Ismeretlen objektum zavarta meg a B47-es bombázóra szerelt és a földi radarállomások jeleit.

A nap, amikor a radarok megbolondultak

1957. július 17-én az Egyesült Államok egyik átalakított B-47-es bombázógépének fedélzetére kísérleti célból speciális radartechnikát telepítettek.

A kísérlet egyik fő célja az volt, hogy ellenőrizzék a földi radarok működését, aktivitását, hatósugarát térben és időben egyaránt. A kísérletet úgy hajtották végre, hogy a kontroll repülő a Mexikói-öböl felől repült az Egyesült Államok partvonala irányába. A feladat ideje alatt a nagy földi katonai radarok intenzíven, maximális teljesítménnyel működtek.

A kísérleti gép fedélzetén elhelyezett műszereknek ezeket kellett ellenőrizni. Az akcióban a legmagasabban kvalifikált mérnökök és tudósok vettek részt. Miután megközelítették az amerikai partokat, a repülőgép fedélzeti radarjai és műszerei radarjelet észleltek. A mérnökök a radarjelet elölről és alulról várták, ehelyett a radarjel fentről és jobbról érkezett.

A kísérleti gépen tartózkodók jelezték, hogy valamilyen hiba valószínűsíthető a gépre telepített műszeregyüttesben, mivel a műszerek jobbról és fentről jeleznek radarjelet. A pilóták azonban közölték, hogy a mérnökök által meghatározott irányban ők egy fénylő pontot látnak. A földi radarközpontok is megerősítették a tényt, hogy a jelzett irányban valamilyen objektum tartózkodik, “áll”, mivel a jelzett helyről és irányból pozitív jel érkezett vissza a földi radarokhoz.

A kísérletet vezetők a legnagyobb megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy valós, értékelhető radarjelek érkeznek onnan, és abból az irányból, ahonnan nem szabadna érkezniük.

A kísérlet ideje alatt nem engedélyezték a katonai és polgári repülést, ám a repülési csend mindössze két órára volt korlátozva. A speciális radarkísérlet a későbbiekben többször is megismételték annak érdekében, hogy a tilalom ne korlátozza túlságosan a polgári repülést.
 

A fentről és jobbról jövő radarjelek – rendkívüli magasságból érkeztek – fizikai jellemzői a következők voltak: 2995 és 3000 MHz közötti tartományban volt észlelhető a radarimpulzus, a jel időértéke 2 mikroszekundum volt, ez 600 Hz-cel ismétlődött, a jel függőleges polarizációval érkezett.

Katonai radar képernyője

A fedélzeten tartózkodó csoport véleménye szerint, a radarjel minden kétséget kizáróan mesterséges eredetű volt. a földi repülőbázisokról beérkező információ alapján kizárható volt, hogy bármilyen repülésre sor került volna. Más idegen repülő jelenlétét és közeledését is kizárták a szakemberek, mivel azt időben és térben jóval messzebbről észlelték volna a földi radarok, mint ahol az a bizonyos objektum tartózkodott.

“Végigzongorázva” minden lehetőséget, a szakemberek számára teljesen érthetetlenné vált az objektum jelenléte. A radarjelek viszont rendre folyamatosan érkeztek arról a koordinátáról, amelyet az előzőekben meghatároztak.

A gép pilótái és a vezető fülkébe időközben betóduló néhány mérnök továbbra is észlelte a fényes objektumot. Ekkor kezdődött a történet “második felvonása”…

Miután minden földi radar és a kísérleti gép összes műszeregysége az előzőekben meghatározott helyet kutatta, a fénylő objektum, amely messze a kísérleti gép fölött volt, hirtelen produkálni kezdte magát.

Eltűnt arról a helyről, ahol eddig észlelték. Ettől a pillanattól kezdődött a földi és a repülőgép fedélzetén tartózkodó radarszakemberek számára a drámai meglepetés. eddig volt egy fizikai testet jelentő radarjel, amely most megszűnt, mintha ott sem lett volna, anélkül, hogy bármilyen irányba elmozdult volna az észlelés helyéről.

Minden szakember döbbenten figyelte a radarképernyőt. Képtelenek voltak megérteni, mi lehet az, ami nem közlekedik, nem mozog, nincs sebességvektora, de teljesen úgy viselkedik, mint a legnagyobb repülőgépek felületéről érkező radarjel.

Az objektum eltűnésével párhuzamosan a felőle érkező radarjelek is megszűntek. A repülőgép pilótái jelezték, hogy az előzőekben észlelt fényes pont nem látható.

Néhány perc telhetett csak el a látottakkal kapcsolatos megbeszélések közben, amikor újabb fejezet kezdődött.

A fényesnek tűnő, de nem azonosított objektum ugyanazon a helyen, ahol először megjelent, újból láthatóvá vált. Ezzel egyidejűleg újból megjelentek és észlelhetők voltak a felőle érkező radarjelek.

Ezt követően elmozdult a helyéről, és hihetetlen sebességgel – amely a fedélzeten tartózkodó szakemberek számára teljesen érthetetlen volt – cikázó mozgásba kezdett.
 

Ami a legdöbbenetesebb volt, a mozgásszakaszok végpontjain, minden sebességvesztés nélkül történtek a változások az iránykarakterisztikában.

Az ismeretlen objektum “bemutató repülése” eltartott néhány percig. Ezután a lényegesen magasabb repülési pályáról, ahol az objektum parádézott, a jelenség hirtelen a repülőgép felé kezdett száguldani, majd tőle 1km-es távolságban irányt változtatott, majd ugyanazzal a sebességgel néhány másodperc alatt kétszer körberepülte a B-47-est.

A fedélzeten lévő csoport tagjai meg tudták állapítani, hogy az a “valami”, amely tőlük 1km-es távolságban van, gömb alakú és fémes felületű. ezután a tárgy elszáguldott a B-47-es mögé, és egy percig tisztes távolból kísérte a gépet. Majd az objektum felülete hirtelen erősen felfénylett, és elképesztő sebességgel eltűnt hátrafelé.

A történet titkosságát az Egyesült Államokban 10 év múlva feloldották, így az érdeklődő katonai és más szakemberek számára hozzáférhetővé vált.

Az UFO széles skálán mutatta be képességeit és nyilvánította ki úgynevezett “technikai véleményét”. Egyfelől bemutatta, hogy milyen kitűnően tudja reprodukálni az egyszerű radartechnikát, másfelől egyértelműen demonstrálta és bizonyította a tudósok előtt az idegen technika egy általa képviselt lehetőségét azzal, hogy a kísérleti repülőgép fedélzetére telepített legmodernebb földi katonai technikát is könnyedén kijátszotta.

A kísérletben résztvevő egyik mérnök így összegezte a látottakat:

“Itt körülöttünk valami egész másképp működik, mint ahogy mi azt gondoljuk. Valami olyan történt velünk, amit rendre nem akarunk tudomásul venni. Tőlünk független törvények érzékelhetők, valami egészen csodálatos dolog van kibontakozóban. Ezután az esemény után, amelyet láttam és láttunk, ha tehetném, magam mennék el minden emberhez, hogy meggyőzzem és kiemeljem abból az oktalan hitetlenségi állapotból, amely ha továbbra is eluralkodik rajtunk, azzal magát az emberiséget hátráltatjuk.”

Forrás: Rejtélyek szigete