Higgadtan az oltásokról

Szerző:
Szendi Gábor:

Higgadtan az oltásokról

Generációk nőttek fel abban a tudatban, hogy az oltások az orvostudomány legnagyobb vívmányai közé tartoznak, és hogy oltások nélkül évente ezrével, ha nem százezrével halnának meg az emberek.

Hogy milyen könnyű orvostudományi tévedéseket társadalmi szinten elfogadott evidenciává tenni, arra jó példa a koleszterinteória: elég, ha a gyógyszeripar, az orvostudomány és a közegészségügy összefog, s a hazugságok olyan áthatolhatatlan hálójával ejtik foglyul a közgondolkodást, amelyből szinte képtelenség kikeveredni. Hiszen minden létező információcsatornán az jut el az emberekhez, hogy "ha nem hiszel nekünk, meghalsz". Az oltások esetében az üzenet úgy szól: "oltás nélkül meghal a gyereked". Kegyetlenebb formában: "te leszel a gyilkosa". Ettől az érvtől minden szülőnek összeszorul a gyomra. Az oltásokat megkérdőjelezhetetlen szükségszerűségként tálalók másik érve a nyájimmunitás szokott lenni. Eszerint a "gyilkos" járványokat azzal lehet kivédeni, hogy mindenkit "védetté" teszünk a kórokozóval szemben. Ez az érv a másokkal szembeni kötelességre és felelősségre apellál: "más bőrét viszed a vásárra, ha nem oltatod be magad".

Az oltáspártiak szándékosan terelik a kérdést mindig érzelmi és erkölcsi síkra, mert egy fertőző betegségben meghalt kisgyermek esetének fényében az amúgy is "ritka és jelentéktelen" kockázatok és mellékhatások eltörpülnek. Ez azonban csak hatásvadász érvelés, mert az ötvenöt éve vastüdőben fekvő gyermekparalízisben megbénult beteg mellé odaállíthatjuk a HPV-oltásban meghaltakat vagy a 2010-es Pandemrix influenza elleni oltástól narkolepsziássá vált minimum 800 fiatalt.(1)

Az oltóanyagipar teljes védelmet élvez

Ha tárgyilagosan vizsgáljuk a tényeket, akkor a következő kép rajzolódik ki előttünk: az oltóanyaggyártás biztos befektetés, mert minden évben új beoltatlanok születnek, s - legalábbis nálunk - az állam garantálja a termék célba juttatását. Ha az oltás kötelező, abból sajnos rögtön két dolog következik. Az egyik, hogy a mindenkori hatalom akarata és tekintélye megkérdőjelezésének tekint minden kötelező oltással szembeni kritikát, és ezért igyekszik is elfojtani azokat. Ebben készséges partnerre talál az oltóanyagipar elkötelezett szakembereiben és a végrehajtó hatalomnak alárendelt, szolgalelkű közegészségügyben. A másik következmény összefügg az állami védettséggel: az oltóanyag monopolizált termék, kötelező "megvenni", ezért nincs verseny, s az elfojtott kritika miatt a mégoly hibás termék is gond nélkül eladható. A kötelező oltások egyre gyarapodó száma jelzi, hogy az oltóanyagipar egyre gátlástalanabbá válik ebben a védett pozícióban. Elég a döntéshozókat meggyőzni vagy lefizetni ahhoz, hogy újabb és újabb oltások kerüljenek fel a kötelező vagy melegen ajánlott vakcinák listájára.

Az oltásokkal kapcsolatos kérdések tisztázását szinte lehetetlenné teszi az állami védelmet élvező oltóanyagipar nyomasztó fölénye, hiszen zsebében vannak a szakfolyóiratok, az orvostudomány tekintélyszemélyei, a kötelezően végrehajtandó oltási protokollokon keresztül az egész orvostársadalom, a közegészségügy és részben a média. Mit ér bármiféle vita, ha jogsértésnek minősül az oltás megtagadása? Nem véletlen, hogy a kötelező oltásokkal szembeni civil ellenállás szabadságharccá vált, ami csak megkönnyíti az oltáspártiak helyzetét, mert hamis szélsőségekbe hajszolhatják a laikus civileket, míg ők a tudomány felkent papjainak szerepében tündökölhetnek. A társadalom nyilvánossága elé kerülő oltáskritikának kifejezetten ártanak azok az ostoba összeesküvés-elméletek, amelyek az oltásokkal kapcsolatban közszájon forognak, mert rajtuk keresztül az oltáspártiak nevetségessé tehetnek mindenkit, aki bármilyen kételyt mer megfogalmazni az oltásokkal kapcsolatban.

Az oltásmítosz

Hogy kilépjünk az "oltani-nem oltani" hamis kérdésfeltevés csapdájából, érdemes szemügyre venni az oltásparadigma kritikájának valódi érveit.

A történelem során a különféle járványokat az állatok és emberek együttélése, a nagy népsűrűség, a csatornázás és tiszta ivóvíz hiánya, valamint a nemzetközi kereskedelem fellendülése idézte elő. Az oltáspropaganda szerint a fertőző betegségek okozta járványokat az oltások bevezetése szüntette meg. Valójában a fertőző betegségekből eredő halálozás már régen minimálisra csökkent a különféle oltások bevezetését megelőzően (lásd az alábbi grafikont).(2)

Az epidemiológia atyjának tekintett John Snow mutatta ki az 1860-as években Londonban, hogy a kolerahalálozás bizonyos közkutak köré koncentrálódik, és amikor ezeket a hatóságok lezáratták, a koleramegbetegedések száma drasztikusan lecsökkent. A csatornázás elterjedése, az ivóvízhálózat kiépítése, az élelmiszerek hatósági ellenőrzése, a fertőző betegek elkülönítése és egyéb közegészségügyi intézkedések szüntették meg a járványokat még a védőoltások bevezetése előtt. A skarlát, amely ellen nincs védőoltás, ugyanúgy eltűnt a fejlett országokban, mint a többi fertőző betegség, amely ellen oltanak. A közegészségügyi intézkedések hatásosságát mutatja, hogy a rendkívül ragályos, Afrikában több ezer halálos áldozatot követelő ebola nem tudott elterjedni a nyugati világban. Más oldalról megközelítve a kérdést, amint romlik a közegészségügyi helyzet, például a hajléktalanok körében, úgy üti fel a fejét a TBC, holott ezek az emberek mind kaptak BCG-védőoltást.

Meddig véd a védőoltás?

Ez felveti a kérdést, azonos-e a fertőzésen átesett és az oltást kapó személy védettsége? Az adatok azt bizonyítják, hogy a védőoltások nyújtotta védettség az évek során elhalványul. Pontosan ez a helyzet a BCG-oltással is, amely még gyermekek körében is csak részleges védettséget nyújt, felnőttkorban pedig ez a védettség megszűnik.(3) Vajon miért nem alakul ki TBC-járvány, ha már nem véd az oltás? Ugyanazért, amiért a TBC-fertőzöttek száma már jóval azelőtt minimálisra csökkent, hogy bevezették a védőoltást. A védőoltásoknak tulajdonított védettség valójában felnőttkorra a legtöbb fertőző betegség esetén már csak illúzió, így durva csúsztatás a járványok hiányát az oltásoknak tulajdonítani. Amikor például Oroszország egy területén 1993-ban megjelent a diftéria, az oltottság ellenére 190 ezer ember betegedett meg, és négyezren meg is haltak e betegségben.(4)

A fertőző betegségek "kiirtása" új veszélyeket teremtett

A ma gyermekparalízist okozó poliovírussal a 19. században a népesség 90%-a fertőzött volt, így az anyák átadták gyermeküknek a védettséget, ezért a betegség igen enyhe lefolyású volt. A nyájimmunitást a vírus folyamatos jelenléte okozta. A fokozódó sterilitás miatt megszűnt a védettség, és amikor ismét felbukkant a vírus, súlyos járványokat idézett elő.

A védőoltás megváltoztatja a kórokozók evolúcióját

A baktériumok és vírusok folyamatosan alkalmazkodnak a környezetükhöz. Jól ismert, hogy a túlzott és indokolatlan antibiotikumhasználat hatására multirezisztens baktériumtörzsek alakulnak ki, amelyek egyre komolyabb veszélyt jelentenek számunkra. Ha a kórházakban terjedő, minden antibiotikumnak ellenálló törzsek kiszabadulnak a környezetbe, a fejlett világ visszajut a középkorba. Ugyanez a folyamat zajlik a védőoltások hatására is: kialakulnak a védőoltásokkal szemben rezisztens törzsek, melyek veszélyességét csak a véletlen dönti el.(5) A HPV-vírusok ellen kialakított védőoltások, mivel csak néhány vírus ellen nyújtanak bizonytalan mértékben és ideig védelmet, valójában csak azt eredményezik, hogy eddig háttérbe szorult, ugyancsak rákkeltő vírusok szaporodnak el.(6) Mivel az oltás a nőkben a védettség hamis illúzióját kelti, sokan elhanyagolják a szűrést, s így a védőoltás hosszú távon akár még növelheti is a méhnyakrák-halálozás esélyét. A legyengített vírussal történő polio elleni vakcináció ismételten súlyos járványokat eredményezett, mivel a legyengített vírusok mutálódtak, és vadvírussá válva gyorsan elterjedtek.(7, 8) Hasonló okokból törtek ki a kanyaróoltás utáni járványok.(9)

A védőoltásoknak súlyos mellékhatásai lehetnek

Elérkeztünk az egyes embereket leginkább foglalkoztató súlyos kérdéshez, a védőoltásoknak tulajdonítható mellékhatásokhoz. A politikai döntéshozók komoly dilemmákkal szembesülnek. Elhitették velük, hogy védőoltások nélkül elszabadul a pokol. Ezért a közérdekre hivatkozva minden áron fenn kívánják tartani a kötelező védőoltások rendszerét. Emiatt viszont tagadni kényszerülnek a védőoltások okozta mellékhatásokat, hiszen miként lehetne valami kötelező, ami ártalmas. A tagadás politikája viszont nem különböztetheti meg a kötelező és a nem kötelező védőoltást, ezért végeredményben a közegészségügyi politika minden erejével azon van, hogy valamennyi oltást ártalmatlannak tüntesse fel. Ez azt eredményezi, hogy az oltóanyagipar üzleti megfontolásokból bármilyen új oltást kieszelhet, az automatikusan állami védelmet kap.

A védőoltások okozta mellékhatások folyamatos tagadása, a közvélemény üzleti és politikai okokból való tudatos megtévesztése mára teljesen hiteltelenítette a más okokból is ingatag tekintélynek örvendő közegészségügy oltáspolitikáját.

Az autizmuskérdés

Az autizmus és az oltások közti kapcsolat évtizedek óta nagy indulatokat szít. Ennek oka az, hogy életre szóló, az életminőséget alapvetően lerontó, súlyos szociális terhet jelentő idegrendszeri károsodásról van szó. A kétségbeesett szülők felelőst keresnek, az oltáspártiak a végsőkig tagadnak. Ha bebizonyosodik, hogy az oltások okozzák az autizmust, annak beláthatatlan következményei lesznek az oltáspolitikára és az oltóanyagiparra egyaránt. Valójában nem csupán autizmusról, hanem általában az oltás okozta, szintén gyakori egyéb idegrendszeri fejlődési zavarokról is kéne beszélnünk. Az oltásellenesek zászlajára azért mégiscsak az autizmus került fel, mert az 1940-es évek elején, az oltások elterjedésével egy időben írták le az autizmust és az Asperger-szindrómát; a kórkép a gyermekkori oltások után jelenik meg, sugallva az oki kapcsolatot; jól diagnosztizálható; továbbá az autisták tömege évről évre gyarapszik. Jelenleg minden hatvan-hetvenedik gyermekből lesz autista.

Az oltáseszme sérthetetlenségét jól szemlélteti Dr. Andrew Wakefield sorsa, aki tizenkét társszerzővel írott tanulmányában csupán felvetette annak lehetőségét, hogy az MMR oltás kapcsolatban állhat gyulladásos bélproblémákkal és az autizmussal (10), ám hamarosan csalónak kiáltották ki, tizenkét szerzőtársa elhatárolódott tőle, és tanulmányukat a Lancet szakfolyóirat visszavonta. Wakefieldet Angliából szó szerint elüldözték, a tudósvilágból kiközösítették, s neve máig az oltáslobbi szitokszava.(11) Azonban például az MMR vakcina biztonságosságát alátámasztani hivatott, 2002-ben megjelent, az oltottak és nem oltottak autizmuskockázatát összehasonlító dán vizsgálat adataiba "hiba csúszott", ugyanis az adatokból világosan kiolvasható, hogy a 14 hónapos kornál előbb vagy a 20-35 hónapos kor között oltottak körében 20%-kal nagyobb az autizmus kockázat, és az 1997-1999 közt oltottak körében 35%-kal gyakoribb volt az autizmus az oltatlanokhoz képest.(12)

Midász király története arra tanít minket, hogy az igazságot csak ideig-óráig lehet eltemetni. 2014-ben bombaként robbant William Thompson, az amerikai Járványügyi Hivatal (CDC) vezető kutatójának vallomása, miszerint a 2004-ben öt társszerzőjével a Pediatrics (Gyermekgyógyászat) című szakfolyóiratban megjelentetett tanulmányt meghamisították, elhallgatva, hogy a 36 hónapos koruk előtt MMR oltást kapott afrikai amerikai gyerekeknél az autizmus kockázata 36 hónapos korukra már 3,36-szoros volt a fehér gyerekekhez képest.(13, 14) Ez az eredmény egybecseng azzal, hogy a magzatkori D-vitamin-hiány agyfejlődési rendellenességeket eredményezhet (skizofrénia, szklerózis multiplex, autizmus), s ismert, hogy az afrikai amerikaiak körében bőrszínük miatt gyakori a súlyos D-vitamin-hiány.

Az oltások és az autizmus közötti kapcsolatért az adjuvánsként (hatásfokozóként) alkalmazott higanyt és alumíniumot is felelőssé tették. Dan Olmsted és Mark Blaxill a Leo Kanner által 1943-ban diagnosztizált első tizenegy autistából hetet kutatott fel, s mindegyiknél bizonyítható volt a magzati korban elszenvedett higanyhatás.(15) Egy 2009-ben megjelent vizsgálat majmoknál igazolta, hogy a higanyt tartalmazó oltás idegrendszeri fejlődési zavarokat okoz. A közleményt visszavonatták, és csak egy másik lapban jelenhetett meg.(16) Időközben a higanyt a legtöbb oltásból óvatosságból kivonták.(17) Az adjuvánsként használt higanyvegyület ártalmatlanságát, sőt autizmuskockázatot csökkentő (!) hatását igazoló vizsgálatok módszertana és eredménye komoly kritikát kapott, és ellentmond a független kutatók által kimutatott kockázatoknak.(18) Egy 2003-ban publikált, a higany és az autizmus kapcsolatát cáfolni igyekvő dán vizsgálatban eredetileg szerepeltek a 2001-ben oltottak adatai, amelyek azt bizonyították, hogy a higanymentes oltóanyag hatására drámaian csökkent az autizmusban megbetegedettek száma. Mivel túlságosan kilógott a lóláb, a tanulmány közlését két rangos lap, a JAMA és a Lancet is visszautasította, mire a szerzők eltávolították a 2001-es adatokat (19), és a közlemény egy harmadik lapban jelent meg.(20) Az idézett két dán vizsgálatra további árnyékot vet, hogy Poul Thorsen vezető kutatót kétmillió dollár elsikkasztása, több rendbeli csalás és pénzmosás vádjával sok éve körözik.(21)

Az oltásokkal kapcsolatba hozható egyéb mellékhatások

Az oltóanyaggyártók hatalmas anyagi érdekeltségeik miatt mindent megtesznek annak érdekében, hogy tagadják, bagatellizálják vagy véletlen egybeesésnek minősítsék az oltások rövid és hosszabb távú ártalmait. Az oltások történelme telis-tele van súlyos tragédiákkal vagy hatástalan oltásokkal, amelyekre az adatok eltitkolása miatt mindig csak később derült fény. A tanulság az, hogy az oltáspolitikát újra kéne gondolni, s csak nagyon veszélyes kórokozók ellen szabadna oltani, a mellékhatásokat pedig nagyon szigorúan kéne regisztrálni. Az oltáslobbi számára azonban az egyetlen leszűrt tanulság a még hatékonyabb titkolódzás és a kritikai hangok elnémítása. A mellékhatások és szövődmények az oltások természetéből, fel nem ismert genetikai hajlamokból és az előállításuk során fellépő gyártási hibákból fakadnak.

"Gyártási hibára" jó példa az 1955 és 1962 között alkalmazott gyermekbénulás elleni oltás, amelyben az SV40 elnevezésű vírus került. Az SV40 vírust már 1960-ban felfedezte egy kutató, de megtiltották eredménye publikálását. (A Szovjetunióban, Kínában, Japánban, Afrikában még az 1980-as években is ilyen oltással oltottak!) Az SV40 vírus rákkeltő, becslések szerint évente 2000 ember hal meg SV40 okozta rákban.(22)

Az előre nem látott immunreakcióra jó példa a Hepatitis-B-oltás okozta szklerózis multiplex és a Pandemrix okozta narkolepszia (lásd fentebb). Franciaországban a Hepatitis-B-oltás adását leállították, mert mérések szerint megkétszereződött az évente felismert új SM-betegek száma.(23) Mindkét esetben az történt, hogy az oltás kiváltotta immunválasz az agyban olyan fehérjét támadott meg, amelynek károsodása SM-et (24), illetve narkolepsziát okozhat.(25)

Újabban reflektorfénybe került az alumínium, amelyet vegyület formájában az oltásokhoz adnak az oltás kiváltotta immunválasz fokozására. A felfokozott immunválasz, illetve az agyban felhalmozódó, az idegsejteket károsító alumínium kiváltotta autoimmun betegségeket gyűjtőnéven ASIA szindrómának nevezik (adjuváns keltette autoimmun gyulladásos szindróma). Az ASIA neurológiai és immunológiai jelenségek sorát foglalja magába, kezdve a krónikus fáradtságtól a szisztémás lupus eritematózuszon és a reumatoid artritiszen át a szklerózis multiplexig és a Guillain-Barré szindrómáig (izomgyengeséggel, bénulással járó betegség).(26)
 

Levonható tanulságok

Nem érdemes utólag azon merengeni, tényleg az orvostudomány egyik legnagyszerűbb vívmánya volt-e az oltások felfedezése és elterjesztése, avagy Pandora szelencéjét nyitottuk-e ki ezzel. A radikális oltásellenességet több okból sem tekinthetjük reális alternatívának. A reális cél az oltással kapcsolatos kockázatok minimalizálása. Ezt az egyéni alkati (például genetikai vagy fennálló betegségből fakadó) kockázatok kutatásával, az oltóanyagok gyártásának és tesztelésének szigorú kontrolljával, a kötelező mellékhatásjelentés bevezetésével lehet javítani. Fontos volna a járványügyi szempontból irreleváns oltásokat (tetanusz, HPV, Hepatitisz B, influenza stb.) opcionálissá tenni, és valós haszon/kockázatelemzéseket közreadni. S véget kell vetni az oltásdiktatúrának, amely nem mérlegel egyéni szempontokat, hanem a közérdekre hivatkozva mindenkit beoltat, akkor is, ha előjelei vannak az oltás fokozott kockázatának.

Forrás: Tények-tévhitek