor során Katalónia – közvetlenül vagy az Aragóniai/Katalán Királyságon keresztül – a Baleár-szigeteket, Szardíniát, Szicíliát Görögország déli részét és a dél-francia kikötővárost, Montpelliert is magában foglaló földközi-tengeri birodalmat épített ki.

Arany és ezüst

A harmadik tényező, ami a Katalónia és Spanyolország nagyobbik része közötti gazdasági különbségeket növelte, egy másik spanyol hódítás volt – az Újvilág kolonizációja. Katalóniát jórészt kizárták ebből a folyamatból, így annak látszólagos haszna Spanyolország többi részének jutott. Az Újvilág gazdagsága – gyakorlatilag az összes arany és ezüst – Kasztíliába áramlott.

Spanyolország nagy részén az újvilági hódítások kasztíliai haszonélvezői arra használták újonnan szerzett vagyonukat, hogy még több földbirtok megszerzésével erősítsék presztízsüket. Közép- és Dél-Amerika meghódítása csupán a döntően földorientált kasztíliai elit és a spanyol gazdaság nagy részének további elsáncolásához vezetett.

Katalóniában másként alakultak a dolgok. A katalánok hagyományos kereskedő vénája elősegítette, hogy erőteljes, nyitott középosztály szülessen, amely jobb oktatási infrastruktúrára törekedett és arra, hogy beleszólhasson a politikába. A 15. század közepére Aragónia/Katalónia hat egyetemmel büszkélkedhetett, míg Spanyolország többi részén összesen csak négy volt. Kasztília és Aragónia/Katalónia dinasztikus egyesülése után 1479-ben a kvalifikált középréteg segített a katalán parlamentnek, hogy ellenálljon a központi kormány magas adóköveteléseinek – amit a sokkal gyengébb kasztíliai parlamentnek nem sikerül elérnie.

Egyebek mellett ezek a nyelvi, politikai és gazdasági tényezők vezettek a sajátos történelmi tapasztalatokból fakadó katalán identitás kialakulásához, amely egész más, mint amit Spanyolország többi részén tapasztalhatunk. A modern katalán nemzeti mozgalom az elmúlt 300 esztendő nem mindennapi, sokszor ellentmondásos eseményeire támaszkodik.

Barcelonai látkép a XIX. század elejéről (Fotó: Europress / Getty)

A legfrissebb fejlemények egy sor szélesebb, szinte egész Európára kiterjedő jelenséget tükröznek – a politikai centralizációt, kulturális romanticizmust, iparosodást és az ideológiai polarizációt.

A 19. század előtt Katalónia bár a spanyol állam része volt, pénzügyi és politikai autonómiával rendelkezett. Mivel a terület a spanyol örökösödési háború veszteseinek oldalán állt, a vereségért súlyos árat fizetett. Az új spanyol rezsim, a központi hatalmat növelendő, a terület minden pénzügyi kiváltságát megszüntette és feloszlatta a parlamentjét. A katalánok sokáig törekedtek ennek visszaállítására, és a pénzügyi autonómia – amit három évszázada nem teremtettek újjá – ma is nemzeti követelésük egyik központi eleme.

A 19. században az európai romantika kora közismerten fellendítette az egyes nemzetek és nemzetiségek, így a katalánok nyelvi mozgalmait is. A premodern Európa országai gyakran soknemzetiségűek voltak és elsődlegesen a dinasztikus uralomra épültek. Az egy területen élőket elsődlegesen az uralkodó alattvalóiként definiálták, nem pedig egy nép vagy nemzet tagjaiként. A romantika mindezt megváltoztatta, az etnikai és kulturális identitásra helyezve a hangsúlyt. Ebből fakadóan a katalán kultúra – a régió eltérő nyelvi, történelmi és gazdasági örökségén alapuló – renaixencának nevezett, széles körű újjászületésének lehettünk tanúi.

Gyárlátogatás a barcelonai Tranquil-Taller üzemében egy 1879-es metszeten (Fotó: Universal images group)

Ezt az újjászületést újfent megerősítette a nemzeti büszkeségnek és öntudatnak a katalán ipar 19 –20. századi gyors növekedésével együtt járó hulláma. A régió sokkal nagyobb léptékben iparosodott, mint Spanyolország többi része. A kora újkorban Katalónia fontos gyapjútermelő és gyapjúruha-gyártó központ volt. A 19. századra a terület könnyűipara hatalmas sikerrel terjeszkedett a pamuttextil piacon is. A textilipar robbanásszerű fejlődése nyomán gyárak születtek és felduzzadt a munkásosztály létszáma. Európa többi ipari körzetéhez hasonlóan ez a szakszervezetek és a radikális baloldali politika fejlődésével járt együtt. A 20. században az iparosodott Katalóniában a szakszervezetek, valamint a baloldali és demokratikus irányzatok összeütközésbe kerültek a Kasztíliában és Navarrában erős szélsőjobboldali ideológiákkal.

Menekülés Franco elől

Az 1936 és 1939 közötti polgárháborúban a katalánok a számukra autonómiát ígérő köztársasági kormány mögé álltak. Franco átütő győzelme után a kivégzés vagy jobb esetben a börtön elől menekülő spanyolok 60 százaléka katalán volt.

Katalán menekültek a francia határon 1939 februárjában (Fotó: Keystone-France / Europress / Getty)

Az ezt követő években Franco szétzúzta a katalán kultúra tartóoszlopait, betiltotta a katalán nyelvet, irodalmat, filmeket, még a táncokat is. A nacionalista uralom az 1970-es évekig sok szenvedést és keserűséget okozott Katalóniában, ami tovább erősítette a katalánok függetlenségi aspirációit.

Spanyolországot 2008 óta recesszió sújtja, és ez ismét előtérbe hozta a katalán függetlenségi követeléseket. Az ország többi részével összehasonlítva ugyanis a katalán gazdaság viszonylag erős. Spanyolország GDP-jének 20 százalékát teszi ki, míg lakossága az ország népességének csupán 16 százaléka, amely az ország területének 6 százalékán él. Katalán közgazdászok azt állítják, hogy 8 százalékkal több adó hagyja el Katalóniát, mint amennyit a régió a központi kormányzattól kap, s emiatt a katalánok úgy vélik, hogy erejükön felül támogatják Spanyolország többi részét. Különösen neuralgikus pont, hogy 2005-ben nem sikerült megegyezésre jutni a pénzügyi autonómia visszaállításának kérdésében.

A spanyol kormány eközben úgy érzi, hogy a katalán regionális kormánynak a függetlenségről tartandó népszavazásra irányuló kísérletei „a spanyol nemzet megbonthatatlan egységén, minden spanyol közös és oszthatatlan hazáján” alapuló spanyol alkotmány megszegésére irányulnak.

A legfrissebb fejlemények szerint a függetlenség kérdésében november 9-re kitűzütt ügydöntő népszavazást a spanyol központi kormány jogi úton megakadályozta, azonban a katalán vezetés véleménynyílvántó szavazásként meg akarja tartani. Ennek eredménye nem kötelezi semmire a katalán kormányt, csupán demonstrálja a tartomány lakosainak akaratát.

Forrás: index