Szennyezett víz vetett véget az ezeréves maja városnak

A víztározók üledékéből gyűjtöttek mintákat

A Cincinnati Egyetem tudósai által vezetett csopSort elemezte a mai Guatemala területén található, egykori város víztározóiban található üledéket, és bizonyítékokat talált olyan mérgező anyagokra, amelyek ihatatlanná tették Tikal ivóvízét.

A súlyos aszályra hajlamos, valamint a tavaktól és folyóktól távol fekvő város fénykorában akár 100 ezer ember is élhetett,ám amikor az esővízgyűjtők szennyezetté váltak, az végzetesnek bizonyult.
 

Tikal központi rezervoárjai az életfenntartó funkció helyett megbetegítették az embereket, amivel gyakorlatilag és szimbolikusan hozzájárultak ennek a csodálatos városnak az elnéptelenedéséhez – mondta David Lentz, a Cincinnati Egyetem munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

A tudósok a maja város tíz egykori víztározójának üledékéből gyűjtöttek be mintákat: az ősi szennyeződésekben még mindig jelen lévő DNS elemzése két különböző cianobaktérium (kék-zöld alga) nyomát tárta fel ezekben.

A bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek a korabeli, veszélyes szervezetek, a Planktothrix és Microcystis, évszázadokig jelen lehettek a víztartályokban.

A víz szennyeződése valószínűleg különösen problematikus lehetett a kék-zöld algavirágzások idején, a súlyos szárazság időszakában – mutatott rá Kenneth Tankersley régészeti geológus. – A víz minden bizonnyal piszkos, illetve kellemetlen szagú és ízű volt, amiből senki sem akart inni.

Higannyal szennyezett ételeket ettek

Nem ezek funkcionáltak azonban az egyetlen mérgező forrásként: az elemzés azt is feltárta, hogy az üledékben különösen magas volt a higany szintje. Miután a szakértők kizárták a természetes környezetből származó higanyszennyezés forrásait arra jutottak, hogy valószínűleg maguk a maják juttatták be a szennyező anyagot a vízbe.
 

A színek fontosak voltak az ősi maják világában – magyarázta Tankersley. – A falfestéshez használt, vörös színezőanyaguk jellemzően cinnabaritot, azaz higany-szulfidot is tartalmazott, amely mérgező hatással bír az emberekre is, akik ezzel érintkeznek.

Ezt gyakran kombinálták vasoxiddal, hogy különböző árnyalatokat kapjanak, aminek kiemelt szerep jutott a temetéseken. A kutatók szerint talán a maják is tudtak a festékanyagban rejlő veszélyről, de arról biztosan nem volt tudomásuk, hogy az esővíz idővel a toxikus pigmentek veszélyes szintű mennyiségét mossa be a festett felületekről a város víztározóiba. A folyamat végül megmérgezte a város vízkészleteit, köztük az elit tagjait is, akik Tikal palotája és a templom víztározóinak közelében élek.

Ennek eredményeként a maja civilizáció egyik legpompásabb városának vezető családjai valószínűleg minden étkezéskor higannyal szennyezett ételeket kaptak – magyarázták a kutatók a Scientific Reports tudományos szaklapban publikált tanulmányukban. – A szennyezett víz negatívan befolyásolta a közösség, különösen a kormányzó elit egészségét, és veszélyeztették a hatékony vezetés képességét.

Az édesvíz, mint a kultúra erős szimbólumának hiánya valószínűleg az utolsó szalmaszálnak bizonyult az összeomlás szélén álló, aszály által sújtott, súlyosan szennyezett városban. Az élhetetlenné vált települést végül a 9. században elhagyták a városlakók.