Megjártuk Purtugáliát 2

Kétszer félnapos útunk  Lisszabonig

   A korai indulásnak az lett az eredménye, hogy Albuferiában remek parkoló helyet találtunk és láthattam a napernyőket, nyugágyakat cipelő nyaralni vágyó embereket a part felé igyekezni.Csak úgy találomra az orrunk után mentünk a hangulatos kisváros  fehér házai, kedves, virágos utcái között.
      Kevés kérdezősködés után, megtaláltuk, majd  áthaladtunk egy boltíves folyóson, ekkor váratlanul kitárult előttünk a tenger, homokos gyönyörű partja ezer színes napernyővel és sok-sok nyaralni és jóléreznimagát akaró emberrel. 
   

   
Azt már, mint öreg Marco Polo régen tudom, hogyha valami táblát látok az út mentén, hogy erre vagy arra, akkor azt lehetőleg követni kell. Fogalmam sem volt, hogy a Praia da Rocha miféle érdekesség lehet, de mivel minduntalan kitették a táblát, hát mentem ahogy csak bírtam ehhez a Rockához!

Praia da Rocha

Nem is csalódtam, mert meg is találtam azt a bizonyos hatalmas sziklát, ami a parti nyaralókat ketté választotta és mi 40-50 méter magasból a szikla tetejéről ámulhattunk a szédítő látványtól.

    A város nagy , de minek? Vadiúj és még újabb magas nyaraló /tengerre néző!!!/ apartmanok, sivár sebtében összedobott házakban, láthatóan teljesen kihasználatlanul , de a gondtalan, boldog nyaralás reményének illúziójával. Ezekből aztán lehet izzadva lemenni a partra, persze aki mélyebben nyúlt a zsebébe annak rövidebb a fáradtságos cipekedés, közelebb a 120 lépcső vége. Az állítólagos , szép Óvároskikötőt nem találtuk, de nem is bántam , mert a következő tüneményes Világhírű, Világörökség, stb. édes kisváros és környéke úgyis könnyen feledtette volna Portimaiot.
 

Lagoa

    Megérkezvén Lagoa kikötőjébe első dolgunk volt foglalni egy hajót, amivel majd megcsodálhatjuk a méltán híres sziklákat. A két órás út felejthetetlen és különleges élmény volt, bár én személy szerint az úgynevezett természeti csodákért nem rajongok különösebben, jobban szeretem az emberi elme nagyszerűségeit, de ezek a valószerűtlen és fenséges sziklacsodák lenyűgözőek voltak. Mindössze 3-4 km hosszan a part mentén húzódnak a barlangokkal, átjárókkal, elképesztő változatossággal láthatóak a kiemelkedések, az öblök és a partszakaszok. 
 

   


A méltán híres sziklák.
 

A város , ahogy kell az inváziószerű turistaforgalomnak köszönhetően, kipucolt, kifestett, rendezett, természetesen földalatti óriási parkolóval, szép kisváros, ódon hangulatos kikötővel, bájos kistemplommal, múzeumokkal.

   
A nap második fele.

Gondoltam jó lenne sötétedés előtt Lisszabonban lennünk, hát rögtön , ahogy a végére értünk a látnivalóknak felhajtottam az autópályára , ahol már nem a 0.73 EU-s táblák , hanem az olaszoktól is jól ismert kapuk és sajnos a szintén jól ismert árak vártak.

Április 25. híd, Lisszabon

    Beérve Lisszabonba két fiaskót kellett megélnem, az egyik, hogy vasárnap napnyugta lévén az egyetlen fontos hídhoz érve 50 percet kellett várnom, mert ezért a szép hídért is szépen felszámoltak és a fizetés a kevés kapunál nem volt teljesen zökkenő mentes. Aztán az IPadem nem mutatta az utat, sőt még a szálloda nevét sem tudtam fejből,/ki ír fel valamit ma már egy papírra??/ szóval csak az utca nevére emlékeztem...

Kétségbeesve megakadtam az első  benzinkútnál, ahol  egy  segítőkész úr látván meggyötört tétovaságomat, megnyugtatott, mondván nemcsak az utcát ismeri, de még a szállodánkat is, az meg már a csodával határos volt, hogy épp arra megy és majd ö vezeti a két autós konvojunkat! Így aztán Isteni szerencsével és szívélyes útikalauzunkkal megérkeztünk a lefoglalt remek szállodánkhoz.

 

   Folyt. Köv.