Spanyol történelem: Don Carlos

Habsburg Károly asztúriai herceg (Don Carlos)

Károly szülei, a későbbi II. Fülöp király és Mária Manuéla portugál infánsnő kétszeresen is elsőfokú unokatestvérek voltak. A hercegnő tragikus módon mindössze négy nappal fia születése után meghalt egy, a szülés közben fellépett belső vérzés következtében. A herceget nagynénjei, illetve más családtagjai nevelték.

Az ifjú infánsnak mindkét szülője súlyosan belterjes családból – a Habsburg-család spanyol ágából, illetve a portugál Avis-házból – származott. A szokásos nyolc helyett csupán négy biológiai dédszülője volt, szülei egymással való rokonságának mértéke olyan volt, mintha féltestvérek lettek volna.

Károlyon már újszülöttként fizikai rendellenességek voltak észrevehetők, később azonban mentális visszásságok is megjelentek. A belterjesség mellett a gyermekkori elkényeztetettség is hozzátehetett hírhedt konokságához és akaratosságához, ezek azonban messze nem a legrosszabb tulajdonságai voltak.
 

II. Fülöp

A gyermekkori viselkedéséről szóló beszámolók több mentális betegségre is enged következtetni. A korabeli híresztelések szerint kedvelt szórakozása volt elevenen megsütni állatokat, és egy alkalommal állítólag a királyi istállóban lévő összes lovat megvakította. Tizenegy évesen különösebb ok nélkül megkorbácsoltatott egy szolgálólányt, egy velencei követ szerint pedig egy pár cipőt is meg akart etetni a cipésszel, aki készítette, miután nem volt velük megelégedve.

Egy másik velencei szerint „sem tanulni, sem testedzésben részt venni nem akart, csupán másoknak ártani.” Taníttatói Károly könyvtára segítségével igyekeztek bizonyítani, hogy az infáns elméje teljesen ép, azonban nem tudták sehogyan bizonyítani azt, hogy Károly el is olvasta az abban található műveket.

A könyvek listáját elnézve felettébb különös, hogy könyvtára nem tartalmazott latin nyelvű műveket (egy korabeli királyi sarjtól már elvárható lett volna e nyelv ismerete), azonban úgy tűnik, a spanyolon kívül portugálul és németül is tudhatott.
 

Mária Manuéla infánsnő

Tizenegy éves volt, amikor nagyapja, V. Károly német-római császár és spanyol király lemondott a trónról, és visszavonult a Yustéban lévő Szent Jeromos-kolostorba, ezzel Károly infáns apja II. Fülöp néven trónra lépett.

A remeteként élő excsászár 1558-ban meghalt, ezután a 13 éves Károlyt eljegyezték Valois Erzsébettel, II. Henrik francia király legidősebb lányával. Végül azonban újabb családi fordulat következett be: az özvegy Fülöp olyannyira nem bízott meg fia beszámíthatóságában, hogy végül 1560-ban ő maga vette feleségül a hercegnőt.

Károly tizennégy évesen hosszabb időre ágynak esett maláriával, ami súlyos deformálódásokat eredményezett a gerincében és a lábaiban. 1561-ben orvosai azt javasolták, tartósan az enyhébb éghajlatú Alcalá de Henaresbe kellene költöznie egészsége érdekében, erre azonban a herceg nem volt hajlandó.

Növekvő düh

Károly herceget kamaszkorában egyre jobban frusztrálta, hogy édesapja semmilyen komolyabb megbízással nem ruházza fel. II. Fülöp végül Kasztília és Aragónia tanácsában is helyet biztosított neki, a fiút azonban ez még jobban felbőszítette, mivel a pozíciók nem bírtak különösebb hatalommal.

1559-ben a király megígérte neki, hogy rábízza az ekkor spanyol uralom alatt álló Németalföld kormányzását, végül azonban a herceg szadizmusának nyilvánvaló jelei miatt visszakozott, amivel tovább dühítette fiát. Mindazonáltal 1560-ban Kasztília, 1563-ban pedig Aragónia trónjának örökösévé nyilvánították
.

Don Carlos gyermekként

1562-ben, szokásos dühkitörései egyike során egy szolgálólányt kergetett a palota folyosóin, amikor leesett a lépcsőn, és életveszélyes fejsérülést szenvedett. Számos orvos próbálkozása, de még Szent Didák (Diego) ereklyéivel való kísérletezést is követően életét végül Andreas Vesalius flamand orvos mentette meg koponyalékeléssel.

Felépülését követően Károly viselkedése még kiszámíthatatlanabbá vált, és édesapja kénytelen volt eltávolítani minden hivatalos szerepkörből. Emiatti frusztrációjában a herceg úgy döntött, összeesküvést sző II. Fülöp ellen: felvette a kapcsolatot a németalföldi lázadókkal.

Több alkalommal megpróbált a lázadókhoz szökni különböző rokonai közreműködésével, a legutolsó alkalommal Ausztriai János, V. Károly törvénytelen fia segítségével. Miután János is inkább elárulta Fülöpnek, Károly megkísérelte lelőni (amíg nem figyelt oda, az előkészített fegyvert egy szolga elsütötte, így üres volt), majd puszta kézzel meggyilkolni rokonát.
 

Ausztriai János, V. Károly törvénytelen fia

Egyes beszámolók szerint édesapjának is életére tört, azonban erről bizonyíték vagy pontos információ nem áll rendelkezésre – annyi bizonyos, hogy többször hangoztatta szándékát, hogy megölje a királyt. 1568. január 17-én II. Fülöp és emberei teljes páncélban vonultak a herceg lakosztályára, ahol elvették fegyvereit és letartóztatták.

Mivel öngyilkossággal is fenyegetőzött, lezárt lakosztályán nem lehetett nála evőeszköz sem. Károly eleinte éhségsztrájkba kezdett, azonban rövidesen feladta.

II. Fülöp az egész helyzetet titokban igyekezett tartani, a diplomaták és más uralkodók Károly hollétét firtató kérdéseire kitérő válaszokat adott. A herceg – a legtöbb történész szerint törékeny egészsége folytán – 1568. július 24-én halt meg a fogva tartására szolgáló lakosztályon, azonban sokan hitték úgy, hogy édesapja parancsára megmérgezték. Egyes olvasatok szerint „éhségsztrájkjai” valójában egy szintén mentális hátterű evészavar epizódjai voltak, amelyet kortársai helytelenül értelmeztek.

A hosszú életű II. Fülöp 1598-as halála után negyedik felesége, Ausztriai Anna általi fia, III. Fülöp lépett a spanyol trónra.


Forrás:  mult-kor