Mit érdemes tudni a repülőgépek utasterében lévő levegőről

Aki messzire utazik, leginkább repülővel teszi, de mit lélegez be a gépen?

Egy modern utasszállító repülőgépen több száz embernek van hely, pár száz négyzetméternyi alapterületen. Ha telt ház van, fejenként alig több mint egy négyzetméter jut, ráadásul a belmagasság is elég csekély, és egy hosszabb út akár 10-12 óráig is tarthat.

Mindez elég penetránsan állott levegőt eredményez, ha nem szellőztetünk sűrűn, mondatja a gyakorlati tapasztalat bárkivel, akivel előfordult már hogy egy kisebb, zárt szobában aludt többedmagával és reggel beleszippantott a levegőbe.

Odakinn ordítanak a mínuszok, alig van oxigén, ráadásul 900-as tempóval halad a gép, hát kivisz menten a huzat.

Ezután kerül be a külső levegő a belső légkeringető rendszerbe, ahol fele-fele arányban keverik a benti, használt levegővel - a maradékot meg egyszerűen kiengedik. A levegő nagy teljesítményű tisztítóberendezéseken (HEPA, High-Efficiency Particle Filter, nagy hatékonyságú részecskeszűrő) halad át, ami a szennyeződések, baktériumok és egyebek 99%-át kiszűri. A legfrissebb levegőt a pilótafülke, és az általában elöl elhelyezkedő első osztály utasai kapják, majd innen áramlik hátrafelé, ezt a rendszert a pilótaszlengben FART-nak (Forward Air, Return Tail) hívják, egészen plasztikus szójáték.

De mi a helyzet az oxigénnel?

Jogos a kérdés, hiszen minél magasabbra megyünk, annál ritkább lesz a levegő. A himalájai hegymászók a 8000 méteres magasságot már halálzónának hívják, ahol az alapban megszokott 21% helyett mindössze 7% körüli a levegő oxigéntartalma, és ezt hosszú távon nemigen lehet kibírni még a vasszervezetű serpáknak se. És a repülők bőven efelett, 10600-10700 méter körül járnak.

Légbefúvó rendszer fúvókái

 

Gyors kitérő: miért éppen ez a tipikus utazómagasság? Azért, mert ennél magasabban már köhögnének a hajtóművek az alacsony oxigéntartalom miatt, alacsonyabban viszont nagyobb a légellenállás, ami növeli a fogyasztást.

A kintről beszippantott levegőt kompresszorral összenyomják, hogy a belső légnyomáshoz passzoljon, és így végül a keveréssel a földfelszínen megszokott szintnél alig pár százalékponttal lesz alacsonyabb az oxigéntartalom a gép belsejében. Ahol egyébként nem is a felszíni nyomást, hanem 1500-2500 méteres magasságnak megfelelőt tartanak.

A HEPA teljesítményére jellemző, hogy nagyjából 2-4 percenként a gép teljes levegőjét megforgatja és megszűri, vagyis sokkal tisztábban tartja a levegőt, mint amit idelenn megszoktunk. Nagyjábóla kórházi műtőknél megszabott standardekhez közelít a repülő levegőjének tisztasága.

Amit utasként nemigen veszünk észre, sőt, hosszabb utakon szem-, orr-, bőrszárazságra szokás panaszkodni a rossz levegő miatt. Ennek az oka, hogy a repülők levegője nagyon száraz, a sivatagokéhoz mérhető a páratartalma. Ez a szellőztetési rendszer mellékhatása. Odakinn ugye nagyon hideg a levegő, ami együtt jár azzal is, hogy extrém száraz (fizikai törvény, hogy minél hidegebb a levegő, annál kevesebb vízpárát tud felvenni, mínusz 50 fokon már szinte semennyit). Ezzel nemigen tudunk mit tenni, már azon felül, hogy kontaktlencse-viselőként szorgalmasan használjuk a szemcseppet, meg úgy általában rengeteg vizet iszunk, alkoholt pedig inkább nem.