Vakmerő légitámadásTokió ellen 1942 áprilisban

A bombázókat az amerikai Hornet-flotta juttatta Japán közelébe

A B-25-ösök a Hornet repülőgép hordozóról indultak a támadhatatlannak hitt japán főváros felé.

Az elmúlt hét egy különleges történelmi momentum évfordulójának jegyében telt az Egyesült Államokban: hetvenöt éve zajlott a második világháború egyik legbátrabb, mondhatni szinte legőrültebb akciója, az úgynevezett „Doolittle Raid”. Légitámadás, amelynek során kétmotoros szárazföldi bombázók kis köteléke repülőgéphordozóról startolva csapást mért Japánra.  Ennek nem az okoztt anyagi kár adott jelentőséget, hanem  annak a hitnek az összeomlása miszerint a szigetországot lnem érheti ellenságes légitámadás.
 

Indulás eklőtti csoportkép. Az előtérben balra Doolittle
 

Az 1941 decemberében történt hatalmas veszteség, amit a japánok Pearl Harbor ellen támadása okozott az amerikaiaknak súlyos csapásnak bizonyult.  Az amerikaiak önbecsülésének helyreállításához kellett egy akció, amely az egyelőre reménytelen hadihelyzetben megcsillanthatta a győzelem esélyét.

A Tokió elleni merész légitámadás kiagyalója, Henry H. „Hap” Arnold tábornok, illetve Jimmy Doolittle alezredes volt (utóbbi akkorra már az egész globális aviatika egyik meghatározó figurája, aki például először hajtott végre 1929-ben, teljesen elfüggönyözött pilótafülkében csak műszerek szerinti „vakrepülést”).

B-25 Mitchell

Kiválasztották azt az egyetlen kétmotoros bombázót, a B-25 Mitchellt, amely, mint azt a többhónapos titkos próbaidőszak igazolta, képes volt felszállni a maiakhoz képest roppant rövid hordozók fedélzetéről is, a sor elején álló Mitchelleknek nyolcvan méternél kevesebb volt a rendelkezésre álló pályahossz... Mindent, ami kiszerelhető volt, kiszereltek a gépekből, viszont póttartályokkal növelték a hatótávolságot, a terv szerint a Hornet hordozó és köteléke a tizenhat géppel mintegy négyszáz mérföldnyire „lopakodva” közelíti meg a japán partokat, onnan startolva a bombák kioldása után a gépek egyenest továbbrepülnek nyugat felé, és a „baráti” Kínában landolnak majd.

Start

Nem így történt, a Hornet-flotta alakzat Japántól jóval távolabb egy japán halászhajóval találkozott, amelynek személyzete ) huszonhét percen át tudta leadni a jelzéseit Tokiónak a semmiből felbukkant flottakötelékről. (a rombolók sikertelen tüze után csak egy másik hordozóról felszálló zuhanóbombázó találta el az apró járművet)
Nem volt mit tenni, Doolittle döntött: a tervezett 400 helyett 650 mérföldnyi távolságból azonnal elindtotta a gépeket Japán felé.

Az időjárás erősen ellenük dolgozott, a kötelék szétszóródott Voltak gépek, amelyek nem Tokiót, hanem Jokohamát és más városokat támadtak: a felbolydult légvédelem ellenére valamennyi gépnek sikerült átrepülnie a szigetországon, de csak egy tudott épségben leszállni, nem Kínában, hanem Vlagyivosztokban (Sztálin előzőleg nem engedélyezte, hogy a támadás résztvevői szovjet területen landoljanak, ezért a személyzetet deportálták), a többi gép Kína partjai előtt szállt le a vízre, vagy a partvidéken zuhant le, miután a személyzet ejtőernyővel kiugrott, mivel nem volt esély leszállásra.
 

iho.hu cikke alapján