Környezeti problémát okoz a híres spanyol sonka termelése

Spanyolországban több a sertés, mint az ember

Idén először haladta meg a lakosság számát a spanyol sertésállomány, amely 2013 óta 9 millióval bővült. Ezt a környezetvédelmi tárca is növekvő aggodalommal figyeli, hiszen az ország tavaly több mint 4 millió tonna sertéshúst termelt, ami ugyan 6 milliárd eurót hozott, de a sertéságazat a negyedik legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátó a fuvarozás, a villamosenergia-termelés és az ipar után

Ráadásul a sertéstenyésztés vízigénye hatalmas egy olyan országban, amelyet gyakran sújt az aszály. Minden egyes sertés naponta 15 litert fogyaszt, így összességében az ágazat több vizet használ fel, mint Zaragoza, Sevilla és Alicante városok együttesen. Ráadásul – a környezetvédők szerint – az állatok hulladékából származó nitrátok is kezdik szennyezni a talajvizet.

Másrészt viszont a spanyol sonka, (jamón ibérico de bellota) világhírű, annyira, hogy nem is tudják kielégíteni a keresletet. Ahhoz, hogy a sonka méltó legyen a jamón ibérico de bellota névre, a disznónak legalább 50 százalékig ibériai feketelábú sertésnek kell lennie.

A világhírű sonka

Aztán, mivel a „de bellota” azt jelenti, makkon hízott, ezeknek a sertéseknek az évek több hónapját el kell tölteniük a dehesán, a tölgyekkel beültetett legelőn, amely fűvel és makkal táplálja őket. A vágás előtti hónapokban pedig kizárólag ilyen diétán kell élniük. Arról nem is beszélve, hogy a sópác után a disznólábakat 36-48 hónapig kell szárítani a megfelelő hőmérsékleti és páraviszonyok között.
Igy nem csoda, ha ez a sonka nem az olcsó termékek kategóriájában szerepel.

A 46,5 milliós Spanyolországban elérte az 50 milliót a sertések száma