Szívműtét után

Lekerültem az intenzívről, ahol kb. 10 napot voltam, altatva, mellettem lepedőkkel elválasztva a teremben cserélődtek az arcok, vagy osztályra vitték őket vagy lesimították a szemüket és átadták az üressé vált ágyakat másoknak. Nyitott szívműtétemet követően lassan kezdtem felépülni, már nem kellett az állandó készenlét az életben tartásomhoz, szóval
 

lekerültem az osztályra. Mellettem a 6 ágyas teremben egy úr várt a saját műtétjére, már két napja, mondták neki, ahogy lesz lehetőség , megoperálják. Nap mint nap fel volt készülve rá, hogy viszik, nem kapott reggelit, nem ehetett semmit, várt a sorára. Én akkor kezdtem magamhoz térni, megtudtam, hogy szélső jobboldali újságokat olvas, nézeteit onnan meríti.Sok beszélgetni valónk nem volt ezek után. Egyszer csak hallom, hogy egy versből idéz, kértem folytassa. Arany János írta verset

,"Láttam sok kevély fogatot,

Fényes tengelyt, cifra bakot:

S egy a lelkem!

Soha meg se irigyeltem."

Megtette. Kezdtem én is egy vers felmondásába, bár hang alig jött ki a torkomon, majd a sort Ő folytatta. Mintegy verseny alakult ki, ki tud fejből több verset felmondani. Az úr csak nézett,miként létezik, hogy egy általa nem nagyra becsült magyarnak tartott ember, magyar költőket mond, még nála is többet.

A későbbi napokban, míg el nem vitték ,hogy megoperálják, már nagyobb volt irányomba a rokonszenve, kérdezte, mire van szükségem, stb.

Elvitték, megoperálták, többet nem láttam. A helyét más foglalta el, de a költészet szeretete máig emlékembe idézi őt, nézetei ellenére és dacára.

Ha egy úri lócsiszárral

Találkoztam s bevert sárral:

Nem pöröltem, -

Félreálltam, letöröltem."

Valko Gábor