Jelenlegi hely
.
Várrom Lanjarónban
Spanyolországban Lanjarón várost nem, de a róla elnevezett ásványvizet szinte mindenki ismeri, pedig a lanjaroni vár a múltban fontos szerepet töltött be a mórok és a keresztények közti harcokban
Lanjarón (Alpujarra régió) a Sierra Nevada nehezen átjárható hegyláncán áthaladó tengerhez vezető út mellett fekszik. Granada környéki termékeny terület és a tengerpart között a középkorban ez egy fontos kereskedelmi út volt.
Alpujarra a Sierra Nevada hegység déli, tenger felőli oldalán lévő terület, amit a 14.-15. szézadban szinte kizárólag mórok laktak. A hegyes völgyes területet nehéz megművelni, ezért a mór idők előtt majdnem lakatlan volt. A mór hódítással együtt jöttek azok az az új hazát kereső, az afrikai Atlasz hegység viszonyaihoz szokott arabok, akiknek nem volt idegen a nehezen járható hegyvidék. Hamar alkalmazkodtak az afrikainál hidegebb klímához és teljesen belakták a vidéket.
Alpujarrai táj
Lanjarón várát a 13. század körül éptették a mórok az északról délre vezető út ellenőrzésére. A 14. században a kasztíliai keresztény csapatok rendszeres betörései miatt megerősítették.
1492-ben Granada keresztény kézre került. A város átadásának egyik feltétele az volt, hogy a tartományban élő, ekkor még többségben lévő muszlim lakosság megtarthassa vallását.
A hatalomváltás után a lanjaroni vár a korona birtokába került. Most már a keresztények tudták innen ellenőrizni és zaklatni a mór lakosságot, ami az ott élő móroknak nem igazán tetszett.
1500 március 8-án fegyvert fogtak és visszafoglalták a várat. Ez viszont a katolikus királyoknak nem tetszett, úgyhogy jelentős csapatokkal személyesen indultak visszaszerzésére.
A jelentős túlerő beszorította és kilátástalan helyzetbe hozta a védőket, akik tudták milyen kegytlen halál vár rájuk ha megadják magaukat. A 300 védő megadás helyett az öngyilkosségot választotta, és a vár ormáról ugrottak le a mélybe.
Granada átadásakor kötött egyezményt a keresztények a további 70-80 évben sem tartották be, a mórok számára egyre nehezebben betartható rendeleteket hoztak. 1586-ban Alpujarra lakossága fellázadt és több mint két évbe telt a keresztényeknek leverni a lázadást, úrrá lenni a helyzeten.
A lázadás leverése után a mór lakosségot elűzték, de minden faluban hagytak egy-két családot, hogy az északról betelepített spanyol parasztoknak megtanítsák a hegyvidéki gazdálkodást.
Alpujarra régió urai nem örültek ezeknek az újonan betelepített spanyoloknak, akik szépen tudtak imádkozni, de nem voltak olyan szorgalmasak mint a kitelepített mórok
A vár állapota fokozatosan leromlott, katonai jelentőségét elveszítette, 1638-ban Pedro López de Calo, megóvó gondnokságért cserébe öt életre (öt generációra) megkapta a lanjaróni kastélyt
A vár falai igazodtak az alapjául szolgáló sziklához.
A 18. században állapota tovább romlott szerepe már csak a közelben épülő házak építőanyag ellátásában volt. Innen vitték a köveket az építkezésekhez.
Ezt az 1800-as évek végén megtiltották, de még több mint száz évig nem történt semmi. 2010 után kezdték el a helyreállítást.
A felújítás és állagmegóvás elég furcsára sikerült. A beépített fém rudak befejezetlen álványozás hatását keltik, pedig csak azt mutatják medidig értek egykor a falak
Lanjaron város a sziklák alatt helyezkedik el a spanyol kisvárosok jellegzetességével. Rendezett főtér, fehérre festett, karbantartott házak, kesleny utcák.
Az erőd a városon kívüli sziklaoromra épült ahová néha meredek, de inkább kényelmes gyalogúton lehet feljutni.
Napjainkban Spanyolországban az ásványvze miatt ismerős a Lanjaron név
Lanjaron 6 forrását 1830 óta palackozzák. Párizsban 1876-ban került bemutatásra, ahol ezüst érmet nyert. Azóta töretlen népszerűsége.
A helyszínen palckozás nélkül llehet inni a híres ásványvizet