Megetetett társadalom

Az emberek nagy része jóhiszemüságük következtében  bizalommal van az élelmiszeripar termékei iránt. De vajon ezek a termékek kiérdemlik ezt a bizalmat?


Minden termék csomagolása vételre csábít
 

Ne ámítsuk magunkat!  Aki reggelire “kakaóitalt” iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, bármennyire is étvágygerjesztően van tálalva, az fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba “váladékát” kapja, bármennyire tiltakozik is.
Az édes ízt idomított baktériumok “köpik ki”, a savanyút pedig mikroorganizmusok “izzadják" ki magukból.

Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja a mára világhatalommá szerveződött és az élelmiszeripart vezérlő "ízipar". A laboratóriumokban előállított aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatják ízlelésünket. Hozzászoktatnak a mesterségesen felfokozott ízekhez, és még a természetes eredetünek vélt készítményeknél sem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik.

Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány más összetevő keverékéből. Érdekes adat, hogy a Föld teljes epertermése az “eperből” készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!

Nincs elég eper? Semmi baj. van elég aroma.

Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát.

A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. A menthenthiol nevű vegyület a ropogós kenyérhéj, a filberton pedig a mogyoróíz illúziójáért felel.

Elszomorító tény, de eperjoghurtot helyett vizet kapunk mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak “folyékony füstöt”, azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet “füstölni” a terméket.

A Danone Actimel “szuperegészséges” joghurtital egyszerre tartalmaz két édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot. Egyikük sem tartozik az élethosszabbító szerek körébe.

A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát “maszkírozza” az ízeket, ha kell korrigálja őket, ezáltal hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízeihez, miáltal ízfüggővé tesz.

Korunkban húszezer élelmiszer adalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne.

*Az íz az ételek lelke.* Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja.  Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. lenne. A rossz íz figyelmetet, hogy nem szabad megenni. Amikor mesterságes ízesítéssel becsapják ízlelésünket, szervezetünk nem figyelmeztet, és tényleg bármit megetethetnek velünk.

A leves hazudik – írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden.
A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer..

Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.

A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem is ismeri az ételek eredeti ízeit, életében soha nem szagolt vargányát. “De hát végül is – mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke – az élvezet fantázia dolga.”

Mindenki maga dönti el mit eszik, de egészségünkre gyakorolt hatását a benne lévő adalákanyagok fejtik ki

Ezzel megközelítéssel lehetne vitatkozni, de azzal nem, hogy az élelmiszeriparnak csakis olyan szereket szabadna felhasználni, amelyek nem károsítják az egészséget. Tény, hogy a most használatos, adalékanyagok növekvő élelmiszeripari felhasználásával párhuzamosan nőttek a "civilizát betegségek" (cukorbaj, keringési rendellenességek,  magas vérmyomás, és még lehetne sorolni), minden külön vizsgálat nélkül is osszefüggést mutat.

Mivel a termékenként végzett vizsgálatok nem mutatnak ki összefüggést a társadalom csapnivaló egészségügyi állapota és a, különböző adalékanyagok (ízfokozók, színező és tartósítószerek, stb) között, ezek felhasználását semmi nem gátolja.

Talán a így jellemezhető a helyzet: Azokat az adalékanyagokat amelyek fogyasztása nem jár azonnali mérgezéssel vagy halállal azokat az élelmiszeripar bedolgozhatja termékeibe.