1956-ban Franco akarta megsegíteni a magyar forradalmat

Szerző: Czibere Csilla

Sokan vagyunk külföldön élő magyarok, akik alkalmazkodtunk ugyan új lakóhelyünk szokásaihoz, nemzeti ünnepeihez, ennek ellenére nem felejtettük el Magyarország jeles napjait sem.

Egyik ilyen pirosbetűs ünnepünk , október 23, az 1956-as forradalom és szabadságharc napja, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt.

A később véres eseményekké fajuló megmozdulás budapesti diákok egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956.október 23-án, és Csepelen fejeződőtt be november 11-én.
 

Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében vát fegyveres felkeléssé. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásához vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről.  A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen.

Az eddigi ismertekkel ellentétben azonban 1956-ban nem maradt a magyar forradalom magára. Volt aki segítő kezet akart nyújtani országunknak.

Spanyolország vezetője, Franco tábornok 100 ezer önkéntes katonát indított útnak Magyarország felé, hogy megsegítsék a magyar forradalmárokat a bolsevik elnyomók elleni küzdelemben. Alapos kutatómunka arra is de fényt derít, hogy ez a 100 ezer önkéntes fegyveres azért nem érkezett meg Budapestre, mert az Amerikai Egyesült Államok megakadályozta ezt.

Az 1956-ban még hivatalban lévő spanyolországi magyar királyi nagykövet Marosy Ferenc titkára, Czichlert Aurél ezt azzal indokolja, hogy Eisenhower ,az USA elnöke, egyáltalán nem akart harcolni a Szovjetunió ellen.

Szigorúan titkos feljegyzésekből az derült ki, hogy Artajo spanyol külügyminiszter kormányának megbízásából felkereste az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetét, Cabot Lodgeot, és közölte vele: Franco tábornok kész lenne fegyveres erőket küldeni Magyarországra a felkelők megsegítése céljából. Ez volt az egyetlen ilyen jellegű javaslat a forradalom támogatására, amiről az amerikai vezetés tudomást szerzett.

Borhi László Dokumentumok a spanyol segítségnyújtás tervéről című munkájában a következőket írja:"Tudjuk, hogy Franco a bolsevizmus, a szovjet rendszer kérlelhetetlen ellensége volt."

A spanyol államfő, aki a második világháborúban önkénteseket küldött a Szovjetunió ellen, talán úgy érezte, csapást mérhet a kommunista világrendszerre és akár jó pontokat is szerezhet rendszere számára Washingtonnál.

Azoknak, akik ismerik Franco ideológiáját nem kétséges, hogy a spanyol támogatás a magyar forradalomnak őszinte, s egyben bátor szándék volt.

Az amerikaiaknak azonban nem tetszett a spanyol kínálkozás.A washingtoni vezetésnek nem ért annyit Magyarország, hogy miattuk máshol gyengüljenek az USA pozíciói, Az amerikai kormány félt attól is, hogy a katonai beavatkozás esetén fegyveres konfliktusba keveredhet a Szovjetunióval.

Hoover külügyi államtitkár - az iratok tanulsága szerint - közölte a spanyolokkal:

"Mivel egy ilyen beavatkozás nem járhat sikerrel, és azt a "súlyos kockázatot" vonná maga után, hogy az USA "nagyméretű" katonai konfliktusba keveredik a Szovjetunióval, a magyar forradalmat fegyverrel megsegíteni nem lehet."

Megdöbbentő és szintén nem tanítják a történelem órákon, hogy 1956 októberében Habsburg Ottó derekasan, s a magyar érdekek védelmében cselekedett, amikor felkérte Marosy Ferencet, hogy továbbítsa "szuggesztióját" a spanyol kormányhoz, amelyben Spanyolország segítségét kérte az ENSZ-ben a szovjet beavatkozás ellen.

Ennek köszönhetően október végén a Spanyol Vöröskereszt gyűjtőakcióba kezdett a magyar forradalmárok megsegítésére, a magyar kolónia pedig két nap alatt 4000 dollár pénzsegélyt adott össze. Az októberi eseményekre válaszként a spanyol miniszterelnökséget vezető Luis Carrero Blanco 100 000 bevethető önkéntest ajánlott fel Magyarországnak.

Franco 1956-ban a következőkkel akarta támogatni a magyar ügyet: önkéntesekkel, katonákkal, tüzérséggel, tank-elhárító fegyverekkel. Spanyolország és a magyar emigráció kész volt a segítségre, mindent meg is tettek ezért, ám az amerikai kormány megvétózta Franco segítségnyújtási szándékát.

Felkelők a körúton

A tévhittel ellentétben Magyarország nem volt egyedül az 56-os forradalom idején, igaz erről kevesen tudnak és nem is nagyon tanítják az iskolákban.

Franco diktátor volt, itt élve Spanyolországban sokat hallottam rémtetteiről, ami elítélendő, de segítőszándékával amit Magyarország felé nyújtott a forradalom idején javított a képről amit eddig róla alkottam. Lényegtelen, hogy a bolsevikok határtalan gyűlölete vagy emberi jószándék vezette, az egyetlen volt aki igazán ott akart állni országunk mellett a nehéz időkben.

Forrás:
https://hu.wikipedia.org

http://harcunk.info