A történelmet mindig a győztesek írják.  Ezért változott át az indiánok öldöklésének ünnepe Észak-Amerika legnagyobb családi ünnepévé.

A hálaadás (angolul thanksgiving) észak-amerikai ünnep. A hagyományos ünnep hivatalos oka az őszi betakarítások utáni hálaadás  a termésért Istennek.

A ma is tanított történet igy kezdődik:

A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben...

A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták. (Wikipedia)

Ez a történet magyarázza a hálaadás napjának eredetét. Azonban már sokszor kiderült, a valóság nem mindig egyezik a tanított történelemmel. Az Egyesült Államokban sincs ez másként.  Másként emlékeznek az iskolai történelemkönyvek, és másként a korabeli dokumentumok arról, miért is adnak hálát az amerikaiak ezen a napon.

Telepeseket szállító hajó

A történet az 1600-as évek eső feléig nyúlik vissza, amikor egyre nagyobb számban indult meg a telepesek beáramlása Plymouth környékére.
Az indián őslakosok eleinte barátságosan fogadták jövevényeket, és egyezség jött létre a közeli wampanoag törzs és a telepesek között.  A helyiek megtanították az európaiakat kukoricát termeszteni, juhar szirupot készíteni és sok más egyéb praktikus dologra.
Angliában hamar híre ment az újvilágban lévő "paradicsomi" állapotoknak, és ez további betelepülőket vonzott. Telepakolt hajóikon a letelepedni vágyókkal együtt  érkeztek meg  a vakbuzgó, vallásos puritánok is. Mivel Angliával ellentétben itt nem voltak lekerítve a földek, ezért ezeket a területeket az újonan jöttek szabad prédának vélték, az őslakos "pogányokat" pedig ellenségnek tekintették.

Az őslakosok és a földfoglaló telepesek közt hamar kitört az ellenségeskedés. A telepesek elfogták a munkaképes indiánokat, eladták rabszolgának, a számukra gondot jelentő asszonyokat, gyerekeket, öregeket pedig megölték.

A közelben élő Peqout törzs nem látta értelmét bármiféle egyszség kötését az újonnan jöttekkel, ezért úgy döntöttek, megvédik magukat.  A telepesek atrocitásai, véres háborúvá fajultak.
1637-ben november végén Grotonban (Cannecticut) a Pequot törzshöz tartozó több, mint 700 férfi, nő és gyerek gyűlt össze az általuk évente megrendezett zöld kukorica ünnepre.
Kora hajnalban az alvó, fegyvertelen indiánokat bekerítetteék, majd felszólították őket lépjenek ki a szabadba a hosszú közösségi házból. Akik kijöttek azokat lelőtték, vagy bunkósbottal agyonverték, a nőkre meg a gyerekekre rágyujtották a házat. A bent maradtak elevenen elégtek.

Massachusetts kormányzója ennek örömére a következő napot jelölte ki a Hálaadás (Thengsgiving) napjának. A gyarmatosítók és a Pequot törzzsel ellenséges viszonyban lévő indán szövetségeseik faluról, falura járva a Pequot törzs megmaradt tagjait elfogva, rabszolgának eladva, tísztították meg a területet a telepesek számára.
A rabszolgaszállító hajók tulajdonosai dörzsölték kezüket, mert hajónkénti 500 fős szállítmány komoly hasznot jelentett.
A sikeres rajtaütéseken felbuzdulva, az őslakos indiánok elűzésére általános offenzíva bontakozott ki. A következő jelentősebb mészárlás a mostani Stamford város (Cannecticut) helyén történt. Ennek okán a helyi előljárók még egy Thengsgiving napot jelöltek ki a sok "pogány" sikeres megölésének örülve.
Az ünnep alatt a levágott indián fejeket futballabdaként rugdosták. Még a barátságos Vanpsnagok sem menekültek meg a mészárlástól.  Főnöküket is lefejezték, fejét karóra tűzték  massachusettsi Plymouthban. Egy napig hagyták ott, ezzel is megalázva az indiánokat.

Az indián skalpokért jutalmat fizettek, ezzel is buzdítva a telepeseket az indiánok következmények nélküli megölésére. Az őrület egyre fokozódott, és minden nagyobb mészárlás után kijelöltek egy Thanksgiving napot.
Az évtizedek folyamán ezek a napok egyre csak szaporodtak, mígnem az újonan alakult Egyesült Államok első elnöke  George Washington javasolta: az indiánok feletti győzelmek ünnepe legyen egy napon. A Thanksgíiving Day legyen nemzeti ünnep.

Azóta ez az ünnep amerika egyik legnagyobb ünnepe. A ma élő amerikaiak többsége már nincs is tisztában az ünnep eredetével, számukra ez a nap leginkább a család összejövetelét, a sültpulyka kellemes illatát jelenti.

Forrás: http://galacticconnection.com/real-story-u-s-thanksgiving/