Jelenlegi hely
.
A középkor különös cipő divatja
A középkori cipő divat egyik legbolondosabbnak tűnő és legkülönösebb fejezete 1340 körül kezdődhetett a lengyelországi Krakkóban
Ezen cipők Angliában használt neve „crakow”, ami Krakko a városra utal, a másik használatos neve pedig „poulaine”, francia közvetítéssel honosodott meg és Lengyelországból valót jelentett.
Minél hosszabb volt a cipő orra annál tehetősebbnek látszott a lábbeli gazdája. Persze a hiúság már abban az időben is jelentős szerepet játszott az emberek életében, így a cipők örra folyamatosan növekedett. Mindenki Gazdagnak akart látszani.
Az angol korona megelégelte ezt a buja magamutagatást és 1463-ban törvénxi erővel avatkozott be ebbe a divatba. Az országgyűlés úgy határozott, hogy a fallikus cipőorrok egyet jelentenek a nyilvános meztelenkedéssel, és számos divattal kapcsolatos törvényt hozott.
„A lordok osztálya alatt semmilyen személy, beleértve a lovagokat, nemeseket és földesurakat, nem hordhat olyan köntöst, zekét vagy kabátot, amely nem takarja el a nemi szervet és a feneket. Nem hordhatnak emellett semmiféle cipőt vagy csizmát, amelynek két hüvelyknél hosszabb pikája van. Semmilyen szabó nem készíthet ilyen rövid ruhadarabot, vagy kitömött mellényt, és semmilyen cipész nem készíthet ilyesfajta pikát” – szól az 1463-as törvény.
Az egyetlen másik város, amely törvényi erővel lépett fel a hosszú orrú cipők ellen, Párizs volt, ahol már 1368-ban hasonló tiltás lépett életbe.
Hogy a törvények miatt, avagy azoktól függetlenül, a „poulaine” az 1470-es évekre kiment a divatból. VIII. Henrik uralkodása idején a nyugat-európai cipődivat éles fordulatot vett, és a téglaszerű, széles orrú lábbeli lett az új trend.
Ahogy ezek is egyre komikusabbá kezdtek válni, úgy született meg az ezekre vonatkozó törvényi korlátozás is, ami azt is magával vonta, hogy királyi ellenőrök járták a városokat, és mérték a férfiak cipőinek szélességét. - írja a múltkor