Ébren alvók és ébredezők

Alvók és Ébredők – az emberi élet két folyama

Az emberiség fejlődésének egy bizonyos pontján az emberi élet folyama két ágra vált szét. Az egyik folyam, a “fősodor” (közkeletű angol szóval mainstream) (pszicho)statikus, vagy tudatos, a  másik folyam pszicho(kinetikus) vagy, tudatosság hiányában lévő társadalomnak nevezhető.

A pszichostatikus társadalom a nagy tömegeket foglal magában; ők az “ébren alvók”.
Ezek az emberek nem dolgoznak tudatosan önmagukon. Csupán gépek, a körülmények sodorják őket. Működésük a szó minden értelmében mechanikus.

A pszichokinetikus társadalom ezzel szemben tudatos munkát végez önnön fejlődésén, mert cselekvőképes egyedekből áll, akiknek szándékaik vannak.

A gond csak az, hogy a hatalom birtokosai a tudatosság hiányában lévő társadalom vezetői, és hiába igyekszik a tudatos közösség befolyásolni a fősodor gondolkodását, cselekedeteit, vajmi csekély hatást tud kiváltani.

Hogyan fejlődhetne a Föld lelke, ha tudati energiájának óriási része (a tudattalan tömegek) fejlődése megrekedt?

A tudattalan tömeg óriási méretét tekintve felmerül a kérdés: vajon minek kellene bekövetkeznie, hogy felébressze ezt az alvó, fejlődésében megrekedt tömeget? Miféle híd tudna átívelni a tudatoság és tudattalan közti szakadékon?

Az esti híradókat nézve az embernek még aziránt is kétségei támadnak, hogy vajon egy deus ex machina, egy isteni beavatkozás elegendő lenne-e.

És mégis, minden jóakaratú ember tudja, (érzi belül) hogy minden áldott nap ezrével történnek jó cselekedetek a világban; a földkerekség minden egyes városában, falujában.

A jó cselekedetek azonban nem kerülnek rivaldafénybe, elfedik előlünk a híradók hírei, mert a tömegeknek való sugárzásra csak az kerülhet, ami elég borzalmas, elég felkavaró.

Miért akarják a hatalomban lévők, a média és a reklámipar emberei alacsonyan tartani az emberi szellemet, miért az alacsony energiaszintű híreket részesítik előnyben?

A válasz: lényegében ők maguk is alacsony energiaszintű egyedek, akiknek egyetlen “tápláléka” a tömegek fölött gyakorolt hatalom.

Amíg az emberek nem kapnak inspirációt, és nem szereznek tudomást a tudatos fejlődés további lehetőségeiről, addig leigázottságban, elnyomásban lehet őket tartani, kiszolgáltatva az épp hatalmon lévőknek.

A hatalommal rendelkezők, a tudattalan társadalom vezetői pedig tovább élősködnek, mert elszívják az energiát az ellenőrzésük alatt tartott tömegektől.

Sorsukat azonban megpecsételi, hogy nem képesek fejleszteni a lelkük anyagát, egyetlen szerzett és kifejlesztett szubsztanciájuk, a hatalom pedig elporlad velük együtt. És megint csak feltűnik előttünk a kérdés: miféle híd képes átívelni ezen a megosztó szakadékon?

A bolygón megjelenő tudathullám közben tagadhatatlanul nő és dagad, lendülete fokozódik, már elérte a világ minden táját, de erőteljes ellenállásba ütközik.

A tudatos társadalom minden egyes tagjára ötszáz olyan jut, akiknek tudatosodása, ébredése még nem indult be, és amíg a két mentalítás közti híd fel nem épül, ez az arány aligha változik.

Egyvalami mindazonáltal biztosnak látszik: az embereket még fiatalkorukban kell elvezetnünk ehhez a bizonyos hídhoz, mielőtt visszahozhatatlanul elvesznek. A gyermekeket kell megtalálnunk a tudatosság üzenetével, róluk kell gondoskodnunk, minden áldott nap figyelve és erősítve fejlődésüket.

Oktatásukban – amellett, hogy elsajátítják az általános, gyakorlati ismereteket – helyet kell kapnia az önmagukon végzett tudatos munkának is. Egészen korán, még mielőtt ők is áldozatul esnének a kapzsiság oltárán, elméjükkel is meg kell tanulniuk azt, amit a szívük már úgyis tud – hogy minden eleven lény számára a lélek fejlődése az, ami igazán fontos.

.


rejtelyekszigete