Tamás új élete Spanyolországban

Tamással, úgy két éve, egy lakáskeresési procedura végén találkoztam először. Ő adta át a külföldön élő tulajdonos kiadó lakásának kulcsát. A hypermarket parkolójában, ahol találkoztunk, kimagaslott magas alakja, rasztás haja a közép, de inkább mélynövésű andalúz emberek közül. Kislányát karjában tartva figyelte, kivel is kell találkoznia. Hamar egymásra találtunk, majd néhány barátságos szó és a kulcs átadása után elváltak útjaink.  A napokban újra összehozott minket a sors.
Most már több idő jutott a beszélgetésre.
- Tamás! Miért jötél el Magyarországról? - kérdeztem.
- Ez nem olyan egyszerű. Fiatal korom igen változatos volt, mármit ami a lakhelyeket illeti. Székesfehérváron születtem, de 6-8 helyen is laktam mielőtt középiskolába kerültem. Dombóvárhoz közeli, Gyönkről ahol elkezdtem a gimnáziumot, több jó emlékem is van, de azok közül ahol laktunk, egyik falu, vagy város sem nőtt a szívemhez. Igazán sehol sem tudtam gyökeret ereszteni.
A középiskola után Budapest következett. Változó munkahelyek, új lehetőségek, gondoltam. Sajnos egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.
- Végül a MALÉV-nél kötöttem ki, mint informatikus. A "biztos" háttér, no meg a saját család utáni vágyakozás hatására megnősültem. A biztos háttér a munkahelyi problémák miatt összeomlott, és a családi életem sem a kívánt irányba haladt.
- Mindezt felismerve, akkori feleségemmel elhatároztuk, külföldön adunk magunknak új esélyt. Ő olaszul, franciául és angolul tud, én angolul beszélek, ezért, hogy ne legyünk egymásra utalva, harmadik anyanyelvű országot kerestünk. Így esett a választás Spanyolországra.
- Malagát néztük ki célállomásnak. Amikor a  hegyről ereszkedő autópályáról megláttuk a sokasodó panelházakat, csak egymásra néztünk, aztán mentünk tovább. Tarifáig meg sem áltam. Három hét telt el munkakereséssel, míg végül Calahondán találtunk.
- Itt alkalmi munkákból, meg a magunkal hozott tartalék pénzből éltünk. Nem részletezem. Ez a helyzet nem tett jót a házaságomnak. Elváltunk.
Tamást nem abból a fából faragták, hogy könnyen feladja. 2007-ben még pörgött a spanyol gazdaság. Elvállalt minden munkát amiből tanulhatott, akár az építőiparban, akár a kertészetben, akár a lakatos szakmában. Aztán sikerült állandó munkát találnia az egyik lakóövezetben, amit itt urbanizációnak hívnak. Kertészkedett, a házakon apróbb javításokat végzett, csempézett, vizet szerelt, egyszóval mindent, ami egy lakótelep és az oda tartozó házak karbantartásához kell.  Ügyes, lelkiismeretes munkáját megbecsülték, mert egyre több helyről kapott megbízást.
Népszerűsűgét én is megtapasztaltam, mert amig beszégettünk, valamilyen megbízással ketten is hívták.
- Augusztus elsejétől önálló iparosként dolgozhatom. Már nem kell más alkalmazásába állnom, a magam ura lettem. - tájékoztat Tamás.

A magánélete is jól alakult. Az urbanizácó irodájában megismerkedett Veronicával.
- Nekem már az első pillanatban megtetszett, de neki kellett egy kis idő, hogy elfogadjon. Azért viszonylag rövid idő alatt sikerült feloldani a benne lévő, külföldiekkel szembeni bizalmatlanságot. Miután mélyebben megismertük egymást, gyereket is vállaltunk

Costa del Solon, Benalmadena Pueblóban laknak. Romantikus környezet, andalúz hangulat lengi be mindennapjaikat. Munka után a család szeretete teszi teljessé a napot. Hogy mennyire sikerült az ide oda csapódó, fiatal emberből érett családapává válnia, mi sem jelzi jobban, mint a lassan négy éves Nóra mellé már útban van Ádám, a régóta vágyott kistestvér. Az új családtagot idén decemberre várják.
A telefon megint megcsörrent. A vonal másik végén kétségbe esett hang. "Kizártam magam a lakásból, a kulcs meg belül van a zárban! Tudna segíteni?"
Még sok kérdésem lett volna, de Tamás kötelességtől vezérelve elköszönt, és elindult a megadott címre.

Tamás ma boldog családapa Spanyolországban. Nem mindig volt ez így. Küzdelmes út vezetett ahoz a  boldogsághoz, amit a szerető család, megbecsült munka jelent.