A hüllőszerű idegenek, reptiliánok 1.rész

Vajon hányan vannak azok, akik már elgondolkodtak azon a furcsa tényen, hogy a szemtanúk által megfigyelt földönkívüli lények legtöbbje mennyire hüllőszerű?

A beszámolókban rengetegszer találkozhatunk pikkelyekkel, ajak nélküli szájakkal, függőleges vágású pupillákkal és a három ujjal szembefordítható negyedik ujjakkal. Ezek a jellegzetességek pontosan meghatároznak egy igen jól ismert fajt, a hüllőket.

Amióta az első írásjeleket agyagtáblákba vésték, feljegyzések szólnak titokzatos, isteni hatalommal bíró lényekről, akik számtalan esetben bizonyították természetfeletti képességeiket az embereknek. Bárhogyan is nevezzük őket — angyalok, tündérek vagy sárkányok — ezek a teremtmények nagy hatással voltak a korai civilizációk kialakulására és fejlődésére.

Például a Mexikóban élt aztékok egyik leghatalmasabb istene a Tollaskígyó, Quetzalcoátl. Ő tanította meg az indiánokat a művészetekre, mezőgazdaságra, csillagászatra, tudományokra és ő vezette be a vértelen áldozatok bemutatásának szokását is. Miért szólnak próféciák tucatjai egy olyan időszakról, amelyben az emberiség szemtanúja lesz a kígyók és sárkányok visszatérésének?

Egy jelenség anatómiája

Általánosságban háromféle hüllő fordul elő a szemtanúk beszámolóiban. Legelterjedtebb a reptoid, amely megjelenésében az ember és hüllő keverékére hasonlít. A második csoport a szürkék és hüllők keverékei, míg a harmadik a tisztán hüllőszerű lények, a dracók csoportja.

A reptoidok testmagassága 165-270 centi-méter között változik. Szikár, de erős testfelépítésűek, karjaik és lábaik igen izmosak. Kezükön három hosszú ujj és egy rövidebb, a hárommal szembefordulni képes kisujj található. Lábfejükön szintén négy lábujj van, amelyből az egyik, egy elcsökevényesedett ujj, a boka hátsó része fölött látható. Minden ujjuk rövid és tompa karmokban végződik.

Köldökük nincsen és mellbimbóik is hiányoznak. Bőrük pikkelyes felépítésű és rendszerint zöldesbama színű. Egyes példányok bőrszíne egészen kávébarna is lehet, de láttak már sötétzöld reptoidot is.

A hátukon nagyobb, erősebb és szorosan egymásra tapadó pikkelyek vannak, míg a lágy részeken (has, tenyér és arc) a pikkelyek kisebbek és rugalmasabbak. Széles, ajak nélküli szájuk van és az állkapcsuk normális fogazatot rejt.

Egyes esetekben ezek a fogak lehetnek egészen agyarszerűek is. Szemeik leggyakrabban nagy, fekete szemek, amelyben a pupilla egy függőleges irányban elhelyezkedő ovális. Egyes példányoknál a szem színe fehér, de a keskeny, függőleges pupilla megmarad. Fejformájuk függőlegesen kissé elnyújtott és halántékuktól egy-egy csontkinövés-borda húzódik a tarkójuk felé mindkét oldalon.

Ezeket gyakran vélték tévesen szarvaknak. Orruk lapos és rövid, két apró nyílással. Egyes megfigyelők említést tettek kis, kopoltyúszerű képződményekről a fej oldalsó részén, de ezek a szervek nem emelkednek ki a fej síkjából. A reptoidok szőrtelenek és kopaszok.

Nagyon ritkán, de előfordult, hogy a szemtanúk gyér, fehéres színű szőrzetét figyeltek meg a lények álla alatt. A teremtményeknek gyakorta van farka is, amely eltérő méretű és soha nem érinti a földet, még akkor sem, ha mérete alapján ez várható lenne.

Hátsó felük lehet az emberéhez hasonló vagy egy izmos szövettel körbevett kerek nyílás. A hímek nemi szerve is hasonló az emberéhez, bár vannak apró különbségek. Egyes eltérítettek nemi kapcsolatba is kerültek a reptoidokkal, ami arra utal, hogy számukra nem idegen ez a párzási módszer.

A szürkék és hüllők keverékei egyesítik mindkét idegen faj jellegzetességeit. Alacsony, 120-130 centiméter magasak, fejük hatalmas, testalkatuk törékeny. Szemeik nagyméretűek, pupillájuk függőlegesen álló ovális. Ujjaik száma változó, vannak három és négyujjú egyedek.

Ugyancsak változó, hogy az ujjak karmokban végződnek vagy sem. Ezek között a lények között vannak olyanok, amelyek jobban hasonlítanak a szürkékre, mint a hüllőkre. Nekik továbbra is mandulavágású szemeik vannak, amelyek azonban aranysárga színűek és ezekben sötét, függőlegesen húzódó pupillájuk. Ők rendszerint ruhát viselnek, míg a hüllőkhöz közelebb álló fajtársaik nem.

Egyes kutatók véleménye szerint a Mexikóban, Puerto Ricóban és Floridában megfigyelt chupacabrák feltehetőleg ilyen szürke-hüllő keverékek. Jellegzetességük az alacsony termet, a mandulavágású szemek, a szürkés színű, gyönge szőrzet, az ajak nélküli száj, az apró orrnyílások és a fül hiánya. A szemtanúk szerint ezeknek az éjszakai teremtményeknek gyakorta vannak szárnyaik. Vagy denevérekhez hasonló bőrredők a hónaljuk alatt.

A dracók a hüllőszerű idegen lények elitjéhez tartoznak. Nagyon ritkán mutatkoznak az emberek előtt és elsősorban a reptoidok, illetve a szürke-hüllő keverékek irányítójaként figyelhetőek meg. A dracóknak szárnyaik vannak, amelyek csontok között feszülő bőrszerű anyagból vannak.

A szárnyakat általában összehúzott állapotban hordják, de volt már rá példa, hogy repülő dracót figyeltek meg. Egy másik fontos különbség a dracók és a reptoidok között, hogy az előbbieknek vannak szarvai. Ezek nem hasonlítanak a reptoidok csontkinövéséhez, hanem tényleges szarvak. Általában rövidek és tompák és a feltételezések szerint feladatuk van a kommunikációban, mint valamiféle antennák.

A dracók sokkal izmosabb testfelépítésűek, mint társaik. Felsőtestük kifejezetten erőteljes, nyilván a szárnyak, illetve a repülés miatt. Nyakuk vastag és szinte alig van válluk. Magasságuk 240 és 360 centiméter között változik, és bőrük színe határozza meg a társadalmi rangjukat. A legmagasabb elismertségnek a világos, fehéres bőrszínű példányok örvendenek. Valahányszor egy draco jelen van a másik két fajtárs egyedei között, azok mindig vezetőként kezelik a szárnyas egyedeket.

Honnan Jönnek?

Több mint elég bizonyítékunk van arra nézve, hogy egy magasan fejlett, hüllőszerű lényekből álló társadalom, már régóta kapcsolatban áll az emberiséggel. Ha elfogadjuk a jelenlétüket, akkor a következő kérdésünk az lehet, hogy honnan jönnek?

(Folytatása következik)

forrás