Idegen járművek nyomvonalai a Holdon?

2014, március 15 - 12:52 | Costa del Sol m...

Az egyik legérdekesebb jelentés, amely kikerült a NASA bürokráciájából az Apollo Hold-program során, az Apollo 17 Előzetes tudományos jelentése volt 1973-ban.

Apollo17 start

Ez a jelentés részletes információt tartalmazott azokról az érdekes nyomvonalakról, melyeket a Hold felszínén észleltek és fényképeztek le. Közülük 34-et, amelyek az Apollo 17 leszállási zónájába estek, gondosan megmértek és megvizsgáltak. A párhuzamosan haladó nyomvonalak hosszúsága 1 km és 2,5 km között mozgott. Szélességük 11,5 méterig terjedt,

átlagban meghaladták az 5,5 métert.
A nyomvonalakat általában csoportokban fedezték fel; 8-10-et találtak egy csomóban valamelyik lejtőn, aztán egy újabb tucatot egy másik csoportban valahol egészen másutt. Azok a tárgyak (elsősorban holdbeli sziklák), melyeknek a NASA hivatalnokai később ezeket a nyomvonalakat tulajdonították, 25 százalékkal szélesebbek voltak, mint maguk a nyomvonalak.

A NASA egyik fotóján levő kisebb tárgy, mely egy hosszabb nyomért lenne felelős, feltehetően kráterből származik, mielőtt legurult (?) volna a domboldalon.

Karl Leonard könyvében azt állítja, hogy ezeket a nyomvonalakat valószínűleg valami primitív holdbeli járművek hagyták hátra. Ha valaki tanulmányozni kezdi az Apollo 17 fotóit ezekről a nyomvonalakról, azonnal világossá válik számára, hogy valamilyen kerekes járműtől és nem súlyos szikláktól származnak. Ez a fantasztikusan szimmetrikus formájú csapás, amelyet az úgynevezett sziklák egyike hagyott hátra, egyértelműen másra utal, mint hatalmas, 22 méter széles kődarabok csúszkálására.

Nyomvonal, a végén kivehetetlen alakzat. (A NASA szerint szikla)

Még nagyobb rejtély az a fénykép (XIV. tábla az Apollo 17 Előzetes tudományos jelentéséből) amelyen két igen hosszú csík látható a Hold porában, az egyik 270 méter hosszú, a másik 350 méter. A fotón látható tárgyak, amelyek állítólag ezeket a nyomokat okozták, vakítóan lángolnak a napsütésben, és egyetlen részletet sem lehet belőlük kivenni. De határozottan nem úgy néznek ki, mintha sziklák lennének.

Teljességgel lehetetlen, hogy ezek a hatalmas kövek külső behatás nélkül gördüljenek le egy lejtőn és hosszú, vízsintes részeken is áthaladó nyomvonalat hagyjanak maguk mögött. Az egyik ilyen szoba-méretű szikla egy NASA-fotó tanúsága szerint szögletes formájú volt, nem látszott túl hajlamosnak a gördülésre. Végül is hogyan tudna egy ilyen hosszúkás tárgy csak úgy magától legurulni?

A “gördülő” magyarázat a nyomvonalak létezésére nemcsak túl kényelmes, de elég gyengének is bizonyul, ha egy kis logikát szegezünk ellene. A 34 sziklanyomot megvizsgálva csak az esetek egynegyedében tudták megtalálni a “tettes” sziklát. A többiek esetén vagy egyáltalán nem voltak sziklák a közelben, vagy éppen ellenkezőleg, olyan sok, hevert ott, hogy gyakorlatilag lehetetlen volt eldönteni, melyik is gurult le közülük-írja a rejtélyek szigete