Hüllőszerű idegenek, reptiliánok 2. rész

Több mint elég bizonyítékunk van arra nézve, hogy egy magasan fejlett, hüllőszerű lényekből álló társadalom, már régóta kapcsolatban áll az emberiséggel. Ha elfogadjuk a jelenlétüket, akkor a következő kérdésünk az lehet, hogy honnan jönnek?

Erre ismét csak háromféle elképzelés van:

1. Földönkívüli lények egy másik csillag-vagy naprendszerből.

2. Földi lények, akik itt fejlődtek ki a bolygónkon, barlangokban vagy föld alatti városokban.

3. Más dimenziókból érkezett látogatók.

Bár mindegyik felvetéshez rengeteg pro és kontra érv sorolható fel, itt most csak a legalapvetőbbekre térünk ki. Fontos kihangsúlyozni azt is, hogy annak ellenére, hogy mindhárom teória megáll a saját lábán, nem zárható ki, hogy együtt igazak. Megbízható források szerint Földünket látogatják más csillagrendszerekből érkező hüllők.

Ezek a látogatók az általunk Alfa Draconisnak nevezett csillag közeléből jönnek. Céljaik között szerepel az új életformák felkutatása, élő bolygók keresése és kihasználása minden eszközzel.

Hatalmas anyaűrhajókkal közlekednek. amelyeket aszteroidákra vagy kisbolygókra települt bázisokról irányítanak. A feltételezések szerint ezek az anyahajók üstökösök mögött haladnak, kihasználva az égi objektumok gravitációs mezejét, hogy kisebb energiával közlekedjenek.

Az üstökös ugyanakkor megbízható védelmet biztosít a naprendszerek gravitációs erői, valamint a csillagközi por és törmelék ellen. Természetesen ez a megoldás jól szolgál a kíváncsi tekintetek ellen is. A hosszú csillagközi utazás idején a hüllők egyfajta hibernációban pihennek és csak egy kisebb létszámú fenntartó személyzet működteti a hajót és a hibernálókamrákat. Ha potenciális naprendszerbe érnek, akkor felderítő űrhajókat küldenek ki, tudósokkal és katonai szakértőkkel. A következő lépésben megpróbálnak támaszpontot létesíteni a kiszemelt bolygón, hogy onnan irányítsák a további hadműveleteket.

A bázis megépítése után alaposan feltérképezik a bolygót, megvizsgálják a lakóit (eltérítések) és megállapítják a technikai fejlettség fokát. A biológusaik genetikai kísérleteket végeznek és vizsgálják az esetleges keveredés lehetőségét.

Egy másik elképzelés szerint a hüllőszerű lények valójában igencsak földi eredetűek. Nem mások ők, mint a 65 millió évvel ezelőtt kipusztult dinoszauruszok népes családjának életben maradt egyedei.

Most a föld alatt élnek, barlangokban és maguk által épített városokban. Miután évmilliók álltak a rendelkezésükre könnyen belátható, hogy mostanra már igen fejlett civilizációvá váltak, amely akár képes lehet manipulálni a felszíni élőlényeket is.

Az elmúlt évtizedeken a tudósok egyre-másra hangoztatták, hogy a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtt kipusztultak és bárminemű túlélő fajról beszélni csakis túlfűtött képzelettel lehet. A jelenkori őslénykutatás azonban gyökeresen más álláspontot képvisel és azon a véleményen van, hogy egyes fajok igenis életben maradhattak.

Számos élő kövületet és korábban kihaltnak hitt teremtményt fedeznek fel napjainkban, amely a korábbi kipusztulás elmélet felülvizsgálatára ösztönöz bennünket. És ha életben maradtak egyes fajok, akkor milyen evolúciós pályát futottak be azóta? Hol tarthatnak ma dinoszauruszok utódai?

Dale Russel, az észak-karolinai egyetem paleontológus  professzora, készített egy elemzést a NASA számára arról, hogy a földönkívüli lények vajon miképp néznek ki.

Ebben a jelentésben bukkan fel először a dinoszauroid elnevezés, amely egy olyan életformát jelöl, ami a dinoszauruszokból fejlődhetett ki. Ha összevetjük Dale professzor dinoszauroidját a szemtanúk beszámolóiból megismert hüllőszerű idegenek leírásával, akkor megdöbbentő hasonlóságot találunk.

Ha ez így van, akkor nem kell tovább a vállunkat vonogatni olyan kérdésekre, mint hogy miképp jönnek ide az idegenek a világűr mélységeiből.  Természetesen ezzel felmerül egy újabb gondolat, mégpedig az, hogy ezek szerint a reptoidok már évezredek óta velünk párhuzamosan élnek a Földön és ez az együttélés nyomokat hagyott a civilizációinkban.

Legalábbis ezt támasztja alá az a sok legenda a kígyóistenekről és szárnyas lényekről. Vajon az angyalok és démonok is hüllők? A hüllőszerű lények származási helyét tekintve a legfurcsább elképzelés az, hogy azok egy párhuzamos dimenzióból jönnek át hozzánk. Ez az elmélet azt feltételezi, hogy a reptoidok itt élnek ezen a bolygón, de az ő testüket és anyagi világukat alkotó atomok más frekvencián rezegnek, ezért nem találkozhatunk velük.

Mivel azonban ők sokkal fejlettebbek nálunk, megoldották a problémát. hogy miképp jussanak át a mi világunkba. Persze ez nem volt egyszerű és nem történt az egyik napról a másikra. Egyesek szerint ennek ékes bizonyítékai a századfordulón gyakran történő hal, madár és békaesők. Ekkor kísérleteztek először a hüllők a dimenziókapuk megnyitásával.

A későbbi földi atomrobbantások azonban megoldották a gondokat, ugyanis minden ilyen robbantás, ha elég nagy erejű, kaput nyit a dimenziók között. Azóta, hogy az átjárás ilyen egyszerűvé vált a számukra, tucatszám figyelhetünk meg UFO-kat és idegen lényeket. Röviden összefoglalva ezek az elméletek léteznek a hüllőszerű lények származását tekintve.

Minden egyes teóriát alaposan alá tudnak támasztani a kutatók, ami arra utal, hogy akár mindhárom elképzelés is igaz lehet. Elképzelhető például, hogy a dinoszauruszok utódai évezredekkel korábban megismerték az űrhajózást, és míg egyesek az anyabolygón maradtak, mások elindultak a kozmosz mélységeibe. Ezek a felfedezők vagy gyarmatosítók most visszatértek és meglepetten látták, hogy rokonaik a föld mélyébe szorultak, mert egy új faj, az ember, kiszorította őket.


Forrás