2009-ben miért kellett rakétával lőni a Holdat?

A Hold nagyon rejtélyes égitest. A rejtélyt még az is fokozza, hogy az utolsó holdraszállás óta lényegében nem is kutatják, pedig most már a technika kockázatok nélkül tenné lehetővé akár ember, akár robot holdjáró felküldését, amely éveken át kutathatná az égitest feszínét. Kutatás helyett rakétát lőttek bele a Hold előre kijelölt pontjába.

Mivel nem kapott nagy nyílvánosságot, kevesen tudnak róla, hogy 2009-ben létezett a NASA a NASA LCROSS programja melynek során szó szerint a Hold felszínét bombázták "tudományos" céllal. A NASA egy 2 tonnás Centaur rakétát használt kinetikus fegyverként, ami végül becsapódott a Holdba.
 

Kinetika: a mechanikának az erők és a hatásukra létrejövő mozgások kapcsolatát, és ezek törvényszerűségeit vizsgáló tudomány.

A hivatalos nyilatkozatok szerint a becsapódás nyomán keletkező por színképelemzésével kívánták megállapítani van e víz a Hold felszínén.

A gondolkodó emberekben ilyenkor merülnek fel a kérdések. Miért nem küldtek a helyzinre egy olyan robotot, mint amilyen a sokkal távolabbi Marson keresi a víz nyomát. Mi ez a nagy félelem a Holdtól, hogy csak távolból lehet vizsgálni, egyetlen állam sem küld oda olyan eszközt ami közvetlen felszíni vizsgálatokat végezthetne?

Az elmúlt néhány évtizedben számos rendkívül fontos egyezmény született, melyek szabályozzák a katonai űrpolitikát.  A "The Paths Of Heaven: The Evolution Of Airpower Theory" című könyv (2) szerint a következő szerződéseket érdemes megemlíteni:

1. Az Outer Space Treaty (OST - Világűr egyezmény) 1967-ig nyúlik vissza, amely egyértelműen kimondja, hogy a nemzetközi jog alkalmazandó a légkörön TÚL. Az 1967-es megállapodás újra hangsúlyozta a fennálló nemzetközi törvényeket és új világűrrel kapcsolatos törvényeket kezdeményezett: Szabad hozzáférést az űrhöz és az égitestekhez békés szándékkal, az űr és az égitestek nemzetek általi kisajátításának tilalmát, és bármilyen tömegpusztító fegyver telepítésének megtiltását az űrbe vagy az égitestekre.

2. Az 1972-es Ellenrakéta (ABM) Szerződés (melyet az Egyesült Államok és a Szovjetunió között írtak alá) betiltotta az űr alapú ABM-ek fejlesztését, tesztelését és alkalmazását.

3. A Regisztrációs Egyezmény (1974) előírja a feleknek, hogy nyilvántartást vezessenek az űrbe indított objektumokról, és hogy jelentést tegyenek az ENSZ-nek ezeknek az objektumoknak a keringési paramétereiről és általános feladatáról.

4. És ami a legfontosabb, az 1980-ban aláírt Környezetmódosítási Egyezmény, amely megtiltja a környezetmódosítás ellenséges célból történő használatát.

Eltekintve a fent említett szerződésektől, 1977-ben egyezményt kötöttek a környezetmódosítási technikák katonai vagy bármely más ellenséges módon való használatának tilalmáról, amely számos tilalmat határoz meg a világűr és az égitestek tekintetében.

Ezek után nem csoda, ha az akció víz keresésével indokolt hivatalos oka kételyeket ébreszt, pláne annak tükrében, hogy a már széles körben elterjedt nézetek szerint a Holdon idegen civilizáció megfigyelőállomásai vannak. Ezeket a véleményeket támasztják alá a volt asztronauták utólagos beszámolói, ahol konkrétan nem említenek földönkívüliek által létrehozott építményeket, de az előadásaikon alhangzott homályos utalásokból erre lehet következtetni. Az egyedüli konkrétum, amit Apollo 11 ûrhajó legénységének egyik tagja, Buzz Aldrin az egykori asztronauta könyvében állít: 1969-ben, a Holdon UFO-kat látott.

Csupán egy dolog biztos: akármi is volt a "tudományos" cél, úgy vizsgálták ezt a különleges alakzatot, hogy közben elpusztították.

A sok felmerülő, de megválaszolatlan kérdés után óhatatlanul előjön egy érzés: itt valamit nagyon eltussolnak.