Jelenlegi hely
.
A földtörténeti korok legnagyobb hala planktonevő volt
A vala élt legnagyobb hal a dinoszauroszok korában létezett
A földtörténeti középkor, a dinoszauruszok korának is nevezett időszak a gigászok világa volt. A fantasztikus filmek világát idéző hatalmas állatok népesítették be ekkor a kontinenseket és a világóceánt is.
A csontos halak főosztályát (Osteichtyes) napjainkban közel 29 000 faj reprezentálja a vizekben, zömük a világóceán lakója.
A Leedsichthys volt a földtörténet legnagyobb hala
A tokhalfélék családjába tartozó viza napjaink legnagyobb csontos hala
Az édesvizek bajnoka az Amazonas medencéjében honos 3 méter hosszú arapaima.) Ezek az óriási csontos halak is eltörpülnek azonban az élővilág történetének valaha létezett legnagyobb hala, a késői jura időszakban élt Leedsichthys problematicus mellett.
Ijesztő kinézete ellenére is békés teremtmény volt a kopoltyús leviatán
A jura időszak (206 millió évtől 145 millió évig) végét jelző oxfordi és tithon emelet tengeri üledékes rétegeiből kerültek elő Angliában és Németországban annak a hatalmas csontos halnak a maradványai, amelynél soha nem élt méretesebb hal a világóceánban.
A Leedsichthys első képviselői 165 millió éve bukkantak fel a jura kor trópusi tengereiben, és még azt megelőzően – nagyjából 155 millió éve – leléptek az élet színpadáról, hogy felvirradt volna a mezozoikum utolsó időszaka, a kréta kor.
A Leedsichthys és az ember méretét összehasonlító ábra
A fosszilis csontmaradványok alapján a Leedsichthys kifejlett példányainak az átlagos testhossza 16–22 méter lehetett, néhány különösen méretes egyedük azonban elérhette a jelenkori világtenger egyik legnagyobb óriása, a barázdásbálna (Balenoptera physalis) 27 méteres maximális testhosszát is.
A planktonszűrögető óriások valószínűleg rajokban vándoroltak a késői jura kor melegvizes tengereiben. Az ember szabályosan eltörpülne, ha egy ilyen halrajba tévedne
A Leedsichthys és a legnagyobb tengeri ősállatok méretét összehasonlító ábra. A képen a Leedsichthys hasa alatt az óriásfogú cápa látható
A jura végén élt hatalmas és vérszomjas tengeri ragadozó, a Liopleurodon ellen nem volt védelem
A Leedsichthys a ma élő óriáscápához hasonlóan szűrhette ki a krillt a tengervízből
A jura időszakban a maihoz képest sokkal melegebb volt a Föld éghajlata, és a világtenger átlaghőmérséklete is. A Leedsichthys az ősóceánok jól megvilágított, felszínhez közeli víztömegében élt, és valószínű, hogy a „planktonlevest” követve óriási távolságokra vándorolt a késői jura melegvizes tengereiben.
Minden idők egyik legveszedelmesebb tengerében az óriás sem volt biztonságban
Ha a veszélyesség szempontjából kategorizálnánk a földtörténet egykor volt tengereit, ebben a rangsorban a jura időszak óceánjait illetné az ezüstérem. A jura végén a trópusi napsütésben csillogó felszín alatt hatalmas és vérszomjas ragadozók cserkésztek áldozataikra.
A késő jura időszaki Liopleurodon tengeri hüllő volt a kor legnagyobb húsevő ragadozója
A Hybodus őscápák rajokban támadtak rá a hatalmas halra