Utazások az Ibériai-félszigeten, a covid19 kötöttségei mellett I.rész

2021, február 7 - 19:17 | Costa del Sol m...

Szerző: Vadász Zsolt

Hol volt...vagy, inkább hogyisvolt?

Nosztalgiára okot adó világ: a Trabantozás világa..

Ki az az eszement aki a mai világ digitális komfortjából hajlandó kilépni és bevállalni egy múlt évszázadbeli jármű használatának viszontagságait?

Nos, ezek mi vagyunk, a Trabant-expedició résztvevői.

A kezdetek régebbre nyúlnak visza. Pontosan negyed évszázada alakult az ominózus "Geonauta Baráti Társaság" elsősorban környezetvédelmi, természetvédelmi feladatok megvalósítására.

Aztán megszületett az az eszement ötlet, hogy megmutassuk a Világnak, nem kell a 2 tonnás jármű, nem kell a 20 litereres fogyasztás, mert Glóbuszunk bármely pontja elérhető egy ilyen kisfogyasztású, ólcsó népautóval is.

Ez lett a Trabant-expedició, amivel először az északi sarkkört jártam be télen, mert az úgy érdekes. Aztán Afrika.következett ahol ötször is voltam, mert az is nagyon érdekes.

Spanyolország, lett a következő cél, ahol eddig csak gyalog jártam. Érdekelt múltja, történelme, kultúrája..

Engem Vadász Zsoltnak hívnak és 7.esztendeje vezetem a Trabantos világjárásokat. A utóbbi időszakban is mentem, pedig az elmúlt év sok mindenre ideális lehetett, csak éppen az utazásokra nem.

Vallom ugyanakkor, hogy "éljük úgy az életünket, mintha mi sem történt volna. - és ha mások nem tudjak ennek ellenkezőjét bizonyítani, akkor én csinélom jól."

Ennek az elvnek alávetve magam indultam el a korlátozások enyhítésekor sorrendben 18. El Camino utamra. Célomnak tekintettem zarándok társaim által elhagyott szemét összeszedését, ezen a Pireneusokon átívelő, az Ibériai-félszigetet északon átszelő nagybetűs ÚTON. Spiritualitás, és csodák. Aki volt rajta tudja, átélte.

szemét az ELCaminón

Azonban most nem erről fogok beszámolni, hiszen ez gyalogos út volt, aki kíváncsi rá tekintsen bele a www.geonauta.hu oldalba.

Beszámolni inkább Fehér Attiláról szeretnék, aki csatlakozott a Trabant expedíciómhoz. Magyarországról Trabanttal indult el Hispániába akkor, amikor 2020 novemberében ismét bepirosodtak a megyék, és a covid 19 miatt városokat szigeteltek el egymástól Európa szerte.

Úgy gondolom, Attila még saját családja körében sem tudta bizonyítani józan eszét, mégis nekivágott a 7 országból álló, közel 8000 kilométeres útnak.

Bátraké a szerencse!

Betartva minden Covid19-es előírást, a határokon vagy ellenőrző pontokon nem szankcionálták az utazását pedig, az nehezen mondható, hogy a Trabant a kertek alján észrevétlen elsunnyogott volna a végső célig, Finisterig!

Már egy trabi is feltűnő jelenség, hát még ha még kettő van belőlük. Spanyolországban jött össze a tlálozás Attilával, innen együtt kalandoztunk tovább.

Volt abban gyaloglás, vagy éjszakai szabadban alvás 1500 méteres magasságban, szakadó havasesőben, de volt útszéli szervíz is, mert bizony a Trabantok olyanok mint a tevék...tudnak makacskodni keményen.

Az utazást, a tájak szépségeit nem árnyékolták be ezek a nehézségek.

Nem éltünk nagy lábon. Nem éttermeztünk, mert az éttermek a vírus miatt amúgy is nagyrészt zárva voltak. Nem hoteleztünk, mert a Trabikban, mint átépített túra autókban, volt lehetőségünk éjszakázni.

Rendőri problémáink csak akkor akadtak, ha már nagyon feltűnően viselkedtünk, mint pl. maszk nélküli beszélgetés.

A legjobb az az volt, amikor az autóm egykori felségjelzése (DDR) miatt egy rendőrhölgy lerázhatatlanul ránkszállt: hogy mi bizony vérlázító kommunisták vagyunk!

Nehéz volt megértenie, hogy nemcsak NEM vagyunk kommunisták, de már azaz ország SINCS, amit hajdan Kelet-Németországnak hivtak.

Pörögjünk tovább.

Az El Bierzo hegységben, még kicsit humanitáriuskodtunk, segitettünk egy a hegyen élő öregnek, majd munkánk befejeztével indultunk tovább Fisterrába.

Éjszakáztunk néhányat a végső fokon, majd Attila egy nagy kanyarral hazafelé vette az irányt, jómagam pedig Badajos-ban az extremadura rallyn vendégeskedtem és állítottam ki a Világjáró Trabantot.