Las Alpujarras, az eleven múlt

2016, augusztus 13 - 17:07 | Costa del Sol m...

A látható múlt

A múltat idézi a hegyi falvak hangulata

Spanyolország nagy ország, különböző tájakkal, különböző régiókkal, különböző építészeti hagyományokkal. Más az építészeti stílus északon, más délen, ahol szinte mindenütt fellelhető a 700 éves mór jelenlét emléke. A mórok ámulatba ejtő építményeket, irígylésre méltó társadalmi felépítést, ahol békében megfértek egymással a muszlimok, zsidók és keresztények, valamint virágzó mezőgazdaságot hoztak létre. Ennek a kultúrális sokszínűségnek és prosperáló gazdaságnak a XV. század végén, az utolsó mór erősség, Granada keresztény uralom alá kerülése vetett véget.

A mórok kiűzése és a helyben maradók kényszer keresztelése

t
Az 1554-1558 közt uralkodó II. Fülöp spanyol király "egy ország-egy vallás” elképzelésének megvalósítása Andalúziában is megkezdődött. A népesség jelentős részét továbbra is a mór lakosság képezte, akiket a király nem akart Spanyolország földjén látni, megkezdődött a mórok elűzése. A még itt lévő, szegény réteget képező füldműves, iparos mórokat kényszer keresztelték, különböző rendeletek általi megkülönböztették.

A kerszténység napjainkban ki van akadva az Iszlám Állam keresztény ellenességén, de a történelem során sajnos volt kitől tanulniuk. A spanyolok még keményebb módszereket alkalmaztak a más vallású mórokkal szemben. Lebontották mecseteiket, betiltották vallásukat, a “renitenseket” meg inkvizíció elé citálták, ahol még azt is bevallották ami addig eszükbe sem jutott.

Los Alpujarras volt Andaluziának az a része, ahol a vad hegyek közt nem telepedtek meg az Ibériai-félsziget őslakosai. Ezt a területet nem kellett a móroknak meghódtani, nem voltak ott elfoglalandó falvak, viszont kiváló életteret biztosítottak az afrikai Atlasz hegység oldaláról érkező berber népességnek. Tapasztalataikat mind az építkezésben, mind a mezőgazdaságban hasznosították.

Az egyszerű mór népesség lakóhelyeinek hangulatát őrizték meg a Sierra Nevada déli oldalán lévő fehér falvak, ahol vannak olyan házak, amelyek alapjait még a mór időkben rakták le. Keskeny, meredek utcácskák, vastag kőfalak, lapos kövekkel befedett fa födémek, mind a régi építészeti technológia mai napig fennmaradt élő emlékei.

Pampaneira az egyik hegyoldalba simuló falu

Fa födém, kő "béléstest"

A kevés beépíthető területet jól kihasználták. Az általában két szintes házak felső szintje volt lakószint, az alattuk lévő
helyiségekben pedig a háziállatok laktak. Így télen is védett helyen voltak a tyúkok, kecskék, szamarak, lovak. Ez azért volt praktikus, mert télen az istálló melege temperálta a felette lévő szobát. Ez régen általános volt a faluban, de Mesina Fondalesben már csak egy ilyen használatban lévő istálló maradt.

Ebben a helyiségben ma is szamarak és kecskék laknak

A házakban régen nem volt vízvezeték, ezért az ivóvizet a forrásról hordták, a nagymosást pedig az erre kialakított mosó házban végezték. A középen, egymás mellett elhelyezett kőedényekbe befolyó vizben mostak, miközben az asszonyok meg tudták beszélni a legfrissebb pletykákat. A mosás nem csak tisztaságot, hanem a társadalmi életet is szolgálta.

A fal szélén kialakított csatornában most is folyik a forrásvíz

Az itt élő emberek a helyi anyagok felhasználásával tartós,házakat tudtak létrehozni. Virágzó falvak, enyhe klíma, kertgazdálkodás, a bőségesen rendelkezésre álló forrásvizek, munkás, de mégis paradicsomi élet lehetőségét kínálták az itt lakóknak. A XIX. század végétől azonban megindult az elvándorlás. A fejlődő városok, Malaga, Granada, Almeria, felszívták a más éltre vágyó fiatalokat, megkezdődött a felvak elnéptelenedése.

Nem volt ez másként Mesina Fondalesben sem, ahol ma alig több mint 50 állandó lakos él, de a turizmusnak köszönhetően mégis fellendült az élet. Sok külföldi és spanyol vásárolt itt régi házat, amit nyaralónak használnak, vagy bérbe adnak. Ennek következtében a faluban mindig pezseg az élet. A turizmus igényeit egy hotel, két étterem, és egy kis bár elégíti ki.