A máltai kereszt története

Szerző: Ilunga

A máltai kereszt

Nem új szimbólum, már az antik korban is ismerték. Mint díszítő elemet már a 6. századi bizánci művészetek is használták. Az Amalfi tengeri köztársaság, melynek fénykorát 9-11. századra teszik,  zászlóján és címerében alkalmaztaezt a formát. Helyenként néha még előfordul az amalfi kereszt megnevezés is. A rendalapító Frà Gerard egyes források szerint amalfi (mások provence-i) származású volt, mint ahogy a Szentföld-i ispotály létesítői is Amalfiból származó kereskedők voltak. A kezdetekben azonban az ispotályosok még az egyszerű latin kettős keresztet viselték ruházatukon, és ez jelent meg a dokumentumokon/pecsét, érme leleteken.

A második rendfőnök/mester, Raimond du Puy az, aki a rend szimbólumául a máltai keresztet teszi, s elrendeli annak viseletét mind a ruházatukon, mind a fegyvereken.
A fehér keresztet a civil eseményekhez fekete alapon, harci összecsapásoknál vörös alapon hordták. Ugyanakkor azonban ennek a keresztnek a képe még nem egyezik a mai fogalmaink szerinti máltai kereszttel, az évszázadok folyamán sokat változott formája, s igazából a mostanival azonos majd csak Máltán jelenik meg, ott is valószínűsíthetően csak a Nagy Ostrom (1565) után. Erről tanúskodnak például az ostrom után épült palotákon s épületeken, mint a Szt. János társkatedrálison ezen szimbólumok hangsúlyos, nagy számú alkalmazása.

A jelenlegi szimbólum bevezetésének időpontját azért nehéz pontosan megállapítani, mivel számos, később készült ábrázoláson egy lemúlt kor/esemény illusztrálásánál a keresztet alkalmazzák, ahogy az sokszor megtörténik más festményen, rajzon is, ahol a mű készítésének idején jellemző viseleteket adják a szereplőkre.

A ma máltai keresztnek nevezett formát még sokan mások is használták, így sok egyházi- és lovagrend (templomosok, Lazarus rend, hugenották, angol Szt. János rend) és külföldi országok egyes kitüntetéseiknél, csak más színben, alakban és jelentésben.

Amikor du Puy ezt a keresztet választotta katolikus hitük szimbóluma gyanánt, még nem egységes annak ábrázolása sem, hosszasan különféle variációk fordulnak elő a görög kereszt alakú ábrázolásokon. Jelentése azonban ugyanaz mint a latin keresztnek, Krisztus teste, megfeszítésének jelképe.
Az egyes stilizált változatokat sem alkalmazzák konzisztensen, hiszen sokszor észlelhető egyidejű jelenlétük a 12-15. század folyamán. Ezek alapvetően talpas keresztek, amely olyan kereszt forma, amelynek szárai (ívesen, vagy ritkábban egyenesen) kifele tartanak.

A keresztnek sokféle változata lehetséges.

Ívelt, konkáv, fogazott végű- miközben a szárai szélessége azonos, de gyakrabban befelé keskenyedő. Igazából azonban a mai máltai kereszt – a mellékelt példáknál mindtől eltér abban, hogy a szárak találkozásuknál ékben végződnek, nem zárnak be semmilyen belső teret.
 

A mostani formához először a rodoszi lovagoknál találunk leginkább közelítőt. Ekkor jelenik meg az enyhén v-alakú egyenes vágásban végződő szár, amelyekhez kapcsolódó rendi értelmezés szerint a kereszt négy ága a Négy Legfontosabb Erénynek felel meg:

• a Mértékletesség

• az Állhatatosság

• az Igazságosság

• és a Bölcsesség

A nyolc szöge pedig a nyolc evangéliumi boldogságot jelképezi, amelyről Jézus Galileában elhangzott beszédében szólt, s egyben a legfontosabb lovagi erényeket is szimbolizálja:

• Lelki tisztaság

• Becsületesség

• Példamutató élet

• Rászorulók önzetlen segítése

• Törekvés az igazságra

• Törekvés a békességre

• Tolerancia és megbocsátás

• A nehézségek és az üldöztetés     elviselése.

 

Tehát du Puy mester volt az, aki elrendelte a kereszt viseletét a ruházaton. Ez a ruházat eleinte az egyszerű fekete szerzetesi csuha (habitus) volt, amelynek mell részére fehér vászon keresztet varrtak. Később a felső ruhára köpeny kerül, ezt azonban csak ünnepi viseletként használták, főképpen békeidőben. Amikor csatába indultak, vagy tengeri szállítmányok, szárazföldi karavánok védelmét látták el, páncélöltönyük fölött fekete köpenyüket vörös színű, tunikaszerű ún. dalmát köpenyre cserélték – elől és hátul az “egyszerű” keresztformával. Ezzel tették egyértelművé, hogy más jellegű feladatot látnak el.

A rendnek női ága is volt, az apácák az ispotályokban női betegek ápolásával foglalkoztak.

 

A rend lovagjai voltak az utolsók, akik még a teljes vértezetet hordták, nem vették át a divatos, könnyebb felszerelést. Ez hasznukra volt a török elleni csatákban, amikor kevésbé voltak golyóval, karddal szemben sérülékenyek, mint a többségében könnyű ruhát s turbánt viselő török harcosok. Igaz meg is nehezítették dolgukat, hisz részben abban sokkal nehezebb volt a mozgás, ugyanakkor pl. arra trenírozták őket, hogy teljes harci vértezetben, kezükben a nehéz, kétkezes svájci karddal át tudtak ugrani az ellenséges gályákra, s teljes lendülettel harcoljanak. Míg pl. az 1565.évi Nagy Ostrománál, mely májusban kezdődött, s 4 forró nyári hónapon át tartott, a felforrósodott páncélban a meleg elviselése igencsak megkínozta őket.

A fehér vászon nyolcágú keresztet később fémlapra égetett fehér zománcra cserélték fel, s közvetlenül a mellpáncél fölött hordták. Különböző méretei különböző fokozatot (rangot) jelentettek: a mintegy 25 cm széles, a később nagykereszt elnevezést kapott kereszt, csak a rend magasabb tisztségviselőit illette meg, a kisebb, mintegy 15 cm széles hordására a kommandások/ hajóparancsnokok voltak jogosultak. A kicsi, jórészt nyakba akasztható keresztet a tiszteletbeli címekhez ajándékozták.

A máltai kereszt szimbólumot azonban nem alkalmazták zászlaikra, az továbbra is egy fehér latin kereszt vörös alapon, amint azt a Szent János zászlójaként is említik.

A zászlók első hivatalos elterjedése a hajókon megjelenő kereskedelmi zászlókként kezdődött, így a Lovagrendnél is a Ciprusi tartózkodásától, amikor első hajóit építi – használja.

Nagyon sok zászlónak szolgált ugyanígy az alapjául a téglalap alakú mezőt középen átszelő kereszt forma, miként a világ legismertebb zászlójánál is, az Egyesült Királyság zászlajánál. Ennek alapja a fehér alapon vörös kereszt, amellyel összedolgozták előbb Skócia, majd Írország lobogóit, s ebből született a népszerű nevén Union Jack-nek nevezett zászló. A névben előforduló Jack szócska is a tengeri eredetre utal, így hívták ugyanis a hajókra tűzött (szél lengette) lobogókat.

Még egy érdekességet szeretnék itt megemlíteni, ami messziről hozott, de hátha más is belebotlik a jelenségbe, s nem tudja értelmezni. Én számos alkalommal jártam már Genfben, ami közismert márkás és drága óráiról, ám máltai utazásom előtt fel sem tűnt, hogy egyike a legrégibb genfi alapítású luxus óragyártóknak, Vacheron Constantin logoján a máltai kereszt szerepel.

A cég 2015-ben ünnepelte alapításának 260. évfordulóját, s ezáltal a világ legrégibb óramanufaktúrája, amely egyfolytában, megszakítás nélkül működik. Óráit hordták többek között olyan hírességek, mint Bonaparte Napóleon, XI.Pius pápa, VIII.Edward angol király vagy Harry Truman amerikai elnök.

De hogy került a máltai kereszt a logojára?

Vacheron & Constantin 1880-ban jegyeztette be ennek a szimbólumnak a használatát cége nevére, amelyet azon hasonlóság alapján kérvényezte, hogy akkoriban az óráiban használt kis fogaskerék, amelynek a feladata a túlhúzás megakadályozása volt, formájában igen hasonlított a máltai keresztre. Mostanában kibocsátott olyan karórákat is, köztük a Málta kollekciót, ami láttatni is engedi a számlap alatti – ma már erősen stilizált kis elemet.

A katolikus egyház laikus rendjeként alapított Máltai Lovagrend ma is működik, mint egy terület nélküli szuverén állam és nemzetközi jogi alany, világszerte mintegy 13.500 taggal. Több, mint 120 országban van jelen, ahol jellemzően karitatív tevékenységet folytat.
A háborúk vagy természetes katasztrófák sújtotta lakosságnak orvosi segítséget nyújt, menekülteket gondoz, gyógyszereket és a túléléshez szükséges alapfelszereléseket oszt ki. Hivatásszerűen dolgozik világszerte az emberi méltóság megőrzése és a rászorulók ellátása érdekében, fajtól és vallástól függetlenül.

Több, mint 100 állammal – beleértve az Európai Uniót – tart fönt diplomáciai kapcsolatot. Állandó megfigyelő státusza van az ENSZ-nél, s képviselői jelen vannak annak valamennyi székhelyénél: New Yorkban, Genfben, Párizsban, Rómában és Bécsben.

Lényegénél fogva semleges, pártatlan és politikamentes. 1834 óta a Rend székhelye Róma, ahol extraterritoriális jogot élvez. 1966 -ban létesített diplomáciai kapcsolatot Máltával, majd egy 1998. évi államszerződés alapján Málta a St. Angelo erődöt a Lovagrendnek 99 évre szóló kizárólagos használatra átengedte.

A rend tagjai közül még mindig sokan származnak egykori lovag családokból, de ma már a nemesség nem kikötés a rend tagsága elnyeréséhez. A rend utolsó Nagymesterét 2008-ban választották meg, Matthew Festing személyében – azonban 2017-ben a pápa őt lemondásra kényszerítette, egy, a rendben kibontakozott óvszer botrány (Burmában a HIV elleni védekezésül kondomot osztogattak) kapcsán elfoglalt szerepéről. Helyette ideiglenes vezetőként Lt. Ludwig Hoffmann von Rumerstein viszi az ügyeket.

A pápa saját képviseletét a rend mellé helyezett patrónus bíboros látja el, aki 2014. óta Raymond Leo Burke.