Megbukott a hivatalos álláspont, sokkal régebbi a szfinx, mint ahogy eddig hitték

Az eddig elfogadott nézetek kezdenek megdőlni, miszerint a Nagy Piramist más, hozzá tartozó épületekkel együtt megközelítőleg 4500 évvel ezelőtt, a IV dinasztia idejében, Kheopsz uralkodása alatt emelték. Ezt a teóriát buktatják meg az újabb vizsgálatok.

Ezt a hipotézist irásos bizonyítékok nem támasztják alá, csupán az egyiptologusok azon véleményén alapszik, hogy más időszakban nem lehetett. A későbbi időszak hieroglifái és egyéb emlékei közt nem szerepel a nagy piramis építése, tehát csak egy korábbi időszakban építhették. Kheopsz korát megelőzően viszont nem rendelkeznek elegendő ismeretekkel, csupán feltételezeik, hogy a korábban uralkodó fáraók nem voltak képesek ekkora építményt létrehozni, mivel a régebbi piramisok esokkal kissebbek. Tehát maradt az általuk egyetlen lehetségesnek tartott építtető, Kheopsz fáraó, akinek elég hatalma és ideje volt a piramis megépítéséhez.

Vagyis a gízai nagy piramis építési ideje minden kétséget kizáróan nem bizonyított, de  ennél is kétségesebb a piramist őrző szfinx kora. Az egyiptologusok szerint a szfinx a piramissal egy idős. Ezt a teóriát az újabb vizsgálatok jelentősen módosítják, és csupén annyi az egyezőség a vizsgálatok eredménye és az eddig elfogadott nézetek közt,  hogy mindkét oldal elismeri a szfinx tagadhatatlanul ott van ahol áll, pontosabban fekszik, a piramis közelében.

De mégis mi az ami felvetette az elfogadott elmélet felülvizsgálatát?

R. A. Schwaller de Lubitz, egyiptom történelmével foglalkozó régész az 1950-es években tett megfigyelései során a szfinx felszínén olyan rongálódásokat, erodálódásokat talált, amelyek szerinte nem oda valóak. Többször is újravizsgálta a szóban forgó felszíni sérüléseket, de ugyanarra a következtetésre jutott: ezek a sérülések jelentősen különböznek az Egyiptomban található többi építmény sérüléseitől. Mintha a szfinx hosszú ideig egy teljesen más közegben lett volna.

Lubitz végül kimondta, a gízai nagy szfinxen víz okozta sérülések találhatók, melyek 3,6 méter magasságban láthatók a műemléken.

Később a rongálódás-nyomok felkeltették John Antony West figyelmét is. Természetesen először nem hitte el a szóbeszédeket, majd ő is kivonult a helyszínre, hogy elvégezze saját vizsgálatait. Saját szemével győződött meg a vájatok létéről  és úgy találta, hogy a szfinxen látható rongálódásokat tényleg víz okozta.

Azóta több független vizsgálat is bzonyította, hogy a szfinx ténylegesen víz nyomait viseli magán. Méghozzá mindezt úgy hogy a környék legalább 7-8000 éve sivatag, ahol nem esik az eső.
 

Az egyiptológusok között nagy az egyetértés a piramisok építésének idejére vonatkozóan. Ennek az is oka, hogy véleményformáló régészek között sokan muzulmánok, az egyiptomi régészek háromnegyede muzulmánnak vallja magát.

Ez azért érdekes, mert a Korán kimondja, hogy a teremtés 6000 évvel ezelőtt indult meg, mint folyamat. Innen következik, hogy a muzulmán régészek nem határozzák meg 6000 évnél régebbinek ezeket a piramisokat, hiszen azzal saját szent könyvüknek mondanának ellent, amit a vallási befolyásoltság alatt lévő államban nem néznek jó szemmel. Karrierjüket kockáztatnák.

Vajon valójában milyen idős a szfinx és kik építették?

Azonban a rejtély még titokzatosabbá vált, amikor számítógépes elemzéseknek vetették alá az eredményeket. A kapott adatok izgalmasak voltak. Az adatokból és a különféle szimulációkból az derült ki, hogy a szfinxen látott víz okozta erodálódás mértéke akkora, hogy effajta rongálódásokat csak minimum 1000 évig folyamatosan zuhogó eső lenne képes létrehozni, ami megtörténte valószínütlen.

 

Az időjárást és az erózót figyelembe vevő új becslések szerint a szfinx 10-15 ezer éves, de az is lehet, hogy ennél idősebb.

Az emberiség történelme felülvizsgálatra szorul. A föld 4,5 milliárd éves történelméból csupán egy szemvillanásnyi időre van rálátásunk, de még ezt sem ismerjük igazán. A homo sapens kialakulásának darwini elmélete ezer sebből vérzik, a 10ezer évnél korábbi civilizációkról semmit nem tudunk, az akadémikus tudomány létüket legendáknak, valós alapokat nélkülöző fantáziálásnak tartja. ilyenek: Lemúria, Mú, vagy Atlantisz.

A sok bizonytalanság közt csak egy a biztos: a  rengeteg újonon felfedezett, de félretett leletanyag, előbb-utóbb kikényszeríti a hivatalos történelemtudomány álláspontjának megváltoztatását-