Mégis élhettek óriások a földön?

A jelenleg elfogadott Darwin féle evulúciós elmélet kizárja, de úgy tűnik, mégis élhettek óriások a Földön. 

A régészet ott tart, mint a XIX. század végén a fizika tudománya. Az akkori fizikusok azt hitték a természet törvényeiből már mindent megismertek, új dolgok nincsenek, csak egy-két apró finomítás. Aztán náhány évtized és kiderült, amirre azt hitték már nincs tovább, csupán a fizikai tudományok megismerésének első lépcsője.

Most így vagyunk a régészettel, az emberiség őstörténetével. Az emberiség annyira ismeri saját  múltját, mint a kutatók az óceánok fenekét, vagyis alig-alig. Az elmúlt időben folyamatosan kerülnek elő új leletek, amikmás megvilágításba helyezik az őstörténetet. A régebbi leleteket új technológiákkal átvizsgálva jutnak további, ismeretekhez..
(Az egyik ilyen új módszer a csontokból kinyerhető DNS vizsgálat. A fogakból kinyert DNS-ből az étrendet is meg lehet állapítani, ami sok mindenre enged következtetni.)

Viszont még mindig vannak olyan leletek, amiket a jelenlegi ismeretenk szerint. sehová sem lehet beilleszteni. 
A Biblia is említi az óriásokat, Egyiptomban pedig számos falfestmény 5-6 méter magas "óriás embereket" ábrázol.
Időszámításunk szerint 79-ben Iosephus Flavius római történész azt írta, hogy az egyiptomi óriás faj utolsó tagjai az időszámításunk előtti 13. században, Józsué király uralkodása alatt éltek...

Gregor Spoerri svájci vállalkozó, aki az ókori Egyiptom történetének szenvedélyes kutatója, csodálója, 1988-ban az ókori temetkezési helyeket rendszeresen fosztagató csoport tagjaival találkozott az egyik egyiptomi régiségkereskedő közvetítésével.

A találkozóra egy kis házban került sor Bir Hookerben, Kairótól száz kilométerre északkeletre, ahol Spoerri szemtanúja volt egy óriási, rongyokba csomagolt mumifikált ujjnak. Az ókori egyiptomiak az Óbirodalom idején (kb. i.e. 2686-2181) déli irányban, a mai Szudán felé próbáltak terjeszkedni, hogy hozzájussanak az ottani aranyhoz, ébenfához, elefántcsonthoz,. Ez állandó konfliktushoz vezetett, mivel az egyiptomi és szudáni uralkodók is a kereskedelem ellenőrzésére törekedtek.

A Nílus felső folyásánál létezett  az ókorban a kusita királyság, amely i.e. 1700 körül volt hatalma teljében. 

A kusita volt a leghatalmasabb állam i.e. 1700 körül a Nílus völgyében. Egyiptom és a kusiták közötti konfliktus rendszeressé vált, amelynek csúcspontján I. Thutmesz (i.e. 1504-1492) meghódította a Kusita Királyságot. Nyugaton és délen a neolitikum kultúrái megmaradtak, mivel mindkét terület elérhetetlen volt az egyiptomi uralkodók számára.

Meroéban, a kusita királyság egykori fővárosában, több mint kétszáz piramis található, amelyek közül már sok romokban hever. Felépítésük a núbiai pramisok arányaival  rendelkeznek.


42