A Meux and Company Brewery az 1800-as évek elején London egyik legnagyobb kapacitású sörfőzdéje volt, a mai város központi részén épült, nem messze az Oxford Streettől, de akkoriban ez egy kimondottan szegény ipari kerületnek számított. A sörfőzde udvarában hatalmas, több mint hat méter magas tartályokban állt a jófajta porter, azaz barna sör. A legnagyobb tartály, amiben 3500 hordó, avagy 135 ezer birodalmi gallon, avagy 610 ezer liter sört tároltak, 1814. október 17-én nem bírta tovább, a tartály deszkáit összefogó vaspántok sorra elpattantak az anyagfáradás miatt, a bő félmillió liter sör valósággal kirobbant belőle. Az összeomló tartály és a réseken át vízágyú módjára kilövő sör újabb hordókat és tartályokat tett tönkre, a láncreakció becslések szerint összesen 1,2-1,5 millió liter sört engedett szabadjára.

A sörfőzdét hét és fél méter magas téglakerítés övezte, de a söráradat simán átcsapott rajta, egyenesen ki az utcára, ahol több házat lerombolt, és többméteres hullámokkal sörcunamiként terítette maga alá az egész környéket. A korabeli források szerint vagy 8 vagy 9 ember lelte halálát a söráradásban, köztük két 3-4 éves gyerek. A legtöbben egyszerűen belefulladtak a sörbe, de akadtak, akikre rászakadt a sörár alatt összeroppant ház tetőszerkezete.

A környéken még napokig állt a sör az utcán, illetve hetekig az elárasztott pincékben. Több korabeli beszámoló ír arról, hogy 

a szag egészen elviselhetetlen volt a környéken, illetve
arról, hogy ennek ellenére egyre több katasztrófaturista özönlött a környékre a városból, ahogy elterjedt a söráradás híre. Sokan hordókkal, vödrökkel érkeztek, hogy saját célra mentsék meg, ami menthető. Állítólag a sörbe fúlt halottakat a hozzátartozóik pénzért mutogatták az érdeklődőknek, hogy a temetésüket valamiből ki tudják fizetni.