Megjártuk Portugáliát! /IV. Rész. Porto./

 

Szerző:
Gesler György
 

Megkóstóltuk Portoban portóít
 

Kicsit kapkodtam az előző rész végén, mert mielőtt Portoba értünk volna, megálltunk a vallásbiznisz egyik jelentős helyén Fatimában. 1917-ben megjelent a Szűz Mária három lurkónak , aminek aztán jó nagy visszhangja lett és olyan nagy , hogy 53-ban mindjárt építettek is egy hatalmas templomot , előtte pedig kialakítottak egy százezres tömeget is befogadni képes teret.
 

    Most ugyan forró nyári délután van, csak néhány százan! csellengenek, de a "faliújságokon" láthatóak voltak szép, régebbi képek , ahol bizony zsúfolásig megtelt a hatalmas és impozáns tér, főleg mikor a Pápa celebrálhatott egy ünnepi misét. 

   A 7800 lakosú város évente 5 millió! zarándokot ,/ meg minket a két turistát/ fogad. Mindazonáltal, minden étterem,  délután 5 óra lévén, zárva volt, végül csak egy kínai talponállóban tudtunk ebédelni, viszont a megszámlálhatatlan kegyboltban vehettünk volna különböző Jézuskákat, meg Szűzanyákat minden méretben , színben és árban, szépet viszont egyet sem láttam! 

Hogy a Jóisten , milyen rapszodikus és kiszámíthatatlan, a három látnok gyerek közül az egyik 2, a másik 3, a harmadik pedig kb 90 évre az eset után halt meg. Lehet , hogy az első kettő jobban járt, előbb került a Paradicsomba?
   Engem viszont , hogy ilyen cinikus vagyok , jól megbüntetett és beérve Portoba, , már éppen sötétedett, teljesen bepánikoltam , mert az IPademen megint csak a nagy sötétség volt a jól megtervezett útvonal helyett.
 

Dimbes-dombos Porto
 

   Remek és "kifinomult" tájékozódási tehetségemnek meg két útszéli félrészeg útbaigazításának köszönhetően már-már a szálloda parkolójában éreztem magam, ám hiába jártam tényleg közel a célhoz a sok girbe-gurba egyirányú ,dombra fel, völgyre le utcák és egyforma házak között teljesen reménytelennek látszott a Hotelünk megtalálása. Ekkor beálltam egy benzinkúthoz és egy angolul jól beszélő nagyon kedves ember mosolyogva mondta , persze, itt van egész közel, tudom hol a Vip and Spa Hotel. Azzal kijött velem az útra és kedélyesen elkezdte a mondókáját. Egyenesen 150 métert, ott vége az útnak , jobbra fordul három lámpa után visszakanyarodik, két keresztutca után jobbra kimegy a körforgalomból, 30 méter után ... ekkor Kati kiugrott a kocsinkból és kicsit türelmetlenül rám szólt ebből elég, és az önfeledten magyarázót megkérte, hívjon már egy taxit legyen szíves. Mondanom sem kell a taxis teljesen másfele ment , de én gondtalanul utána , mert bíztam benne.
 

Hoponhopoff busz

   Jól tettem, ugyanis néhány perc múlva már tényleg a szobánkban voltunk. A portán szokás szerint összeszedegette Kati a látnivalókról és tudnivalókról szóló prospektusokat, így ezúttal nem az ismert Hopos céget választottuk , mert a másik városnéző kék-sárga logot viselő cég busza odajött a szállodánkhoz , hajókirándulást biztosított és még egy híres portoi borpincét is megnézhettünk , mindez 1 Eu-val kevesebbért, mint a Hopos másikon. Úgy láttam ez piac is verseng a fogyasztók kegyeiért. Érdemes mindent mindig felderíteni , mielőtt eldönt valamit az ember. 
 

Hoponhopoff hajó és Kati

    Még este megvettük a szálloda portáján a jegyet és reggel már vidáman ültünk is a kényelmes buszon ,se Metro, se kínos kocsikázás nem rontotta a kedvünket! Mivel a tikkasztó 35 fok után hirtelen 20 fok körüli hőmérséklet lett reggelre , kihasználtuk ezt a pont hajókázásra való időt és a jópofa sárga hajóról is megcsodáltuk a várost. Az pedig olybá tünt , mintha Pesten két Gellérthegy lenne  és a két hegy között folyna a Duna.
 

Eiffelnek tulajdonított vasúti híd

   Ennek megfelelően 100-120 méter magasan mennek át a hidak szám szerint hat, egyik parttól a másikig , ami már önmagában is egy szédületes látvány , de ehhez még a dombokon lévő régi és újabb házak, templomok ,villák festőisége, varázslatos hangulatot és élményt jelentett.
 

Ferencesek kis temploma

   Persze mentünk mi a busszal , körbe-körbe többször is , mert egészen különleges és megkapó volt minden részlet közelről, kivülről és belülről még jobb. Életem sok száz temploma közül , az itteni Ferencesek kistemploma volt az egyik  legszebb ,amit valaha láttam, aztán az Erődtemplom a város legmagasabb pontján, "nemrég" csak 1111-ben lett kész, a karmeliták templomának csempéi, a Szent Klára templom kapuboltozata, az Irgalmasok temploma mind egyedi szépséges látnivaló volt.
 

  San-Ildefonso templom és IV. Henrik tengerész szobra

    De nehogy már csak templomozzak, volt itt más nézni és ámulni való, a világ talán egyetlen, a biedermeier időkben elkezdett és végül 1910-ben elkészült stíluskeverékben is pompázatos, grandiózus és gazdagon díszített Tőzsdepalotája, a nem is hős királynak , de egy kedves fickónak ábrázolt Tengerész Henrik szobra , aki életében nem hajózott , de ő támogatta az Afrika megkerülésére finanszírozott és elindított hajókat.
 

Könyvtár és könyvesbolt

A világ állítólag No.1. legszebb könyvtára, ami eredetileg annak épült, ugyanis a No.1 Maastrichben katedrális  a No.2. Buenos Airesben , amit láttunk, színház volt,ez viszont 100 évvel ezelőtt épült, általam ugyan nem nagyon kedvelt neogót stílusban, de a belsőépítész már kacsingatott a szecesszió felé, ami igencsak jót tett a díszesen kanyargó egyedi lépcsőnek és a mennyezet gyönyörű faragásának.

     Nagyon érdekes a pályaudvari  csarnok a szinte szoc.reál hatalmas csempéivel ,a Gulbenkian Múzeum, ami sajnos éppen aznap zárva volt, mindez persze könnyen megtalálható bármely internetes , vagy nyomdai leírásban , ám,  és erről mindenkit biztosíthatok, a város hangulata és varázsa csak ott és akkor élvezhető , ami tényleg felejthetetlenné teszi az odalátogatást.

Az alapító és a múzeum
 

    Mivel a bort szeretem nem a sört, hát a portóit is közelről meg kellett ismernem, annál is inkább , mert hogy-hogy nem a másnak 12 Eu-s belépőt hozzácsapták a városnéző buszjegyünkhöz, így nekünk ugyan ingyen , de végig kellett unatkoznunk a hatalmas hordók labirintusában egy fontoskodó , de kedves fickó magyarázatát és tudálékoskodását a borkészítés  fortélyairól, miközben végigvezetett az egyik legnagyobb és leghíresebb pincészeten.
 

Kati és a hordók

    A végén aztán a nagy asztalhoz leültettek , ahol  mindenkit várt már egy vörös meg egy fehér pohár bor, meg természetesen a polcokon a megvehető sok-sok évjáratú és árú palack. Nehéz félédes, félszáraz borokról volt leginkább szó, mit szépítsem, nem az én itókám, de nem is az én bankszámlám!

    A kirándulásunk végén nem a tengerparton jöttünk vissza, hanem Sevilla felé és útközben azon morfondíroztunk, hogy milyen kár, hogy északabbra nem mentünk fel , mert ennek az egész vidéknek a történelme, a páratlan szépsége bizonyára sok érdekes és élményszerű látnivalót tartogathatott még, de remélem lesz egyszer még kedvünk és visszajövünk ide.  
 

Felkészülés a következő utazásunkra