Az Octavius megfagyott legénysége

A 18.-19. század tengerészeinek körében nem volt idegen a szellemhajók története. Ezekről a legénység nélkül haladó hajókról különös, misztikus legendák keringtek.  Amikor a kikötői kocsmákban szóba került egy ilyen hajó, elhalkultt  a zsibongás és mindenki a történetre figyelt.

Az egyik ilyen történet szerint 1775. október 11-én a Herald nevű bálnavadász hajó legénysége egy meglehetősen rossz állapotban lévő, kétárbócost vett észre, mikor Grönland nyugati részénél hajóztak. Miután a közelébe érkeztek, látták, hogy semmi mozgás nincs a fedélzetén.
  A Herald kapitánya 5 matrózt küldött át a különös hajóra, hogy kiderítsék mi történt. Se kiabálásukra, se a zajra, ahogy felmásztak a fedélzetre, nem jött elő senki. Elsőként a kaptány kabinjába mentek, ahol meglátták az asztal melletti karosszékben ülő, jéggé fagyott kapitányt. Kezében toll, előtte a hajónapló, aminek lapjai szétszóródtak és odafgytak az asztalhoz. A kabin másik oldalán a padlón feküdt egy szintén jéggé fagyott női holttest. Az ágyon pedig állig betakarózva egy 5-6 éves fiú feküdt. A hajón szolgáló 28 matróz a fedélközben fagyott halálra. A hideg konzerválta állapotukat, és úgy néztek ki, mintha csak néhány napja haltak volna meg. 
  A tengerészek, mint tudjuk, igen babonás népség, jobbnak látták gyorsan elhagyni ezt a kísértet hajót, mielőtt a halottak szelleme rájuk telepszik. Nem kutakodtak tovább, magukhoz vették a hajónapló mozdítható részét, de nagy sietségükben nem foglalkoztak a napló asztalhoz fagyott lapjaival, csak vitték ami a kezükben maradt.

A napló utolsó bejegyzése 1762. november 11-re datálódik, a következő 13 évről semmi nem tudni. Valószínű, hogy a különös,  gyorsan bekövetkező fagyhalál ezekben a napokban történhetett.

Mint kiderült, a napló az Octavius nevű hajóé volt, amely 1761-ben hagyta el Angliát, hogy Kínába vigye rakományát. A hajón a kapitányon a feleségén és a kapitány kisfián kívül még 28 tengerész indult útnak. Kínába az út viszontagségai miatt késve érkeztek.
A kaptány  visszafelé a gyorsabb haladás érdekében a hírhedt északnyugati átjárót választotta, de élve ezen nem jutottak keresztül.  A hajó végül megtalálta az átjárót, és át is haladt rajta, ám ezt már szellemhajóként, kitéve a természet elemeinek, a fedélzetén egyetlen élőlény nélkül. Az Octavius 13 évnyi sodródás után került Grönland nyugati vizeire, ahol a Herald bálnavadász hajó talált rá.

Ez a legenda az elmúlt évszázadokban színesedett, részletekkel gazdagodott, és még a szellemvilág is szerepet kapott benne.
A történet egyik 1905-ös változata szerint – amely David Meyer brit szerző tollából származik – a tengerjáró valódi neve Gloriana volt, míg a legkorábbi változatában – amely 1828. december 13-i dátummal, egy philadelphiai újságban jelent meg, a hajó nem volt megnevezve.