Véres tragédiába torkolló látogatás

1963. november 22-én az elnöki különgép pontosan délben landolt a dallasi Love Field repülőtéren. Kennedy elnök egy demokrata párti rendezvényre érkezett a városba. Az Elm és a Houston Street sarkán álló tankönyvraktár órájának mutatói éppen 12:30-at mutattak, amikor az elnöki konvoj az utca két oldalán sorfalat álló tömeg ünneplése közepette rákanyarodott az Elm Street-re.

Amikor az elnöki párt, valamint Nellie Conally texasi kormányzót és feleségét szállító nyitott Lincoln limuzin a kanyarodás miatt 15 km/órára csökkentette sebességét, lövések dörrentek. A második (?) lövés után az elnök a felesége, Jackie ölébe hanyatlott. A hatalmas zűrzavarban az elnöki limuzin mögött haladó autóról egy biztonsági ügynök, Clint Hill ugrott fel Kennedy kocsijára, hogy testével fedezze a súlyosan megsérült elnököt, majd a Lincoln nagy sebességre kapcsolva elszáguldott.  

 

Honnan jöttek a lövések?

A Parkland Memorial kórházba szállított elnök halálhírét hivatalosan 13 óra 38 perckor jelentették be. Időközben rendőrök és biztonsági ügynökök hada szállta meg a tankönyvraktárt és környékét. Többen ugyanis határozottan azt állították, hogy a raktár épületből adták le a lövéseket. Mások szerint azonban az átellenben lévő pázsitos dombról tüzeltek.

Sokan három, de egyesek hat lövés hangjára emlékeztek. Howard Bronnan kazánszerelő, aki pont a tankönyvraktárral szemben ült az út szélén, azt állította, hogy a lövések a raktárépület ötödik emeletéről jöttek. Az első dörrenés után feltekintve egy férfit látott a legszélső ablakban, ugyanazt, aki néhány pillanattal korábban kitekintett onnan. Az ötödik emeletre felrohanó  nyomozók a helyszínen egy Mauser típusú puskát találtak. 
 

Egy szintén érthetetlen gyilkosság, amely lebuktatja a merénylőt

A raktárban dolgozó Lee Harvey Oswald - akit nem sokkal később a merénylet elkövetésével gyanúsítottak meg, - az igazoltatás után simán kisétált a tankönyvraktárból, és hazament átöltözni. Amikor pár perccel később albérleti lakásából kilépett az utcára, az éppen arra járőröző J. D. Tippit rendőr felfigyelt Oswaldra, aki rövid beszélgetés után négy pisztolylövéssel megölte a rendőrt. Máig nem tudni, mi hangzott el közöttük. Röviddel ezután egy moziból előállították Oswaldot.

Először Tippit meggyilkolásával vádolják, majd néhány órával később meggyanúsítják az elnök ellen elkövetett merénylettel is. Alig 48 órával később, amikor a rendőrségi fogdából át akarták szállítani a dallasi börtönbe, az alagsorban, ahová a rendőrökön kívül szigorú ellenőrzés után csak a sajtóigazolvánnyal rendelkező újságírók léphettek be, egy, a maffiával is kapcsolatban álló helyi sztiptízbár-tulajdonos, Jack Rubby közvetlen közelről rálőtt Oswaldra. (Jack Rubby 1967-ben hunyt el, halálának okáról máig ellentmondásosak a vélemények.) Egy órával később a súlyosan sérült Oswald ugyanabban a Parkland Memorial kórházban halt meg, ahol két nappal korábban Kennedy is. Halála előtt a következőket mondta: „I am just a pasty – Csak egy balek vagyok.”

A Warren bizottság, amely a leglényegesebbről nem beszélt

Johnson - aki alelnökként az amerikai alkotmányos szabályok szerint a meggyilkolt Kennedy hivatalába lépett -, frissen felesketett elnökként vizsgálóbizottságot állított fel, amelynek élére Earl Warrent, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának elnökét nevezte ki. A nyolctagú bizottságnak a későbbi amerikai elnök, Gerald Ford szenátor és a Kennedy által menesztett Allen W. Dulles volt CIA főnök is tagjává vált. A bizottságban nem voltak érdektelen személyek, valamennyien a kormányzathoz kötődő politikusok, közszereplők voltak. A Warren-bizottság 888 oldalra rúgó jelentését 1964. szeptember 24-én nyújtotta át Johnson elnöknek. Két hónap múlva azonban további 26 kötet vizsgálati dokumentumot adtak át, amelyet azonnal 75 évre titkosítottak. (1992-ben Bill Clinton első elnöksége idején nagyobbrészt feloldották a dokumentumok titkosítását, azonban az iratok egy részére még mindig érvényes a 2039-ig tartó betekintési tilalom.)

A Warren-bizottság végkonklúziója, hogy John F. Kennedyt Oswald mint magányos merénylő, saját elhatározásából gyilkolta meg. A bizottság ugyancsak nem talált „külső szálat” a Jack Rubby-ügy hátterében, mint ahogy azt sem látta bizonyítottnak, hogy Oswald és Rubby kapcsolatban álltak volna.  A bizottsági jelentés szerint Rubby egyéni felindultságból végzett az elnök gyilkosával. (Hogy miként juthatott be sajtóigazolvány nélkül és a szigorú ellenőrzés dacára fegyverrel a fogdába, továbbra is nyitott kérdés.)  

Nem meggyőző az a megállapítás sem, hogy csak három lövés történt, illetve mindhárom lövést a tankönyvraktárból adták le. A tanúmeghallgatások során sokan határozottan és egybehangzóan azt  állították, hogy az első lövés szemből, a felüljáró irányából jött. Az is sántít, sőt szinte ballisztikai képtelenség, hogy a Conally kormányzót több testrészén is súlyosan megsebesítő lövedék előbb az elnök testét járta át. A Warren-jelentés legfontosabb hiányossága azonban az, hogy nem tisztázta a merénylet motívumát.

Mesterlövészt felülmúló teljesítmény egy tehetségtelen merénylőtől

A magányos merénylő teóriáját erősen lerontja az a tény, hogy az 5,6 másodperc alatt nem automata puskából leadott 3 lövést a későbbi rekonstrukciós kísérletek során egyetlen mesterlövész, köztük az 1964-es tokiói olimpiai bajnok Hammerl László sem tudta megismételni. Oswald három évet szolgált a tengerészgyalogságnál, és a fennmaradt minősítési lapok tanúsága szerint kifejezetten gyenge céllövő volt, aki éppen hogy csak átment a kötelező lövészeten. Igen furcsák a merénylethez használt fegyverrel kapcsolatos tények is.

Közvetlenül a gyilkosság után, amikor átkutatták a helyszínt, a tankönyvraktár 5. emeletén kartondobozok mögött találtak egy puskát, amelyről megtalálója, Seymour Weitzman azonnal megállapította, hogy egy német gyártmányú 7,65-ös Mauser. A másnapi sajtótájékoztatón azonban nem ezt, hanem egy másik puskát, a már az I. világháborúban is használt ósdi olasz Manlicher Carcanót mutattak be, mint az elnök életét kioltó gyilkos fegyvert. Ezek a tények igen elgondolkodtatóvá teszik a magányos merénylő mind a mai napig vallott hivatalos verziójának megalapozottságát.

Sötét kérdőjelek

Annak ellenére, hogy a Warren-bizottság nem tért ki rá, több, a hivatalostól eltérő teória is született a merénylet lehetséges okairól. Ezek közül a kubai titkosszolgálat által megszervezett merénylet, valamint a Cosa Nostra bérgyilkossága a legtöbbször felvetett verzió. Fidel Castro Kubájával kapcsolatosan közismert volt az elnök ellenszenve. (Castro ellen a CIA és az amerikai titkosszolgálatok több merényletet is megkíséreltek.) Kennedy elnök és öccse, Robert Kennedy igazságügyi miniszter komoly intézkedéseket terveztek a Cosa Nostra hatalmának felszámolására. A legerősebb keresztapák közül az a Meyer Lansky fejezte ki legerősebben nemtetszését – hogy finoman fogalmazzunk – a Kennedy adminisztráció maffiaellenes törekvései ellen, akivel az Oswaldot meggyilkoló Jack Rubby is kapcsolatban állt.

Az sem elhanyagolható körülmény, hogy Kennedy ellen még korábban Tampában, illetve Chichagóban is szerveztek merényletkísérletet. Az előzőeken kívül természetesen más összeesküvés-elméletek is születtek. Ezek között ugyanúgy megtaláljuk a Federal Reserve pénzkibocsátási monopóliumát óvatosan megnyírbálni tervezett elnöki szándékot lehetséges okként, mint Izrael atomfegyverkezési törekvéseinek ellenzését. A konteós elméletek számára a Kennedy-gyilkosság mind a mai napig televény talajnak bizonyul.

Új szál a kubai vonalon

A merénylet 50. évfordulója alkalmából jelent meg The Hidden History of the JFK Assassinotiion -  A JFK-merénylet rejtett története címen Lamar Waldron amerikai történész és oknyomozó újságíró rendkívül alapos, részben még nem publikált dokumentumok, illetve a szerző által kikérdezett tanúk visszaemlékezései alapján elkészített műve. Waldron az eddig ismeretlen dokumentumok és a még élő kulcsfontosságú résztvevőkkel készített interjúk alapján igen merész választ kínál a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos függő kérdésekre. Waldron tényfeltáró munkájának kétség kívül az az egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a Kennedy fivérek 1963. december 2-án titokban újabb inváziót terveztek Kuba ellen.

A konspiratív hadműveletben kubai részről nem más, mint a legendás hírű parancsnok és a kubai vezetés harmadik embere, Juan Almedia lett volna a partnerük, aki Waldron szerint az amerikai invázióval egyidejűleg palotaforradalmat hajtott volna végre Fidel Castro ellen. Kennedy meggyilkolása miatt azonban semmi sem lett ebből a szupertitkos tervből. (Almedia 2009-ben hunyt el, de annak ellenére sem lett kegyvesztett, hogy az  államcsíny tervével kapcsolatos szerepét még a halála előtt, 2005-ben megszellőztették.) Waldron munkássága nyomán a már korábban is feltételezett „kubai szál” lehetősége a Kennedy-gyilkosságban más megvilágításba kerülhet. A teljes igazság minden részletében talán sohasem fog kiderülni

Origo.hu