A lazac a gasztronómiában mindig a különleges ízt a minőséget jelentette. Ezt az ára is mutatja, az egyik legdrágább halfajta. De mi a helyzet jelenleg?

Norvégiában, a fjordok nyugodt vizében a 90-es évektől kezdődően százával létesültek lazacfarmok. Ennek köszönhetően ma már másfél millió tonnát adnak a halfarmok míg a halászat  háromezret. Az Atlanti-óceán vize ideális körülményeket biztosít a haltenyéstéshez. Az már egy másik dolog, hogy a halak ennek nem örülnek, mert a nyílt vizek helyett 20-30 méteres lekerített területen kell osztozniuk több ezer társukkal.
Nem csak a lazacoknak, hanem az embereknek is problémáik adódtak ezzel a tenyésztési móddal. A tenyésztett lazacok húsa nem akart  piros lenni.
Etetésük a költséghatékonyság jegyében mindenféle élelmiszeripari melléktermékből, és olcsón beszerezhető alapanyagból kevert táppal történik.  Ebben aztán van minden: halolaj, kukorica, más halak (jellemzően hering és szardínia), szója, szárnyasok feldolgozásából származó maradék zsír és tollak. Olykor, nem is olyan ritkán, növekedési hormon is. Ez az étrend kétségtelenül tápláló, egy dolog nincs benne: a szép rózsaszín-vörös színt adó természetes astaxanthin, ami a szabad vizekben megtalálható krillben, vagy más néven garnélarágban van.
A természetben élő társaik nagyrészt ezekkel az apró tengeri rákokkal táplálkoznak, ami a lekerített medencékből hiányzik. Ezek az apró rákocskák adják azt a jellegzetes lazac színt ami a lazac húsát jellemzi. A színtelen lazacfilét nem lehet eladni, ezért a biológusok megkeresték a megoldást.   
A farmokon fontos szempont, hogy a halak húsa megfelelő színú legyen ezért a színt adó garnélarákot valahogy pótolni kellett a lazacok étrendjében. Ehhez jobb esetben a Haematococcus pluvialis nevű algafajtát használják, vagy génmódosított élesztőt, rosszabb esetben kőolajipari melléktermékekből készült, szintetikus astaxanthint. A megfelelő szín eléréséhez precíziós adagolás, és állandó ellenőrzés szükséges, ez a procedúra, és a szintetikus astaxanthin akár a farmon tenyésztett lazacok etetési költségének 20%-át is elérheti. Enélkül a farmon nevelt lazac húsa szürkésfehér lenne.
Amikor lazacott akarunk vásárolni, érdemes tudni, hogy nem sok esélyünk van halászott, természetes körülmények közt élt halat kapnunk. A farmokon tenyésztettek húsában pedig ott vannak a növekedési hormonok, a szintetikus szinezékek, és a többi haltáp maradványai. Természetesen ezek olyan kis mértékben vannak jelen, ami az ember egészségét nem károsítja. (Mondja a forgalombahozatali engedélyt kiállító hivatal)