Jelenlegi hely
.
Salamanca turista szemmel
Spanyolország hatalmas és gyönyörű ország. Ezt mindannyiszor megtapasztalom, valahányszor útra kelek benne.
Salamanca, katedrális
Legutóbb kiruccanásunk Salamancában volt, amire az interneten látott gyönyörű képek, és az itteni szomszédunk hívta fel figyelmünket. Nejem rákattant a témára, ezzel el is dőlt: Utazunk. Igen ám, de hogyan? Kocsival minimum egy nap, valamivel több mint 700 km, ami délelőtti indulással, némi pihenővel, késő délutáni, inkább esti érekezést jelent. Végül mégis a repülőt választottuk, ami olcsóbb is, gyorsabb is, gondoltuk. Részben igazunk is lett. A repülő valóban egy óra alatt tette meg a Malaga Valladolid távot. Csak hát a repülő nem az erkélyünkröl indul, így jelentős járulékos idő jött még ehhez az egy órához. Eljutni Malaga reptérrre, várakozni a gép indulására kocsibérlés Valladolidban, és onnan még elautózni Salamancára, még négyszeresét tette hozzá a levegőben töltött egy órához. Azért még így is legalább másfél órával korábban értünk a szállásra, mintha kocsival mentünk volna. A kocsibérlésnél viszont egy kis meglepetés ért, mert jóval drágábbra sikerült az előzetes terveinknél.
Tervezéskor ekkora járulékos idővel, és ekkora járulékos kényelmetlenséggel nem számoltunk. Ezek voltak azok a részek, amik nem úgy sikerültek, mit ahogy gondoltuk.
Viszont újból megállapítottam magamban: Hatalmas ez az ország. Egy órányi repülés után, még csak Észak-Spanyolország közepére értünk.
Salamanca felé haladva érdekes kisváros előtt haladtunk el Tordesillas. Egy gyors kép, semmi nézelődés gyerünk tovább.
Tordesillas
Végre Salamanca.
Még az este besétáltunk a belvárosba, ne a szálló környékén múlassuk az időt. A már ugyancsak hűvös estén az ucákon, bárokban, vendéglőkben, sörözőkben nyüzsögtek a fiatalok. Idősebbekkel csak akkor találkoztunk, mikor megláttuk magunkat néhány kirakat tükröződő üvegfelületén. Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a 192 ezres lélekszámú városban az egyetemen közel 30 ezer diák tanul. Balgaság lenne azt feltételezni, hogy ezek otthon töltik a péntek estét. További nézelődésünket elmosta az eső, úgyhogy hazafelé megtartottuk régóta esedékes futó edzésünket.
Salamancai egyetem temploma
Az egyetem bejárata és az egyetem épülete
Ilyenkor jut eszembe, a sok galádságot elkövető Franco diktátort nem sokan dicsérik, de azt mindenkép javára kell írni, nem vitte be országát a második világháborúba. Ennek következtáben rengeteg régi műemlék megmaradt korabeli állapotában.
A Mórok kiűzése után (Granadát 1492-ben foglalták el a katolikusok) az amerikából beinduló kincsfolyam, hatalmas kastélyok, katedrálisok, építését tette lehetővé. Ezen monumentális alkotások a legtöbb helyen szinte eredeti állapotban maradtak meg.
A templomba belépve egyből az jutott eszembe, itt bizony tériszonyos kőfaragó nem dolgozhatott. A kupola 110 méter körüli magasságában talán még a madár is elszédül, nem hogy egy egyszerű kőfaragó. Ha ott kicsuszott kezéből a véső, várhatott egy darabig, míg az inasa viszahozza. Keringtem a katedrális körül, de nem találtam jó helyet a fényképezéshez. A szűk utcák nem engedtek rálátást, a részletek meg nem mutatják az épület monumentalitását. Ez a kép a folyó felöl láttatja a régi házak felett trónoló épületegyüttest.
Hát nem is. Egy nagy átverés. A katedrális 1992-es renoválásakor a relifeket is helyrehozták. Az egyik teljesen amortizálódott jelentéktelen dísz helyett huszáros csínytevésként tették ide ezt az alakot. Úgy vélem ez nem a kőfaragó restaurátor egyéni akciója volt, hanem ehhez néhány feljebbvaló hozzájárulása is kellett.
Ez jó reklámfogásnak bizonyult, mert ennek kapcsán széles körben ismerté vált a salamancai katedrális. Aki mégsem tudna róla, annak figyelmét felhívják az helyi idegenvezetők.
Az egyetem régi előadótereme híven tükrözi a közékori hangulatot. A díszes menyezet ámulatba ejti a látogatókat, az ott szervezett konferenciák előadások hallgatóit. Mennyi munkát, mennyi értéket rejtenek ezek az épületek.....
Evés után a Plaza Mayor egyik üzletében jól esik a fagyi.
Plaza Mayor nappal