Halála után vásári látványosság lett a bőrére tetovált minta

Egy, a 19. században élt francia férfi lenyúzott és egy londoni gyűjteményben őrzött, erősen tetovált bőrét vizsgálták meg első alkalommal tudósok, az eredmények egyedi betekintést nyújtanak a férfi életébe.
 

„Monsieur Bonheur” bőre

 

Preparált tetoválások

A 19. században nem volt ritka, hogy orvosi különlegességekként megőrizzék emberek tetovált bőrének darabjait – különösen, ha azok egzotikus kultúráktól, például a Csendes-óceán szigeteinek különböző őslakos népeitől származtak (az új-zélandi maorik tetovált arcú fejeit, amelyek egyébként szakrális jelentőséggel bírnak például volt, hogy kuriózumként árulták is Európában).

Emellett – mivel az európai kultúrkörben a tetoválásokat a bűnözéssel azonosították – orvosi tanulmányozásra szolgáló példányokként is szokás volt megőrizni a tetoválásokat. Csak a londoni Wellcome Gyűjteményben például 300-nál is több tetovált bőrfelületet őriznek, amelyek „tengerészektől, katonáktól, gyilkosoktól és bűnözőktől” származnak.

A legújabb tanulmány alanya azonban nem egy kisebb bőrfelület néhány mintával: egy ember teljes elülső felének lenyúzott bőréről van szó, amelyet a bokától a fejtetőig lehántottak, az arcot és a füleket is beleértve.

A nemi szervek bőrét azonban nem tartalmazza a különös példány, ami eleinte megnehezítette az illető nemének megállapítását a kutatók számára. Mivel azonban nők ilyen mértékben ritkán tetováltatták magukat ekkoriban, valószínűbbnek tűnt, hogy egy férfi bőréről van szó. Habár nincs nőies mellekre utaló nyom, egyúttal arcszőrzet sem található a megőrzött bőrön. A tudósokat végül a férfias mintájú kopaszodás jelei győzték meg arról, hogy valóban hímnemű egyén bőrével van dolguk.

E bizarr orvosi emlék az egyetlen ismert példa Európában egy teljes emberi test tetoválásainak ilyen formában történt megőrzésére. Hasonló esetek Japánból ismertek, ahol a tetoválást a 19. században betiltották, és kizárólag úgy volt rá törvényes lehetőség, ha az illető beleegyezett abba, hogy halálát követően az orvostudománynak adományozza bőrét.
 

A férfi új nevét adó hastetoválása

A francia férfinak mind képes, mind szöveges tetoválások vannak mind végtagjain, mind törzsén – bizonyára ezért döntöttek annak idején úgy, hogy az egészet eltávolítják és tartósítják. Hastájékán, nemi szerve felett a csupa nagybetűs „BONHEUR”, azaz „boldogság” szó olvasható, így a kutatók elnevezték az ismeretlen férfit Monsieur Bonheurnek.

Bárki is távolította el a férfi bőrét, rendkívül szakszerű munkát végzett. Mindössze két részletben sikerült végrehajtania a műveletet, a korabeli boncolásoknál bevett minta szerint. A kutatók CT-vizsgálatokkal is megerősítették, hogy kizárólag a bőr került eltávolításra, a minta egyéb szövetet nem tartalmaz. A bőr vágott széleit, köztük a „BONHEUR” felirat középső részét aztán újra összevarrták, hogy egységes képet adjanak. Az eljárást olyan személy kellett, hogy végrehajtsa, aki orvosi képzettséggel és tapasztalattal is rendelkezett.

Ezután azonban a bőrt széleinél szögekkel egy fa laphoz rögzítették, és lószőrt tömködtek alá, hogy térbeliséget adjanak neki. E munka már meglehetősen durva volt a precíz eltávolításhoz képest, és arra utal, hogy anatómiai preparálás helyett sokkal inkább látványosságként való mutogatásra szánták.

Rejtélyes, de bizonyára kalandos életút

Amikor Monsieur Bonheur maradványait megvásárolta a jelenlegi tulajdonosuk a 2000-es évek elején Párizsban, semmiféle dokumentáció nem volt hozzá arról, mennyi idősek, illetve ki volt az illető. Az eladó azt állította, a bőr egy Marseille-ben felakasztott gyilkosé volt, és lenyúzását követően a bíróság ajtajához szögelték elrettentésül. E beszámoló korántsem tűnik hihetőnek, ami általában véve jellemző az emberi bőrből készült kuriózumokra, mint például az abből készült könyvkötésekre.

A bőr különféle halál utáni elszíneződései és torzulásai miatt a tetoválások egyes helyeken elsötétültek, és az egymást helyenként átfedő fekete körvonalak és satírozás is nehezíti több alkotás azonosítását. A legsötétebb helyeken azt is lehetetlen volt elsőre megállapítani, van-e egyáltalán ott tetoválás. Hogy a végére járjanak a kérdéseknek, a kutatók CT-vel, multispektrális képezéssel, röntgennel és infravörös reflektográfiával is megvizsgálták a bőrt, továbbá digitális mikroszkóppal a bőrt és a hajat is.

Arra jutottak, hogy körülbelül 55-60 képes tetoválás és kilenc szöveges elem található meg a páratlan bőrpreparátumon. A motívumok közt vannak virágok, állatok, szíveket átszúró tőrök, kardok, zászlók és emberalakok is – nők és férfiak egyaránt. Az emberalakokból van a legtöbb, köztük vannak egész alakok, mellalakok és arcok is.

A férfiak a legkülönbözőbb arcszőrzetekkel és ruházattal bírnak – egyesek bohócsapkát vagy turbánt is viselnek. A nők különböző hajviseletekkel rendelkeznek, de némelyikük kalapnak tűnő fejfedőt is visel. Egyes nőalakok természetesen meztelenek, egyikőjük alatt a „Flourine” név szerepel. Ugyanez a név előfordul egy másik tetoválásban is, így feltételezhető, hogy Monsieur Bonheur romantikus kapcsolatban állhatott egy ilyen nevű hölggyel. Egy horgony, amely mellett a „Vive la Flotte” („Éljen a Flotta”) szöveg szerepel arra utalhat, a férfi valamikor a haditengerészetnél szolgált.

Más nyomok arra utalnak, a törvénnyel és a hatóságokkal korántsem volt ennyire szívélyes Monsieur Bonheur viszonya. Az egyik, két egymást keresztező kardot formázó ábránál olvasható „Mort aux Commissaires” („Halál a Biztosokra”) felirat vélhetően a Commissaire de Police Judiciaire-re, azaz a rendőrfőkapitányra utal. Egy metaforikus tetoválás pedig azt sugallja, a férfi börtönviselt lehetett: egy oszlophoz láncolt egyenruhás (talán rabruhás) férfinak egy madár a „Liberté” („Szabadság”) feliratot hozza. Az oszlop alján az 1883-as évszám olvasható – talán börtönbe zárásának, vagy éppen szabadulásának éve.

Az oszlophoz láncolt alak

Ha az 1883-as dátum valóban a börtönből vagy katonai szolgálatból való szabadulását volt hivatott jelölni, lehetséges, hogy a férfi még ez előtt meghalt – egy rabbal vagy alacsony beosztású katonával ugyanis jóval nagyobb eséllyel történhetett meg, hogy a maradványai felett rendelkezők tetoválásaiért lenyúzzák és kipreparálják bőrét.

A tetoválások kiállítása élő személyek esetében is bevett gyakorlat volt a korban – a különféle mutatványosok közt rendre feltűntek az egész testükön tetovált személyek, mint önálló látványosságok –, és könnyen lehet, hogy Monsieur Bonheur bőrét a karneváli múmiákhoz hasonlóan különféle rendezvényeken mutogatták.

Az ilyen emberi maradványokat gyakran hirdették egészen hihetetlen, túlzó háttértörténetekkel, hogy fokozzák az érdeklődést – ez magyarázhatja azt a történetet, amelyet a bőr jelenlegi tulajdonosának adtak elő a 2000-es évek elején.