Jelenlegi hely
.
Július 28-án pecsételődött meg a legyőzhetetlen spanyol Armada sorsa
Viharos szél segítségével győzték le az angolok a „győzhetetlen” Armadát
Előzmények:
Az 1556-ban trónra lépett II. Fülöp a kor leghatalmasabb uralkodójának számított, akinek birodalmába az amerikai gyarmatokról csak úgy özönlött az arany és az ezüst. Spanyolország európai hegemóniára tört, ebben legnagyobb riválisa a szárazföldön Franciaország, a tengeren a protestáns Anglia volt. Fülöp 1554-ben feleségül vette I. Mária angol királynőt, az anglikán egyházat megalapító VIII. Henrik katolikus leányát, a házaspár tűzzel vassal üldözte a protestánsokat - Mária ezzel érdemelte ki a véres jelzőt. Mária azonban négy év múlva meghalt, az őt a trónon követő I. Erzsébet kikosarazta a neki is házassági ajánlatot tevő Fülöpöt, hazazavarta a spanyol inkvizítorokat és helyreállította az anglikán vallást. Erzsébet ráadásul szövetséget kötött a spanyol elnyomás ellen fellázadt németalföldi tartományokkal, a pártfogását élvező angol kalózok pedig módszeresen fosztogatták az Újvilág kincseit Spanyolországba szállító flottákat.
Fülöp 1588-ban Anglia tengeri hatalmának megtörésére soha nem látott nagyságú flottát gyűjtött egybe
Az "Armada invencible", a legyőzhetetlen hajóhad 40 hadihajóból és 90 szállítóhajóból állt, amelyek fedélzetén 8 ezer tengerész és 19 ezer katona teljesített szolgálatot.
Az események:
„Flavit Jehovah, et dissipati sunt”, vagyis „Isten szélvészt küldött, és a hajók szétszórattak” – olvasható a „győzhetetlen” spanyol Armada felett aratott elsöprő siker után kiadott angol érmén. Sokak szerint a spanyol flotta felett aratott fényes győzelemmel kezdődött meg Anglia több évszázados tengeri uralma.
A fölényes győzelemhez ugyanis az angol flottát vezető Lord Charles Howard és Sir Francis Drake zsenialitása, a bevetett nagy hatótávolságú ágyúk, valamint az angol hajók mozgékonysága mellett az időjárás is nagymértékben hozzájárult. Az ütközetet követő hónapokban a protestánsok meggyőződésévé vált: a csatát eldöntő viharos szél a bizonyíték, hogy Isten a gőgös pápistákkal szemben őket támogatja.
II. Fülöp régóta készült a protestáns Anglia elleni háborúra. I. Erzsébet 1585-ben szövetséget kötött a spanyol uralom ellen fellázadó németalföldi felkelőkkel. Az angol kalózok Francis Drake vezetésével és a királynő engedélyével sorra fosztották ki a spanyol hajókat, a végső lökést pedig Stuart Mária, a katolikus skót királynő lefejezése adta meg.
Az Armada 1588 májusában pápai felhatalmazással indult útnak az angliai partok felé a katonai és tengeri tapasztalatokkal alig rendelkező Medina Sidonia herceg vezetésével. A flotta július 27-án kötött ki Calaisnál, és másnap éjszaka kezdetét vette a sorsdöntő ütközet. Éjfél körül az angol flotta legénysége váratlanul nyolc, robbanóanyaggal megtöltött lángoló hajót küldött az Armada ellen. A spanyoloknak két kísértethajót sikerült elsüllyeszteniük, azonban a széljárás egyre közelebb sodorta a vitorlásokat a hatalmas gályákhoz. Kitört a pánik. Az Armada legénysége elvágta a horgonyköteleket, így a hadrend teljesen megbomlott, és a több órás ütközetben a spanyol flotta megrendítő vereséget szenvedett.
Medina Sidoniának a flotta főparancsnokának nem maradt más választása, mint hogy a szelet követve észak felé meneküljön, Skóciát és Írországot megkerülve hatalmas vargabetűvel igyekezzen hazavergődni. A nyílt tengeren azonban irtóztató viharba kerültek, a navigációs hibák, az éhség és szomjúság, a csata okozta sérülések megtizedelték az Armada maradványát. A büszke flottából mindössze 60 hajó tért haza, de ezek egy részét már nem volt érdemes megjavítani, csak deszkának voltak jók. A spanyolok összesen 15 ezer embert vesztettek, az angolok veszteségei jelentéktelenek voltak.
Az Armada megsemmisülése alapjaiban rendítette meg a spanyol világuralmat, Spanyolország helyébe az inváziótól megmenekült Anglia lépett. Az Armada veresége a hadtörténetben is fordulópont volt, a tengereket ettől kezdve két és fél évszázadon át az ágyúkkal felszerelt vitorlások uralták.
Az Armadára egy – már a sorsdöntő csata után, Erzsébet angol királynő főminisztere által kiadott – pamflet nyomán ragadt rá a „győzhetetlen” jelző.
Vár a Costa del Sol