.

Egy kimonó pusztította el Tokió elődjét



A mindent és mindenkit elhamvasztó városi tűzvészek közül az egyik legnagyobb több mint 360 évvel ezelőtt következett be Japánban. Az 1657-es Nagy Meireki Tűz, avagy a furiszode-tűzvész a japán főváros, Edo (ma Tokió) kétharmadát porig égette, és legalább harminc-, más becslések szerint csaknem száz-, sőt, akár kétszázezer emberéletet követelt, ezzel a mai Tokió elődjének legsúlyosabb katasztrófái közt tartják számon a történészek.

Japán újkori történelmében a Meireki az Edo-korszak egyik szakasza volt (a Jōō és Manji kor között), 1655-től 1658-ig tartott, és Go-Sai tennó, a 111. japán császár nyolcéves uralkodásának elejét jelöli – kevés említésre méltó eseményt jegyzett fel a történetírás ezekből az évekből, az egyik ilyen a fővárost csaknem teljesen megsemmisítő tragikus furiszode-tűzvész. És hogy mi az a furiszode, ami miatt a tűzvész mélyen beleégett a japán történelmi tudatba? Nem más, mint a tradicionális japán viselet, a kimonó egyik fajtája, olyan hosszú, akár földig érő ujjú, gazdagon díszített köntös, ami a japánok ruhatárának legszebb, legnagyobb becsben tartott ünnepi darabja. Az 1657-ben Edót kétharmad részt elpusztító lángok egy ilyen köntös miatt csaptak föl, legalábbis így tartja számon a japán emlékezet.

Fiatal nő számára készült selyem furisode esős tájképpel, a 19. századból, az Edo-korszakból (a tokiói nemzeti múzeum gyűjteményéből)
Fotó: Nagy Attila Károly

Ha hinni lehet a legendának, a tűzvészt egy pap okozta, akit azzal bíztak meg, hogy égessen el egy elátkozottnak tartott kimonót. A kérdéses furiszode egy családé volt, egész pontosan három fiatal, tizenéves lány örökölte egymástól, akik mindhárman meghaltak még azelőtt, hogy elérték volna azt az életkort, amikor már viselhették volna. A baljóslatú ruhadarabot európai idő szerint 1657. március 2-án (az akkori japán naptár szerint az év 18. napján) vetette tűzre a város északi részén lévő sintoista templom papja, és az elátkozott furiszode rászolgált hírnevére: egy hirtelen támadt széllökés fölszította a lángokat, és a ruhadarab parázsló darabjaitól lángra kapott a templom.

Edo térképe 1632 körül
Kép: Edo-Tokyo Museum

Edóban, illetve Tokióban 1601 és 1945 között 85 nagyobb és több száz kisebb tűzvészt jegyeztek fel, de az 1657-es tűz mindennél gyorsabban és jószerével megállíthatatlanul terjedt, alapvetően a következő öt dolog miatt:

  1. a város épületei csupa jól éghető anyagból, nádból, fából, papírból épültek;
  2. az előző évi aszályos idő miatt a házak faanyaga, nádteteje teljesen kiszáradt;
  3. a házak sűrűn, szorosan egymás mellé épültek, az utcák és egyéb közterületek keskenyek, szűkek voltak;
  4. északnyugati irányból hurrikán erejű szél fújt;
  5. Edo tűzoltóbrigádja, a 21 évvel korábban alapított hikesi kis létszámú, rosszul felszerelt és tapasztalatlan volt.

Mindez nagyban segítette a lángok terjedését, a tűz gyorsan átlépte a Nihonbasi-csatornát és a Szumida folyót is, a város lakói pedig képtelenek voltak útját állni az éjszakába nyúló pusztításnak.

A Meireki-tűz egy 1669-es európai metszeten (Arnold Montanus: Gedenkwaerdige Gesantschappen der Oostindische Maatschappy in't Vereenigde Nederland aan de Kaisaren van Japan)
Fotó: Arnold Montanus / Wikimedia Commons

A második nap, január 19-én este a szélirány változása miatt a tűz a város déli-délkeleti szélétől visszafordult, és a lángok nyugati irányba, a városközpont felé kezdtek továbbterjedni, ahol a sógun, Tokugava Iecuna palotája (a Csijoda-kastély) magasodott a környező házak fölé. Azt végül sikerült megakadályozni, hogy Edo vizesárkokkal körülvett központi épülete a lángok martalékává váljon, de szomszédságában a sógun közeli szolgálóinak és hivatalnokainak otthonai csaknem mind megsemmisültek.

A sógun palotájának egyik tornya a Edo-Tokió múzeum makettjén
Fotó: Nagy Attila Károly

A lángokat végül csak a harmadik napon sikerült megfékezni, leginkább annak köszönhetően, hogy alábbhagyott az erős szél. A tűz fölégette a város 60-70 százalékát, a háromszázezer lakos harmada-fele a lángok közt lelte halálát. A túlélők dolgát még hosszú napokig nehezítette a romok fölött elterülő sűrű füst, nehezítve a holttestek összegyűjtését, akadályozva az újjáépítés megkezdését. Az azonosíthatatlanná égett áldozatokat hat nappal később kezdték a Szumida folyó partján ásott tömegsírokba hordani és eltemetni, itt később imahelyet építettek a sok tízezer halott emlékére.

A Nagy Meireki Tűz Japán egyik legnagyobb katasztrófájaként került be a történelemkönyvekbe,

az emberéletben és épületekben okozott kár a 1923-as nagy kantói földrengés és a Tokió II. világháborús bombázása okozta károkhoz mérhető. Edo két év alatt épült újjá, a város tervezésénél figyelembe vették a tragikus tapasztalatokat: szélesebb utcákat jelöltek ki, hogy a jövőben ezek legyenek az esetleges tüzek határai, a házak közti helyeket is szellősebbre vették, valamint egy sor templomot és szentélyt a folyóparton építettek újjá, hogy közel legyenek az oltáshoz használandó víz forrásához. Sokat költöttek a tűzoltóság fejlesztésére is: növelték a létszámot, és egy sor műszaki újítást is bevezettek, például pumpás vízszivattyúkat kezdtek használni, amikkel hordozható tartályokból tudtak vizet locsolni az égő épületekre. (A fő tűzoltómódszer ettől függetlenül továbbra is a lángra kapott épületek gyors lebontása, szétverése maradt).

Pumpás tűzoltókészülék
Fotó: Nagy Attila Károly
 
1833-as festmény Edo tűzoltóiról a Edo-Tokió Múzeum gyűjteményéből
Fotó: Nagy Attila Károly

A sógunátus kötelezővé tette a kevésbé tűzveszélyes építőanyagok használatát, ekkortól kezdődően már vályogból és cserépből épültek az edói házak falai, tetői. A sógun szolgálóinak házait külsőbb kerületekben húzták fel, ezzel felgyorsítva ezen területek urbanizációját: az eredetileg nagyjából 200 négyzetkilométeres város területe a háromszorosára növekedett, előrevetítve a mai Tokió több mint 2000 négyzetkilométeres megapoliszát. Morbid dolog ezt leírni, de jó részben az elátkozott kimonónak és az általa okozott pusztító tűzvésznek köszönhetően fejlődött a japán főváros a világ legnagyobb metropoliszává.

(Borítókép: a Nagy Meireki Tűz egy 1814-es tekercs illusztrációján. Forrás: Wikimedia Commons/Edo-Tokyo Museum)

Forrás: Index

 

Webcam Fuengirola

csak egy kattintás és élőben nézhető a fuengirolai tengerpart



Vár a Costa del Sol

 


 

 
 

 

cheap nba jerseys from china wholesale nba jerseys from china discount nba jerseys from china cheap nba jerseys from china wholesale nba jerseys from china discount nba jerseys from china cheap nba jerseys from china wholesale nba jerseys from china discount nba jerseys from china cheap nba jerseys from china wholesale nba jerseys from china discount nba jerseys from china cheap nba jerseys from china wholesale nba jerseys from china discount nba jerseys from china cheap nba jerseys from china wholesale nba jerseys from china discount nba jerseys from china cheap nba jerseys from china wholesale nba jerseys from china discount nba jerseys from china cheap nba jerseys from china wholesale nba jerseys from china discount nba jerseys from china cheap nba jerseys from china wholesale nba jerseys from china discount nba jerseys from china cheap nba jerseys from china wholesale nba jerseys from china discount nba jerseys from china cheap nba jerseys from china wholesale nba jerseys from china discount nba jerseys from china