Jelenlegi hely
.
T(K)ényszerű versike
„Javaslom, hogy a tenger ihletésére írjál verset a teraszodról eléd táruló tájról is”
Nekiültem, ez lett belőle:
Szomorú volt versem? Ezért ajánlod
Írjak a tengerrõl mit teraszomról látok?
Igazad van! Jobb ha témát váltok.
Ülök a teraszon, várom az ihletet
Míg ide nem ér, írok kín-rímeket.
Elõttem tenger, mögöttem hegy.
Alkonyodik, a nap épp lemegy.
Vörös korongja hatalmas festõ
Bíborszínû ég, piros minden felhõ,
mit itt hagyott a délutáni szél.
Szemben Afrika. Bíborszín alkonya
parázslik a lenyugvó napnak.
Múló pillanat, emléke marad
meg belém ívódva a túlpartnak.
Színpad változik, tenger eltûnik,
Parton fények gyúlnak. Éber a város.
Még nem fekszik le, télen sem álmos.
Karácsonyi díszek figyelmeztetnek:
Hahó!!! December van! Mindjárt itt az ünnep!
Szélvészként száguld, múlik el az év.
Látom a kikötõt. Színes fényeit
víz tükrözi vissza. Messzeségben kint
egy crusero int búcsút a partnak.
Nyugodt a víz, halászhajók adnak
fényt a halaknak az éj sötétjében.
Aztán felnézek. Felettem az ég.
Világít a hold és a csillagok.
Sok kis fénylõ pont. Számuk végtelen.
A mindenség nagyságát ésszel nem
érem fel. Beleszédülök.
Ülök a teraszon. Írtam mit láttam.
Hûvös lett. Bemegyek. Fázik a hátam.
Mindenkinek jó éjszakát!