A Himalája rejtélyes tornyai

A távoli HImalája titokzatos vidék. Az ott élő népek, népcsoportok kultúrája, építészete sokszor gyökeresen eltér az európai ember megszokott világától.
 

Az egyik ilyen különleges népcsoport a Qiang (Csiang) nép, akik a Tibeti Autonóm Területen, Kína Szecsuan Tartományában élnek és a Kínai Népköztársaság által hivatalosan elismert kisebbséget alkotnak, lélekszámuk eléri a 200 000 főt.
 

A színpompás Qiang nép panteista világlátású. Társadalmuk az anyaági leszármazást követi (egy társadalmi csoporton belül a családnév, a rang és a vagyon is női ágon, az anya után öröklődik) és a többférjűség (poliandria) is elfogadott.
 

(A panteizmus a világot Istennel azonosító tanítás, melynek több ágazata is  van.)

Területükon különleges tornyok magasodnak, melyek építési technológiája ma is csodálkozásra késztetik a kutatókat. Niincs ősi írásrendszerük, következésképpen nem maradt fenn semmi arra vonatkozóan, hogy pontosan mikor és mi célból építették ezeket a tornyokat.
 

Az építőknek nem volt sem írott nyelvük, sem gépeik. A kutató által végzett szénizotópos kormeghatározó vizsgálatok megerősítették, hogy ezeket az előző 500-1800 év kozti időben emelték. Csodálkozásra ad okot, hogy ez a nép olyan struktúrákat hozott létre, amelyek évszézadokon keresztül megőrződtek egy ilyen földrengésre hajlamos vidéken.
Úgy vélik, hogy a tornyok ellenálló képessége csillagformájú kialakításuknak köszönhető, valamint annak az antiszeizmikus építési technikának, ami fadeszkákkal és fagerendákka vegyíti a hagyományos falazást. Ezt a módszert a mai napig is alkalmazzák a tradicionális házak építésénél.
 

Minél jobban vizsgáljuk e hatalmas térségen fellelhető tornyokat, annál rejtélyesebbé válnak. A kínai, mandarin nyelvű elnevezése ezeknek a tornyoknak „jelzőtorony” vagy „jelzőállomás”. Ha ez volna a funkciójuk, akkor vajon miért jut oly sok egy parányi falunak belőlük? Miért vannak a bejárataik a talajtól 30 láb (több mint 9 méter) magasságban?

Ezeknek a vastagfalú építményeknek a belső tere gyakran nagyon szűkös, így nem sok hasznát vehetik magtárként, nem beszélve arról, hogy miként oltalmazhatná a falubelieket a betolókkal szemben.

Azt, hogy régen mire voltak jók ezek a tornyok arra nics elfogadott teória, de a mai szerepük viszont ismert: mágnesként vonzzák a különlegességeket kereső turistákat