A Habsburg ház spanyol uralkodóinak beltenyészete

A királyi dinasztiák nagy hívei voltak a "családon belüli" házasságoknak, hogy tisztán tartsák a vérvonalakat. Valójában ez a gyakorlat egész Európában egészen a múlt századig elég gyakori volt az uralkodó családok körében.

 
Amikor a megfontolatlan szaporodásról beszélünk, a spanyol Habsburgok viszik a pálmát. Nem kevesebb, mint kilenc házasság volt belterjes a tizenegyből az 1516-tól 1700-ig terjedő uralkodásuk során. Hogy mi volt az oka a féktelen beltenyészetnek? Ehhez ismernünk kell a család hátterét.

A német és osztrák származású Habsburgok az 1500-as évektől az 1700-as évek közepéig Európa különböző régióit uralták, amikor a dinasztia véget ért.
 
A spanyol ág akkor kezdődött, amikor I. Fülöp burgundi herceg (a mai Belgium, Franciaország, Luxemburg és Hollandia részeit magában foglaló régió) 1496-ban összekötötte életét II. Johanna kasztíliai királynővel, a mai Spanyolország nagy részének trónörökösével. Ez volt a könnyebbik rész. Évtizedekig tartó heves harcok folytak, mielőtt I. Fülöp 1506-ban trónra léphetett.

A korona miatt aggódva, amiért a család oly sokat harcolt, hogy megszerezze, a spanyol Habsburgok úgy döntöttek, hogy házastársaikat a saját családjukban keresik, hogy a monarchia sértetlen maradjon.
 
Mindennek azonban nyilvánvalóan súlyos következményei lettek, melyek a nemkívánatos beltenyésztésből eredtek. Egyrészt a tizenhat generációnyi vérfertőzés során kivételesen gyakorivá vált a vetélés, a halvaszületés és az újszülöttek korai elhalálozása (a Habsburg gyermekeknek csak a fele élte túl a tíz éves kort). Ezen kívül ott voltak azok a genetikai hibák, amelyek az évek során a családot sújtották.
A legnyilvánvalóbb egy szerencsétlen testi jellemző volt, amely Habsburg állkapocsként vált ismertté. Orvosi értelemben ez egy "mandibuláris prognatizmus" néven ismert állapot, amelyet egy  hosszú áll és kiálló alsó állkapocs jellemez, és néha abnormálisan nagyméretű nyelvvel párosul.
 
Ha elég súlyos az állapot, az zavarhatja a beszédet, és megnehezíti a száj teljes bezárását. A habsburg család tagjairól készült képek jól mutatják, hogy ezek a torzulások hogyan öröklődtek generációkon keresztül.

Állítólag amikor az első Habsburg uralkodó, V. Károly 1516-ban megérkezett Spanyolországba, nem tudta teljesen becsukni a száját, ami arra késztette az egyik okoskodó parasztot, hogy felkiáltson: "Fenség, zárja be a száját! A legyek ebben az országban nagyon szemtelenek."
 
II. Károly, Spanyolország utolsó Habsburg uralkodója, aki 1665-ben vette át a trónt, szintén deformitásoktól szenvedett. Nem csoda, hiszen apja, IV. Fülöp a saját húgának a lányát vette feleségül.

Károlynak olyan alsó állkapcsa volt, hogy küzdött a beszéddel és a szilárd ételek fogyasztásával, és a hosszú nyelve következtében nyáladzott. Emellett alacsony volt és sánta, valamint enyhén retardált, illetve négy éves koráig nem szólalt meg és nyolc éves kora előtt nem tudott járni.
 
Egy francia nagykövet, aki Spanyolországba utazott, hogy keressen egy királyt egy lehetséges házassághoz, megfigyelte, hogy "A katolikus király olyan csúnya, hogy félelmet okoz, és betegnek tűnik."

A szegény, beteges sorsú Károly nem tudott örökösöket nemzeni, ami véget vetett a Habsburg uralkodásnak. 1700-ban halt meg, mindössze öt nappal a 39. születésnapja előtt.

A Habsburg nők ugyanolyan sorsra jutottak, mint a férfiak. A "Danubia: Személyes krónika a Habsburgok Európájáról" című könyvében azonban Simon Winder szerzője rámutat arra, hogy a Habsburg férfiak legalább elrejthették a szakálluk mögött a kialakult deformitásaikat, sajnos azonban a nők nem voltak ilyen szerencsések.

Az egyik leghíresebb Habsburg nő, Mária Antónia, aki az akkori idők szépségének számított, szinte teljesen megmenekült a családi átoktól. A francia királynőnek állítólag előre nyúló alsó ajka volt, amitől kissé dühösnek tűnt, és nem volt valami vonzó.
Bár meg kell jegyezni, a királynőnek teljesen más problémái voltak, amelyekkel szembe kellett néznie, hiszen 1793-ban halálra ítélték és lefejezték.


Forrás: ujvilágtudat