Az ember csak behatárolt ideig élő ösztönlény, vagy több ennél?

2016, június 25 - 09:56 | P.R.

Annyira természetes, hogy élünk, hogy el sem gondolkodunk azon hogy ennek mi az értelme. Dolgozunk, pénzt keresünk, majd ezt a pénzt arra költjük, hogy még tovább tudjunk dolgozni. Sokan úgy gondolják ez az élet értelme, még akkor is, ha tudjuk szellemi képességeink jóval meghaladják ezt a szintet.

Az uralkodó tudományos nézet az embert csak a különböző szervek összehangolt működésének tartja, és figyelmen kívül hagyja az ennél többre utaló bizonyítékokat.

A mateiralizmus szerint semmi nincs a fogható mérhető dolgokon kívül. E szerint az ember csupán az állatoknál értelmesebb ösztönlény és életének egyetlen célja az evés, ivás és a mások feletti uralom, a falkavezérség megszerzése.

Ebbe a nézetbe rondít bele a reinkarnáció egyre nyílvánvalóbb léte. A keleti vallások ősidők óta hírdetik, hogy a lélek, ami a kereszténység szerint is örök életű, nem csak egy életciklus idejére költözik az emberbe.

A reinkarnáció valóságossága

A reinkarnációt érintő könyvek, kutatások egyre nagyobb helyet kapnak napjaink kultúrájában, sok ember ennek ellenére nehezen tud megbarátkozni a gondolattal, hogy nem csak egy életet él.

Számos vallás tanítja, hogy az ember nem csak testből, hanem lélekből is áll, ami örök életű. Eltérés a vallások tanításai közözott, hogy például a kerszténység szerint csak egyetlen életünk van, utána az ítélet és az örökkévalóság vár ránk, míg a keleti vallások szerint lelkünk életeink sorozatának része.

A nyugati kultúrkörben elutasítják a reinkarnáció létét, pedig újabb kutatások, tapasztalatok bizonyítják valóságosságát.

Túlságosan sok olyan hiteles eset gyűlt már össze, amelyben gyermekek vagy felnőttek emlékeztek előző életükre, és nemcsak ködös képeket mondtak el, hanem olyan hely-, és személyneveket is, amelyeket később igazolni lehetett. Néhány esetet felkapott a media, mivel annyira megyőző, hogy nem lehetett halucinációnak tekinteni..

Elég csak felületesen belelapozni a téma irodalmába és meggyőző érveket találunk arra, hogy nem csupán egyetlen életet élünk.

Dr. Brian Weiss, a Mount Sinai klinika pszichiátriai osztályának egykori vezetője tekintélyes hosszúságú listát vezet azokról az orvosokról, akik terápiás tevékenységükben rutinszerűen használják az előző életek összefüggéseit.

Életek, mesterek című könyvében dr. Weiss leírja, hogy bizonyos fóbiák, szorongásos rohamok és más problémák gyökere gyakran nem a gyermekkorban rejlik, hanem még korábbi időkben – előző életekben.

Vagyis az orvostudomány is kezdi felismerni a reinkarnáció létét. Amikor felismerjük, hogy többek vagyunk mint fogható hús vér anyag, akkor felmerül a kérdés, most mivel azonosítsuk magunkat. A testünkkel, vagy a lelkünkkel?

Ha azt mondom, hogy az (ÉN) kezem, hasam, szívem, stb. akkor felmerül a kérdés: ki az az ÉN, akinek keze, hasa, szíve stb van? Ez nem más mint a lelkünkel együtt belénk szállt tudatunk, aki testünkkel azonosult ebben az életben.

Mi értelme van ennek az egésznek, teheti fel a kérdést az egyszeri halandó. Na ez az amire a tudományos világ nem tud válaszolni. Viszont az ősi mondákban, vallásokban sok erre vonatkozó ismeretet lehet fellelni.

A tudomány már csak olyan, azt hiszi el amit lát. Attól amit nem lát, az még létezhet, csak egyenlőre nincs olyan ismeret birtokában, ami láthatóvá tenné ezeket a jelenleg láthatatlan dolgokat.. Trója létét is sokáig csak Homérosz fantáziájának tudták be, aztán kiderült, a történet valóságos alapokon nyugszik.

Lassan eljutunk odáig, hogy nem lehet félválról venni az ősi hiteket, mondáknak kikiáltott leírásokat. Így van ez lélekről és a lélek szerepéről is.

Apránként összeáll a kép, hogyan képzeljük el ezt a láthatatlan világot. Abban minden vallás megegyezik, hogy van egy teremtő, aki létrehozta a világmindenséget. A tudomány ezt ősrobbanásnak hívja. A probléma csupán annyi, az ősrobbanás előtti állapotban valakinek a világmindenség összes információját el kellett helyezni abban a robbanó elegyben, ami alapján kialakulhatott a mai univerzumunk. Egy fenyőtoboz magjában is benne van a teljes fenyőfa, ami csak később valósul meg. Élet sem keletkezhetett a szükséges genetikai információk nélkül.

Az információk kiagyalóját nevezik a vallások teremtőnek. Ez a teremtő is él, egy inteligens energia, vagy akár teljesen más formában, de benne van a világmindenség eszenciája. Mivel az élet örök változás, Így a teremtő is újabb és újabb ismeretekre tesz szert. Ezért az univerzumban megteremtette az értelmes életet, amibe mindenhol belehelyezett saját magából egy kis részt. Ennek az értelmes életnek a tapasztalatait a lelkeken kersztül ismeri meg. A reinkarnáció is ennek a folyamatnak a része, hiszen így egy lélek számtalan tapasztalatot tud begyűjteni.

Vagyis az ember nem csak a létfentartásáért güriző ösztönlény, hanam létének ennél nagyobb értelme van. Életünk célja a tapasztalatszerzés, amelyet a teremtő az eljövendő teremtéseinél tud hasznosítani. Mivel a teremtő saját magát helyezte el a lelkekben, így egy kis részt mi is teremtők vagyunk.
A vallások szerinti végitéletkor lelkünk újból egyesül az ősteremtővel, és ez az információ halmaz lehetővé tesz egy új, még tökéletesebb univerzum megalkotását.